Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-42
tó. országos ülés 1906 október ÍO-én, szerdán. 11 Szemere Miklós: Ferdinándy Béla t. képviselőtársam is hallott e dolgok felől eleget. Lövik Károly ur is világosan emlékezik ; végül dr. Beretvás Farkas ur a fogadási iroda volt ügyésze sem tagadta előttem, hogy Pintér Gyula ur »nyomon« beszélt. T. képviselőház ! Talán vannak olyanok is, a kik jámborul hiszik, hogy a magyar nemzeti kultúra ápolása megkivánja a pausálékat. Szolgálok hát mutatóban a hazafias hirlapi üvegházakból egy válogatott ünnepi kulturbokrétával. (Halljuk!) Ezer bocsánatkérés között betartva szépen a rangsort, felülről kezdem és van szerencsém igen tisztelt elnökünknek, Justh Gyulának előállani a 13 akasztófával, a melyeket neki és társainak szántak. (Derültség.) Mivel érdemelték meg a felmagasztalást, nem tudom, de mint humánus kulturkép, ritka kedves gondolat. Található a »Magyar Szó« 1906 augusztus 2-ki számában. Szeptember 12-én ugyanez a lap következő czimek alatt czikkezik ; »Justh Gyula természetrajza*. »A mikor a részeg kocsis szónokol.« »Adalékok a hazaáruló czim históriájához.* A »Népszava« 1906 augusztus 12-iki számában »Az abrakolás egyre tart« czim alatt igy kesereg : »Hiszen mire kiderült, hogy Kossuth, Darányi meg a többiek az ország pénzét lapvásárlásra, szubvenczióra és a közvélemény meghamisítására használják fel, a kormány helyzete azonnal megszilárdult. Korrupczió ! Ez kell nekünk, kiáltott fel a nemzeti közvélemény. Igen, korrupczió kell a magyarnak és nem sajtószabadság ! És a nagy hazafiak vigan zsebrevágják a kipanamázott összeget s derűs jókedvben végzik ki a sajtó szabadságát.* Augusztus 28-án a >>Népszava« ezt hirdeti (olvassa) : »De nem kell félniök a lapok rágalmaitól sem. A milliomos fosztogatók ezentúl is jó nazaffyak maradnak. A hazafiság büszke virágát, a tulipánt, senkisem fogja letépni honfiúi keblükről. Ezek a nemzetköziek hazafiak maradnak daczára annak, hogy a szegények legszegényebbjeit zsarolják meg, hazafiak maradnak, mert meg tudják fizetni a hazafias sajtó-kuvaszokat.« (Derültség.) A >>Budapesti Napló« 1906 augusztus 16-iki száma »A nemzet virága« czim alatt a két legnagyobb országos párt tisztelt vezéreivel igy kedveskedik (olvassa): »Kossuth Lajos fia, Andrássy Gyula fia élő bizonyítékok arra, hogy halhatatlan apák milyen silány utódokkal lepik meg a világot.« (Zajos derültség.) A »Népszava« szeptember 16-iki számában ezt kiáltja : »Egyetlen egy lap van, a mely pausálét se nem kapott, se nem kap : A Népszava, (Hosszantartó zajos derültség.) a honnan egyszerűen kidobnak mindenkit, a ki pausálés szándékokkal mer a laphoz beszemtelenkedni.« (Nagy derültség.) A »Magyar Szó« szeptember 19-iki czikkeinek díszes czime : »I. Wekerle kóklersége. (Derültség.) II. Mindennek a hazaáruló, konczleső kormányhad az oka.« (Élénk derültség.) A »Budapesti Napló« odadobj a a »Pesti Hirlap«nak (olvassa) : »Mi tudunk egy ujságvállalatot, a* mely a darabont-kormánynyal törvénytelen és meg nem engedett eszközökkel csinált üzletet és ily módon százezreket harácsolt el az ország vagyonából, Ugyanez az ujságvállalat a jelenlegi kormányt is sietett megsarczolni ugyancsak százezrek erejéig. Kiváncsi-e a »Pesti Hirlap« e vállalat nevére ? Ha igen, szolgálhatunk neki a névvel s a név mellé konkrét adatokkal is. Akkor aztán lesz bőséges anyaga az erkölcsbiráskodásra.« A »Magyar Szó« augusztus 28-iki száma »Toronymagasságu pausálék és disznóságok« (Derültség. Zaj.) czim alatt ezt mondja az igazságügyminiszternek : »Gyalázatos rafinériával eszelte ki valamelyik koalicziós agyvelő, — alighanem Polónyi bandita feje (Zajos derültség.) azt a hunczutságot« stb. Szeptember 8-án ugyanez a lap igy emlékezik meg az igazságügyi miniszterről (Olvassa) : »Polónyi Gézának szűkebb hazája Nyitra vármegye. Itt terül el az ő gazdasága, a köröskényi birtok, a hol a nagy martalócz egy-egy sikeres fosztogatás után megpihent és uj erőt gyűjtött további erkölcsös munkásságához.« (Nagy derültség.) Kossuth Ferenczhez és társaihoz igy fordul a »Népszava« »Lekenyerezés vagy legázolás« czim alatt: »Kossuth Ferencz és társai most nyugodtan akarnak zabálni és emészteni (Zajos derültség.) minden pereputyostól. Szolgálják tehát hűségesen az ezerholdasokat és Ausztria—Bécset, kiknek kegyelméből gazdái lettek a husosfazéknak. Emennek adnak katonát és pénzt, a mennyi a bőrébe fér, amazoknak felhajtják az olcsó rabszolgát csendőrrel, katonával, állampénzen fentartott sztrájktörő-telepekről. A híres Rádayt nem szolgálták jobban a futóbetyárokból vált pandúrok, mint a magyar agrár-klerikálizmust és Bécset a szabadság futóbetyárjaiból vált eme zsebrákok.« A »Budapesti Napló« »Csatornadisznóságok« czim alatt Kossuth Ferencznek igy támad : »A három gróf kedvéért választott hosszabb vonal legalább 30 milliót esz meg. Harmincz milliónyi ajándék a sanyargók és kivándorló nép adófilléreiből erre valóban csak ez az egy szó illik »pfuj«. Hát, t. képviselőház, hol a kir. ügyész ? (Mozgás.) "Vagy nincs már Magyarországon ilyen ? Hol a sajtóper ? Vagy nem lehet már Magyarországon sajtópert kezdeni ? Hová vezet ez tovább ? Áldás nem hull belőle a nemzetre, csak ellenségeink örülhetnek rajta. (TJgy van! 11 gy van!) Ezeknek és más hasonlóknak a kényelmes megszerkesztéséhez fizesse a szegény adózó polgár az évi pausálékat ? A becsületrablók, a rágalmazók, a toll haramiái — bocsánat, ha erősen szólok; de azok értsenek róla, a kik ludasok, a kik nem irnak igazat, (ügy van! ügy van!) — állami szubvencziót kapjanak a becsületes munkásnép filléreiből ? Erkölcs ez ? Ez volna a modern magyar czivilizáczió ? Erre még Amerikában is azt mondanák: »Hands off.« (Zajos helyeslés.)
