Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

18Ü 51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. az a körülmény, hogy a Sopron- és Mosonmegyével határos területek, a melyek a Lajta jobb párján, vagyis a mi magyarországi fogalmaink szerint a Lajtán innen feküsznek, nevezetesen az u. n. sárfenéki uradalom, a melyhez Au, Hot, Mennerdorf és Lajtasomorja községek tartoznak, továbbá a Sopronmegyével határos Zillingsdorf már az Árpádházi és a vegyes házból származott királyok idejében Magyarországhoz tartozott. Csak 1463-ban lettek e községek mintegy tizenöt más sopron- és vasmegyei várossal és községgel együtt zálogj ogilag Ausztriához csatolva, de ugy, hogy azoknak Magyarországhoz való tartozása mindig, minden kétségen felül állott, olyannyira, hogy 1493-ban Zillingsdorf földesura, a bécsújhelyi püspök, tiltakozott az ellen, hogy a zillingsdorfi lakosokra mint magyar jobbágyokra, magyar alattvalókra az alsóausztriai kormányzóság vetett ki adót. Egyházilag ezek a községek 1783-ig a győri püspökséghez tartoztak, a mi mutatja azt, hogy mindig megvolt az a köztudat, hogy ezek jogilag Magyarország tartozékai, sőt az egyházi dézsmát a sárfenéki uradalom után 1848-ig mindig a győri püspöknek fizették és a győri püspökségnek törzsvagyonában még most is van egy 6000 koronáról szóló kötvény, a mely a sárfenéki uradalomnak a dézsmaváltságát képezi. A mint világosak voltak ezek a követelmények, ugy tényleg Magyarország országgyűlései soha sem szűntek meg reklamálni azt, hogy ezek a községek és uradalmak Magyarországhoz visszacsatoltassanak. Foglalkozott ez ügygyei az 1790/91. évi országgyűlés 11. t.-czikkében, melyben királyi kívánságra és hozzájárulásra elhatároztatik, hogy a kétes területek vizsgáltassanak meg Magyarország és a határos tartományok részéről is kirendelendő biztosokkal és csatoltassanak vissza mindazok a részek, melyek Magyarországhoz tartoznak, ismét Magyarországhoz. E törvényczikk folytán az 1793. évben határjárás is volt, a mely meg is állapította ezen községeknek Magyarországhoz való tartozását, de foganatosítva nem lett. Az 1790/91 : 68. t.-czikk is kirendelte azokat a biztosokat. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott az 1807 : 26., az 1827 : 16., az 1836 : 32. és az 1840 : 35. t.-cz., a melyek mindig újra és újra kiküldöttek a biztosokat, a kiknek hivatásuk lett volna a határrendezéssel foglalkozni ; de érdemleges döntő munkát nem végeztek. Nem szünetelt azonban ez a dolog még az abszolutizmus korában sem, mert 1858-ban a ra. kir. helytartóság újból elrendelte a dolog megvizsgálását, a mi azonban 1860-ban egy ujabb rendeletben ismét felfüggesztetett. Mindezek alapján a kérvényi bizottság teljesen jogosnak és méltányosnak találja, hogy e kérdésnek újból megvizsgálása felvétessék, és hogy nevezetesen a sárfenéid uradalom, a mely a magyar királyné birtoka, dominium reginaié volt és mint ilyen lett átcsempészve Ausztriához, Magyarországhoz újból visszacsatoltassék, miután Magyarország soha nem adta fel jogait ezekhez a tartozékokhoz. A kérvényi bizottság mindezek alapján a kérvényeket páítolólag az igazságügyi bizottsághoz kivánja áttétetni, • hogy ez az ügynek jogi oldalát teljes világításba helyezze. (Helyeslés.) Elnök : Kíván valaki hozzászólni ? (Nem!) Senki sem kívánván hozzászólni, bezárom a vitát és felteszem a kérdést. Méltóztatik-e a kérvényi bizottságnak azt a javaslatát, mely szerint ezek a kérvények az igazságügyi bizottságnak adassanak ki, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen /) A képviselőház a bizottságnak javaslatát elfogadja, minélfogva ezen kérvények az igazságügyi bizottságnak pártolólag adatnak ki. Giesswein Sándor előadó : T ház ! Győr szabad királyi város 1903. évi január 8-án tartott közgyűléséből feliratot intéz a t. házhoz, melyben a becsületsértés és rágalmazás bűntényének szigorú büntetését, továbbá a párbajnak kivételes törvénykönyvi helyzetéből való eltörlését kivánja. Ehhez a törvényhatósági határozathoz hozzájárult még 50 törvényhatóság és pedig a legnagyobb egyhangú lelkesedéssel, a mi mutatja azt, hogy ez a kérdés tényleg azon kérdések közé tartozik, melyek immár elintézésre várnak. A kérvény indokai részben ugyan társadalmi akczióra vonatkoznak és ezek a törvényhozást nem érdekelhetik, részben azonban olyanok, melyek a törvényhozás keretébe tartoznak. Idetartozik nevezetesen az, hogy a becsületsértés és rágalmazás szigorú és gyors büntetésben részesüljön, mint olyan dolgok, melyek a legtöbb esetben előidézői a párbajnak. Hogy ha a törvényhozó gondoskodik arról, hogy a becsületsértés és rágalmazás ne csak olyan nevetséges büntetésben részesüljön, a mint az mostan történik, hanem hogy mintegy diffamáló büntetés szabassék ki azokra, a kik nem átallanak polgártársuknak legdrágább kincsében, becsületében gázolni, ezzel eleje lesz véve igen sok alkalomnak, a mely eddig a társadalmi presszió folytán a párbajozásra vezetett. (Helyeslés.) Továbbá kivánja ugyanez a kérvény, hogy a párbaj ozás kiváltságos törvénykönyvi helyzetéből töröltessék ; kivánja aztán a párbajsegédek megbüntetését és óhajtja, hogy a katonaság körében is ugyanolyan intézkedések történjenek, (Helyeslés a középen.) mert nem lehet, hogy a becsület kétféle : katonai és polgári legyen. (Helyeslés.) Egy másik óhaja a kérvénynek talán kevésbbé lesz teljesíthető ; kivánja t. i., hogy a párbajok hírlapi közlése megtiltassék. Kétséget ugyan nem szenved, hogy bizonyos hiu leik éknél a párbaj ozásnak, mint hőstettnek hírlapi továbbterjesztése talán biztatólag hat a párbajozásra, de nem tudom elképzelni azt, hogy egy megtörtént dolog közlése, elbeszélése a sajtószabadság mellett megtiltható legyen. Nem is szükséges ez nézetünk szerint, mert, hogyha a közvélemény felfogása egyszer odaemelkedett, hogy a párbaj ozást nem hőstettnek nézi, hanem egy régi fejletlen idő maradékát látja benne, azét az időét, melyben nem volt meg a kellő igazságszolgáltatás, akkor ez a