Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-50

170 50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. bizonyítja, hogy nem akarnak segédkezet nyújtani ahhoz, hogy a nagyipart tényleg megteremthessük. (Igaz ! Ugy van !) És ha a t. képviselő ur beszédében azt hangoztatja, hogy a többségi pártoknak is volt észrevételük a diskréczionális jog ellen, bátorkodom az egész t. házat tamiságtételxe hivni, hogy voltak a részletekre észrevételek ebben a tekintetben, de hogy alapjában diskréczionális jog szükséges, az tulaj donképen kifogás tárgyát nem képezte. Képezte kifogás tárgyát némely oldalról az, hogy a diskréczionális joggal szemben az ellenőrzés módjáról kell gondoskodni és garancziákat kell szerezni a törvényhozásnak arra, hogy visszaélések a diskréczionális joggal ne űzethessenek az esetleg következendő kormányok által; de a diskréczionális j og alapja, t. i. az az eszköz, mely a kormány rendelkezésére bocsáttassék akkor, ha ipart fejleszteni akarunk, diffikultálás tárgyát egyáltalában nem képezte. Hogy mennyire megy a t. képviselő ur a diskréczionális jog magyarázatában, azt a közszállitásokra vonatkozó részben magyarázta meg nekünk legjobban. Miről van ebben szó ? Egyedül arról, hogy ha kiköttetik a közhatósági szállításoknál, hogy tartozik magyar iparczikket szállítani, hogy akkor tudatosan, szándékosan külföldi iparczikket ne szállíthasson. Azt hiszem, ha az egyik irányban a magyar iparnak a közszállitások egész mezejét átadja a kormány és törvényhozás, akkor a másik oldalon meg kell óvni a hatóságokat és a magyar ipart attól, hogy annak a czégére alatt visszaélés elő ne forduljon. (Ugy van!) Ha már most a t. képviselő ur a visszaéléseket akarja esetleg palástolni azzal, hogy nem adja meg a jogot, mely a visszaélés megtorlására szükséges, akkor ismét nem lehet ipart fejlesztem, mert akkor tulaj donképen odalyukadunk ki, hogy hiába szabályozzuk a közszállitást, ha tág kaput nyitunk a visszaéléseknek. De a t. képviselő ur azt is mondja, hogy azt állítottam volna, hogy nem fogadom el a kisiparra vonatkozó figyelmeztetést, illetőleg azt, hogy azon padokról a kisiparról beszéljenek. Bocsánatot kérek ismét a t. háztól és hivatkozom beszédemre, hogy azt állítottam és állítom ma is, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak nincs szüksége arra, hogy a kisipar terén való teendőire arról az oldalról figyelmeztessék. (Ugy van! Ugy van I) Lázár Pál: Az a kérdés, melyik oldalról figyelmeztetik. Szterényi József : Nem arról van szó, hogy a kisiparról beszéljünk-e vagy ne; hisz magam beszéltem legtöbbet a kisiparról és fejtegettem azokat az eszközöket, melyek a kisipar részére szükségesek és alkalmaztatnak, de hogy akként méltóztassék feltüntetni a dolgot politikai czélből, hogy a kereskedelemügyi miniszternek és a kormánynak szüksége van arra, hogy arról az oldalról biztassák, hogy a kisipart is vegye támogatásába, erre a kereskedelemügyi miniszter urnak szüksége nincs. (Ugy van !) LSJ.&T Pál: Onnan csak rossz jöhet! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Szterényi József: A képviselő ur még tovább ment, és hogy kiélesitse a helyzetet a magyar nemzeti szempontok és a nemzetiségi törekvések között, azt a tételt állította fel, mintha én azt mondtam volna, hogy a faj magyar elemet kell tulaj donképen csak támogatni, és három kategóriát állítottam volna fel az ország lakosságának ipar révén való támogatása tekintetében. Engedelmet kérek, ha a kormány elsősorban a nagy magyar Alföldön létesítene ipart, ha módja volna oly könnyen létesíteni, a mint kellene és ott a fajmagyar elemet támogatná, lehetne-e ezért szemrehányást tenni a kormánynak, mely az államfentartó faj magyarságot támogatja ? (Élénk helyeslés.) Hodzsa Milán : Azért nem tesz szemrehányást senki sem ! Somogyi Aladár: Liptószentmiklóson ! Szterényi József: A vita során itt és a bizottságokban is ismételten szó volt arról, hogy minő kikötések tétessenek az alkalmazott munkásokra vonatkozólag, és azt hiszem, itt a t. ház szine előtt utaltam arra, hogy kikötés igenis az, hogy magyar honos munkásokat kell alkalmazni abban az arányban, a melyet említeni bátorkodtam. Magyar honos alatt pedig ép ugy értetik a tót, a szerb és román is, tehát kategorizálás egyáltalában nem volt, ilyent intendálni egyáltalában nem lehet, és ha a t. képviselő ur ezt állította, engedelmet kérek, vagy tudatosan állította s akkor olyat mondott, a mit én nem állítottam, vagy félreértette szavaimat és akkor nincs mit mondanom. Markos Gyula: Ez már mániája ő neki! (Élénk derültség.) Szterényi József : Még csak egy részletre kívánok reflektálni, és ez az, hogy a t. képviselő ur ismét hangzatosságok kedvéért — mert hisz azokkal könnyű dolgozni — azt mondja, hogy itt ellenőrzés nélkül milliók és milliók bocsáttatnak a kormány rendelkezésére. A kinek az állami adminisztráczióról fogalma van, nagyon jól tudja azt, hogy egyetlenegy tétele van a magyar költségvetésnek, a mely nyilvános, t. i. számvevőszéki, tehát parlamenti ellenőrzés alá nem esik; a költségvetésnek minden egyéb tétele törvényes ellenőrzés alatt áll. És a ki viszont tendenczia nélkül olvassa ezt a törvényjavaslatot és különösen a bizottságok által azon eszközölt módosításokat, az nem fogja állithatni azt, hogy ebben a törvényjavaslatban a parlamenti ellenőrzési jogkör a legteljesebb mértékben nincs kifejezésre juttatva oly mértékben, hogy az magának az ügynek tulaj donképen ártalmára ne- lehessen. (Ugy van !) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, és végezetül csak azt bátorkodom ismételten ki-