Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. 189 Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. ház ! A t. képviselő urnak személyes kérdésben tett felszólalására a magam részéről első sorban köteles vagyok kijelentem azt, hogy a mikor a képviselő ur az én kijelentésemet, hogy >>a kinek vaj van a fején«, magára értette, tévedett, mert én nagyon jól tudom, hogy a t. képviselő ur épen a sztrájkok helyes megoldása körül érdemekre tett szert. Mondottam és értettem ezt azokra, a kik protestálnak a sztrájktörvény ellen és a mellett folyton erőszakban utaznak. (Helyeslés.) Erről volt szó. Másrészt a t. képviselő ur maga is jogot adott nekem arra, hogy bizonyos mértékig redukáljam a róla való felfogásomat, a mikor arról beszélt, hogy a villamossztrájknak a rendőrség által való megakadályozása törvénybe ütköző cselekmény volt. Holott ott nem történt egyéb, mint az, hogy a mikor a sztrájkolok már saját társaikat, sőt az utazó közönségnek életét, vagyoni és személybiztonságát fenyegették, (Ugy van! ügy van! a szélsőhalon.) leránozigálták az embereket a kr.csiról, akkor a rendőrség közbelépett és törvényes hatáskörében teljesitette kötelességét. Mert hiszen a t. képviselő ur bizonyos joggal hányhatná a szemére egy államnak; a mely rendőrséget tart fenn, hogy eltűri, hogy az ország szivében, itt a fővárosban egyes sztrájkolok nemcsak a magántulajdont, hanem a személybiztonságot is veszélyeztetik. (Elénk helyeslés.) Igenis, a rendőrség teljesitette kötelességét, és azt hiszem minden rendszerető és alkotmánytisztelő férfiú csak elismerését nyilváníthatja vele szemben. (Élénk helyeslés.) És most, t. képviselőház, maradjunk meg a mellett, a mit az előbb voltam bátor említeni, hogy ha egyes gyárosok vagy munkaadók tényleg kizsákmányolják a munkásokat, — jól tudom, hogy ilyen esetek is fordulnak elő — a munkások részére védelmet kell biztositani. De a védelem nem abból áll ám, hogy egyesek jogtalan cselekményeikkel megsértsék a törvényt, erőszakhoz forduljanak és veszélyeztessék állami intézményeinket. (Helyeslés.) Ez a feleletem a t. képviselő ur felszólalására. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Tolnay Lajos : T. képviselőház ! Csak néhány pillanatra kívánom a t. ház figyelmét igénybevenni. Egy oly tényre óhajtom felhívni Mezőfi Vilmos képviselőtársam és a t. képviselőház szíves figyelmét, a mely homlokegyenest az ellenkezőjét bizonyítja annak, a mit ő elsősorban és főtételként hangoztatott e téren. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur, válaszolva a t. igazságügyminiszter ur beszédére, azt mondotta, hogy ha oly törvényt hozunk, a melylyel korlátozzuk a munkaadóknak azt a hatalmát, hogy esetleg a munkásokat kizsákmányolhassák, ha ezt paralizálni tudjuk, akkor sohasem lesz többé sztrájk. Ezzel szemben felhívom a t. képviselő urnak figyelmét a legközelebbi múltban előfordult egy igen nevezetes sztrájkra, a gázgyári munkások sztrájkjára. Ezen sztrájkban a munkások bérmozgalmat nem is emiitettek, a bérről, annak megjavításáról, vagy a munkásviszonyok megjavításáról egyáltalában szó sem volt. Ez a sztrájk tisztán hatalmi kérdés volt, a melyben egyedül és kizárólag csak arról volt szó, a munkások azt követelték a gyár vezetőségétől, hogy bizonyos munkásokat és munkavezetőket, a kik szakszervezetben nincsenek benn, a kik az ő álkormányuknak nem tagjai és támogatói, hogy azokat elmozdíthassák. Most kérdezem én, nem a munkaadó, nem is a gyár, hanem a magyar állam szempontjából megtürhető-e ez? Nem kihívj a-e a legszigorúbb törvénves intézkedést, hogy a munkások saját munkástársaik keresetképességét önhatalmúlag befolyásolhassák és oly tények miatt, a melyek semmi összefüggésben sincsenek sem a gyár, sem saját munkástársaik kötelességeivel, valakit keresetétől megfoszthassanak? Egy ilyen sztrájktörvény szükségessége nincs-e küszöbön ? Azt méltóztatott mondani, hogy Angliában olyan értelemben nem hoztak sztrájktörvényt és hogy egyáltalában a sztrájkot törvényes intézkedésekkel megszüntetni nem lehet; elismerem azt is, a mit az igazságügyminiszter ur is mondani méltóztatott, hogy a sztrájk lehetőségét törvényes intézkedésekkel nem lehet megszüntetni, épen ugy, mint a háborút nem; mielőtt valaki éhen vész, minden esetre üt is. De azt, hogy ilyen dolgok előforduljanak, hogy a munkás, a ki akar és tud dolgozni, nem a munkaadó és nem a munkakinálat hiánya miatt, hanem a saját társainak a terrorizmusa miatt ne dolgozhasson: ezt egyetlen államban sem lehet megtűrni. Minden kormány arra törekszik, hogy a viszonyok e tekintetben biztosítva legyenek és fel ne zavartassanak — nem a kereset és kínálat kérdése miatt hanem jogosulatlan faktorok beavatkozása folytán. Ezeket akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Szappanos István (szólásra jelentkezik). Elnök: Kérem a képviselő urakat, ha szólni kivannak, méltóztassanak előbb a jegyző uraknál feliratkozni. Szappanos István: T. ház! Ugy hiszem, ez a tárgy már ki van merítve. Ki van merítve épen az igazságügyminiszter ur előadása következtében ; mindamellett én szükségesnek látom a munkás és munkaadó közti viszonynak a szabályozását szóvá tenni. Mert ha csak azok az esetek állanának fenn, a melyeket az előttem szólott Mezőfi képviselő ur mondott, az egészen más állapotba terelné a dolgot. De épen az előttem szóló képviselő ur mondta el, micsoda vétkes eljárást követnek a sztrájkolok. Nálam, a kinek nyomdája volt, befogadtam egy embert, a kire szükségem volt, Tizen azt mondták; — mert