Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-42
10 42. országos ülés 1906 október 10-én, szerdán. Sehol a világon pausálékat a kormányok és államok nem adnak, sem azt a tengernyi állandó szabadjegyet, mint nálunk. Ballagi Aladár: Ez az igazi mentesség! Itt beszéljenek a középkorról! Szemere Miklós : A legtöbb állami hirdetésre pedig ott volna a hivatalos Közlöny és a számos szakközlöny. A szubvencziókat vidéken a főispánok is osztogatják nagy diszkréczió mellett négyszem között, de nyugta ellen. Felolvasom egy hirlapügyekben otthonos miniszteri számvizsgáló levelét, 1906. augusztus 29-éről, a mely határozottan arra vall, hogy az évi átalányok in crescendo vannak (olvassa): »A Déli vasút igazgatóságánál voltam épen akkor, mikor az »Egyetértés« czimü lap megbízottja az évi átalány felemelését kérte, illetve informálni volt ott, hogy másutt mennyit kap. E megbizott felmutatta s én magam is olvastam, hogy az »Egyetértés« a magyar államvasutaktól 36, azaz harminczhat ezer korona átalányt élvezett a múlt évben.« Egy tájékozott ur, volt megyei tisztviselő, hitelesen közli velem, megbizható helyről meritve, hogy 1905-ben a magyar királyi földmivelésüsyi minisztérium a megnevezett lapok részére hirdetési pausálék fejében a következő összegeket folyósította : »Budapesti Napló« 8700 korona, «Budapesti Hirlap« 3500 korona, »Az Ujság« 7000 korona, »Népszava« 2800 korona, »Pesti Hirlap« 3500 korona, (Nagy zaj. Felkiáltások : Ah, nagyon érdekes ! Elnök csenget.) »Pesti Napló« 3000 korona, »Pester Lloyd« 9000 korona, négy kőnyomatos 4000 korona. Brediceanu Koriolán: Nemzetiségi nincsen, ezt konstatálom! Nem is lesz. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől: Azok Bukarestből kapnak !) Szemere Miklós : Szabadjon most egy aktuáhs kérdésről megemlékezni. A magyar lovaregylet és a sajtó egy része között a viszony ma nem éppen szeretetreméltó. Például szolgáljon a »Budapesti Napló« 1906 augusztus 28-iki számának egy czikke, a mely igy hangzik (olvassa) : »Tolvajoh diktatúrája.« >>A lóversenyek banditája ellen fegyverkezni, védekezni akart néhány fővárosi polgár.« És igy végzi : »Mert a tolvajok az urak, a tolvajok diktálnak, a tolvajok az állam, tehát övék a hatalom.« A »néhány fővárosi polgár« azok, a kik vörös czédulán, plakátokon hivták fel a népet, hogy ha kell, erőszakkal is megakadályozzák a métely pusztitását. A lóversenyek banditái pedig a versenyigazgatóság, tehát legelői gr. Batthyány Elemér elnökigazgató, a kinek édes apja Batthyány Lajos igaz vértanúhalált szenvedett, nem ugyan banditaságért, és tolvajlásért, de hazaszeretetéért. (Igaz ! Ugy van ! Élénk mozgás.) Hallom, szivesen el is hiszem, hogy a sajtó vezérférfiai ezt a hangot nem helyesük. Mások becsületében nem gázolni kell, de nemesebb dolog azt megvédeni; (Helyeslés) védjük is meg törvények utján, ha a becsület mint fogalom szent és kedves előttünk,, hogy ne gázoljon benne büntetlenül senki fia, még a sajtó se. (Élénk helyeslés.) A becsület anarchistái ellen ne lehetne statárium ? (Helyeslés.) . Felemlitem ennél az esetnél a tiszta világitás kedvéért, hogy gr. Batthyány Elemér inkább megválik állásától, de a mig ő igazgató, addig a Lovaregylet pausálékat nem ad, daczára, hogy már többen tanácsolták neki. Ezt tudja róla mindenki. Nem akarok én senkit gyanúsítani azzal, hogy a lovaregylet és a totalisateur elleni izgatásnak köze volna a pausálékhoz. Távol áll ez tőlem. Ámde tiszta bort mérek és nem hallgatom el a véletlen összejátszását, hogy az ügető-versenyek ellen izgató czíkkeket én soha nem olvastam. Száraz tény pedig az, hogy az Ugetőverseny-Egyesület igenis ad pausálékat. Hallottam ezt báró Sennyei Géza versenyigazgatótól és másoktól is, de különben itt van egy kis lista (olvassa) : »Pesti Hirlap« 500 korona, »Budapesti Hirlap« 400 korona, »Pester Lloyd« 500 korona, »Neues Pester Journal« 400 korona, >>Pesti Napló« 300 korona, »Egyetértés« 200 korona, független Magyarország« 200 korona, »Magyar Hirlap« 300 korona, «A Nap« 300 korona, »Uj Hirek« 200 korona stb. stb. (Derültség. Zaj.) Ezeket az átalányokat fentidézett lapoknál a kiadóhivatalok kapják az Ügető-verseny egy lettől, vagy annak egyes áldozatkész tagjától, a mi eredményben egy. Adataimat maga a sportért hevülő Pálmai Henrik ur sem fogja megczáfolni, a ki, ha nem csalódom, ebben az ügyben közbenjárt. (Derültség.) Ismeretes dolgok ezek, más helyről is volna adatom, de hagyom, szükségtelen. Szabadjon még egy kis vállalatról megemlékeznem a korrajz és korkép kedvéért — a »Vadászés Versenylap« volt fogadási irodájáról. Sohasem személyes, de mindig elvi kérdésekről beszélek, néha azonban a nevek elkerülhetlenek a helyes megvilágítás szempontjából. Pintér Gyula ur, a fogadási iroda volt főnöke, mondotta nekem e nyáron a versenytéren Losonczy Gyula barátom jelenlétében, hogy a mig a fogadási iroda fennállott, ő tudta kezelni a lapokat szakszerű módon, nem is volt fennakadás soha. Ez a szakszerű rendszer neki évi sok ezer forintjába került, de simán ment. (Derültség !) Részleteket nem kérdeztem, de minket a személyek nem is érdekelnek. Pintér Gyula ur különben szókimondó magyar ember, őt az igazság nem feszélyezi. Faragó Lajos ur, a volt fogadási iroda vezetője mindenben megerősíti Pintér Gyula ur állítását a lapok szakszerű kezeléséről jó parázs-pénzzel. Farkasházy Zsigmond : Nevekhez semmi közünk. (Zaj. Ellenmondás. Félkiáltások: Hogyne volna !) Zboray Miklős : De nagyon ! (Zaj.) Rakovszky István: Nagyon helyes. Ismerni kell az igazságot! (Zaj. Elnök csenget.)
