Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

188 51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. kivel szemben, de meg fogja védeni az államot, a társadalmat és annak minden intézményét minden fel forgatással szemben. Ez az én állásjjontom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Mezőfí Vilmos (szólásra jelentkezik). Elnök : Mi czimen kivan a képviselő ur szólni ? Mezőfí Vilmos: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérem néhány perezre a t. ház türelmét és mint indítványozónak is van végszavam. Elnök: A házszabályok 213. §-a értelmében f sak az esetben illeti meg a képviselő urat a mégegyszeri szólás joga, ha indítványát kívüle még kilenczen aláirtak. Miután ez nem történt meg, e czimen nem szólhat. Mezőfi Vilmos: Akkor csak félreértett szavaim helyreigazítása czimén szólok, és bátorkodom a t. igazságügyminiszter ur imén': elhangzott szavaira rövid észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a miniszter ur, hogy csak az tiltakozhatik a sztrájk-törvény ellen, akinek vaj van a fején. Hogy én azért félnék a sztrájk-törvénytől, mert magam is sztrájkot inszczenálok, ebben az értelemben nincs vaj a fejemen. (Zaj.) Félreértések elkerülése végett ismételve bátorkodom konstatálni, hogy az a párt, melynek tagja vagyok és az a szövetség, melynek elnöke vagyok, mindig elkövetett nrndent, hogy békés utón biztosítsák a munkás jogos követelését. S a sztrájk fegyverét lehetőleg háttérbe szor'tjuk. De ha ezen az állásponton vagyok és ha sztrájkellenes állásponton van a t. képviselőház is és az igazságügyminiszter ur is, még mindig nem czáfolta meg azt, a mit én mondottam, hogy bármilyen sztrájktörvény a sztrájkok kitörését nem fogja tudni megakadályozni és soha nem leszünk abban a helyzetben, hogy bármiféle hatalmi eszközzel vagy erőszakkal a sztrájkokat akár kevesbítsük, akár kitörésüket megakadályozzuk. Markos Gyula: A főkolomposokat kell kitol onczolni. Elnök: Markos képviselő ur nincs feljegyezve szólásra és különben sincs most szólási joga. Mezőfi Vilmos: Ez sem megoldás, a kitolonczolt főkolomposok helyett rögtön akadnának más főkolomposok. Az igen t. belügyminiszter ur, elismerem, óriási hatással, azt fejtegette, hogy a munkaadóval szemben zsarolás az, ha a munkások kihasználva az ő kényszerhelyzetét, egy adott pillanatban leteszik a szerszámot. Beszéljünk például a gyárosokról. Igaz, kényszerhelyzet elé állították a munkások az abban a pillanatban kitört sztrájkkal, amikor tudták, hogy a munkaadónak rájuk szüksége van és ezzel akarták kényszeríteni a munkaadót arra, hogy nekik jobb bért, rövidebb munkaidőt és egyéb szocziális kedvezményt nyújtson. Elismerem, mondom, hogy ez zsarolás. De kérdem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, vájjon nem zsarolás-e az, a mikor a munkaadó gyáros oda megy az éhségtől összeesni készülő munkáshoz és azt mondja: akarsz egy koronát vagy 60 krajezárt egy napra? Gyér éhes, kapsz. Gyere dolgozni! Ha így az éhes ember munkaerejét kihasználják és utolsó kétségbeesését felhasználják arra, hogy a gyárosok feneketlen zsebeit az az éhes munkás megtöltse : ez is zsarolás. (Ugy van! ügy van! a középen.) Hentaller Lajos: Ez a sztrájkesinálás, a mit az ur csinál! Mezőfi Vilmos: Ilyen körülmények között, igen t. miniszter ur, nekünk biztositanunk kell a másik zsarolás lehetőségét is, hogy az éhségtől a nyomorúságos munkabér elfogadására reákényszeiitett munkás a kedvező alkalmat felhasználja, hogy kizsaroljon magának jobb életfeltételeket. Ezt elitélni, a munkásokat ezért kárhoztatni igazság és méltányosság szsrint, azt hiszem, nem lehet. Azt méltóztatott a mélyen t. igazságügyminiszter urnak mondani, hogy a kik a villamos sztrájkban részt vettek, hazafiatlanul cselekedtek, mert épen a Rákóczi-ünnep alkalmával tették ezt. Bizonyos, hogy okosabban tették volna, ha utána tették volna. De miért nem méltóztatik az igazságügyminiszter urnak arra gondolni, hogy ki a rosszabb hazafi, ezek a szerencsétlen, nyomorult villamos alkalmazottak-e, a kalauzok, kocsivezetők, kocsitolók, a kiknek nagy része iskolázatlan, mert alig végzett talán négy iskolát és a kiknek előadást a hazafiságból nem adtak és a kik nagy részének talán fogalmuk sincs arról, hogy ki volt az a Rákóczi Ferencz .. . (Nagy zaj és ellenmondások baljelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Mezőfi Vilmos: . . . Miért nem méltóztatik a nemzeti kegyelet megsértését és a hazafiság ellen való súlyos vétséget a vezérigazgató uraknak és a részvényes uraknak fejére olvasni, a kik belehajtották őket a sztrájkba \ (Helyeslés a középen. Nagy zaj.) Elnök: Én azt hiszem, hogy a képviselő ur túlmegy azon a jogon, a melylyel élhet. Kérem tehát, méltóztassék felszólalását befejezni. Mezőfi Vilmos: Az igen t. igazságügyminiszter ur felszólalásában újból az aratási sztrájk rémét festette elénk. Én ismételten kijelentem, hogy aratási sztrájktól tartani nincsen ok, (Élénk mozgás.) és nem is lesz aratási sztrájk, csak legyen a földbirtokosokban méltányosság és adják meg a szegény földmives népnek a jogos követeléseit. Végül köszönettel fogadom az igen t. igazságügyminiszter ur azon kijelentését, hogy gondoskodni akar arról, hogy a munkásokat a földbirtokosok, a gyárosok és munkaadók ki ne zsákmányolhassák. Ha erről gondoskodni méltóztatik és ilyen törvényt méltóztatik a képviselőház elé hozni, én leszek az első, a ki azt hozsannával üdvözölni fogom. Akkor azután t. igazságügyminiszter ur, soha sem lesz sztrájk. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Az igazságügyminiszter ur kivan szólani.