Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. 191 tekintetben én nem tudok másként nyilatkozni, mint őszinteséggel — ezt a kérdést sem hazafias álláspontokkal, sem hazafias szólamokkal elütni nem lehet. (Igaz.

1 Ugy van!) Ezzel a kérdéssel a hazafiságot szembeállítani lehetetlenség. (Ugy van!) Ez nézetem szerint hamis álláspont és ezen álláspontból kiindulva, ezt a kérdést gazdasági alapokon sohasem fogjuk megoldani, hanem legfeljebb csak elmérgesitjük és hamis alapra helyezvén, helytelen eredményt avagy eredménytelenséget fogunk elérni. (Igaz ! Ugy van!) Az én felfogásom az, hogy a rend érdekében és a magyar haza fejlődése szempontjából feltétlen szükség van arra, hogy az állami rendet helyreállítsuk a gazdasági terrénumokon is. Azonban ezzel szemben ne, méltóztassék arról megfeledkezni, hogy egy 35 esztendős olyan rezsim áll hátunk mögött, amikor mindennel törődtek, csak a szegény nép érdekével nem. (Ugy van!) Ne felejtsük el, hogy törvényeink egész sorozata olyan, a mely minden tekintetben kedvez annak, a ki gonosz szándékkal a becsületes embert megcsalni, kiaknázni akarja. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassanak csak körülnézni. Évről-évre megtörténik, hogy a munkaadó rossz búzával, rossz eleséggel csalja meg a munkást. (Ugy van!) Azt méltóztatnak gondolni, hogy van törvényes intézkedés ez ellen? (Felkiáltások: Hogyne volna!) Nincs! A csalásra vonatkozó büntető törvények paragrafusai pedig igy vannak szövegezve: »ravasz fondorlattal tévedésbe ejt, azon czélból, hogy neki kárt okozzon« stb. stb. Míg egy hunczut ember ebbe belefárad, addig öt-hat vagy tiz ügyész fog elköltözni az élők sorából és nem fog tudni ez iránt a jogrendnek semmiféle segítséget nyújtani. Mezőfi Vilmos: De az aratót rögtön becsukják a csendőrök! (Zaj.) Nagy Emil: Ezért méltóztassanak megengedni, hogy a helyzetek és a kérdések tisztázása végett magam és azok részéről, a kikkel e kérdést az imént megbeszélni szerencsés voltam, kijelenthessem, hogy igenis mi bele megyünk minden olyan akczióba, a mely az állami jogrendet és a közgazdasági fejlődést biztosítja, de junktimot követelünk a kormánytól az ilyen szocziális reformok szempontjából, a melyeket ennek a kormányrendszernek, s főkép ennek a pártnak minél előbb meg is kell valósítania, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert bennünket, t. ház, a szegény nép küldött ide. Mezőfi Vilmos: Ez az! Nagy Emil: Kik csinálják a függetlenségi politikának bálványszerü imádását? Ugy-e kisgazdák, a szegények és kisiparosok? (Igaz! Ugy van!) Épen azért nem szeretném, ha ebben a házban, vagy az országban bárhol kétség fejlődhetnék az iránt, hogy ennek a pártnak, ennek a parlamentnek főkötelessége ma az, hogy azokat a leszűrt európai dolgokat, a melyek szocziális-reform nevezete alatt az egész kulturvilágot uralják, mi kart-karba, kezet-kézbe helyezve, nyílt fejjel, és tiszta szívvel (Felkiáltások a középen: Őszintén!) megvalósítani is igyekezzünk. (Helyeslés.) És ha a rend helyreállítását, az izgató megbüntetését junktimban követeljük a beestelenségnek, a hunczutságnak megrendszabályozásával, akkor nincs kétségem az iránt, hogy az a rezsim, a melynek mi itt ma mindannyian hű támogatói vagyunk, Magyarország fejlődését egy ujabb irányba, egy ujabb mederbe fogja vinni, minket be fog vezetni abba a kulturális helyzetbe, a melyben Európa többi államai vannak. (Elénk helyeslés.) Ez nem történhetik másként, mint a rend helyreállításával, az izgatók büntetésével kapcsolatban a szegény nép érdekében lévő törvényeknek és intézményeknek létesítésével. (Elénk éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Szavazáa előtt szó illeti még az előadó urat. (Halljuk! Halljuk!) Giesswein Sándor előadó: Érdemleges tekintetben ugyan már nem kívánok szólani, mert a vita teljesen kimerítette a kérdést, azonban egy stiláris módosítást, egy sajtóhibának kiigazítását, mégis bátorkodom ajánlani, a mennyiben kérem, hogy ne az »összkormány«, hanem csak a » kormány* kifejezést méltóztassanak elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Nem hagyhatom szó nélkül Nagy Emil t. képviselőtársamnak felszólalását, melyben egy olyan tendencziának adott kifejezést, a melyet — azt hiszem — a kormány elé mintaképül állítani szükségtelen. Szükségtelen pedig azért, mert a midőn a kormány programmját előadta, a midőn a j)énzügyi költségvetést ismertette, az egész állami igazgatásra és a közélet minden ágára kiterjedőleg ismertette a kormánynak szocziális programmját. E programmban, t. képviselőház, senki sem talál szigorító intézkedéseket retrográd tendencziák érvényesítésére. Mi igenis a szigorítás terére is lépünk, a mennyire a szükség kívánja, de bocsánatot kérek, programmunk az alkotásé volt; abban azokat a szocziális reformokat, a melyek szükségszerűek, hangoztattuk és azok megvalósítására vállalkoztunk első sorban. Vállalkoztunk, a mint kiemeltem, oly mértékben és irányban, a melyben nálunknál indusztriózusabb és előrehaladottabb államok sem tették. Ez a kormányzati programmunk. Kormányzati programmunk tehát még a junktim elvét sem állította fel ugy, mintha mi a szigorítást is akarnók, mert szigorításokról egyáltalán nem beszéltünk. (Hosszantartómozgás.) Igenis, mi a szigorítás tekintetében a büntető törvénykönyv revíziója terén mindenesetre meg fogjuk a szükséges intézkedéseket tenni, még pedig oly irány-