Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-50

168 50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. tiltakoztam és azt mondottam, hogy ez nem igazságos eljárás. Markos Gyula: Menjetek Bukarestbe! Maniu Gyula: Egyformán kell támogatni az állam minden polgárát. Ezt mondottam én. Erre valaki azt kiáltotta közbe: »Hiszen te is magyar vagy !« És én erre azt mondtam : nem vagyok magyar. (Nagy zaj. Felkiáltások : Hallatlan ! Még ismétli!) Keller István : örülünk, hogy nem az ! (Mozgás. Zaj.) Lázár Pál: Kérjük az elnök urat: utasitsa rendre ! Ismételte a kifejezést. (Nagy zaj. Felkiáltások : Halljuk az elnököt !) Elnök : Méltóztassanak nyugodtan lenni, mindjárt utánanézek a dolognak. (Zajos felkiáltások : Hiszen épen most ismételte meg, a mit mondott! Mozgás.) Maniu Gyula : Az államtitkár ur ezen kijelentésekor elfelejtette, hogy hivatalos székből beszél és ennek következtében, t. ház, a miniszterelnök ur nekem, a ki a kijelentéssel szemben közbeszóltam, azt mondta : ne panaszkodjatok, mert hiszen a gyáraknak több mint kétharmadrésze nemzetiségi vidékeken van elhelyezve. Nem volt módomban utána járni, de elhiszem azt, a mit a miniszterelnök ur szíves volt kijelenteni, hogy ugyanis a gyáraknak körülbelül kétharmadrésze nemzetiségi vidékeken van elhelyezve. Azonban ez a kijelentés egyfelől nagyon természetes volt, másrészről nem nyugtatott meg. Természetes, mert jól tudjuk a földrajzból, hogy ezen ország földrajzi területének több mint kétharmadrésze nemzetiségi terület. . . (Nagy zaj. Elnök csenget.) Somogyi Aladár : Meg vannak bolondulva ! Lázár Pál: Halljuk az elnököt! (Folytonos zaj.) Elnök : A képviselő ur azt mondta az imént, hogy nem magyar képviselő. (Nagy zaj. Ellenmondás « középen.) Lázár Pál : Azt mondta, hogy nem magyar ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Most pedig oly kifejezést használt, mintha ezen ország területe nemzetiségek szerint volna felosztva. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ez egyenesen közjogunkba ütköző kifejezés, és hogy az ily kifejezésektől tartózkodni szíveskedjék. (Elénk helyeslés. Mozgás a középen.) Zboray Miklós: Azt mondta, nemzetiségi terület ! (Felkiáltások : Nincs nemzetiségi terület !) Maniu Gyula: Ezt a disztinkcziót nem én tettem, hanem a miniszterelnök ur. i-»% Somogyi Aladár : Ez nem igaz ! Ez nem igaz ! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassék csendben lenni! Somogyi Aladár : Nem lehet, mikor ilyeneket mond ! Elnök : Mindig az elnököt figyelmeztetik és örökösen lármáznak, s ennek következtében nem hallhatom, a mit a szónok mond. Méltóztassék csendben lenni, akkor meghallom majd, a mit mondanak. (Helyeslés.) Ne méltóztassék folyton az elnököt figyelmeztetni; én tudom a kötelességemet és semmiféle ösztönzést nem várok, de ki is kérem magamnak az ilyet. (Elénk helyeslés.) Maniu Gyula: Ne méltóztassék megütközni azon, a mit mondtam, mert azt a fogalmat, azt a kifejezést, a melyet használtam, a belügyminisztérium által kibocsátott statisztikai adatokból veszem. Ott t. i. használják ezeket, a mi természetes, mert a statisztikát nem lehet másképen megcsinálni, mint ha oly államokban, a hol több faj, több nemzetiség lakik, az egyes nemzetiségek elhelyezése tekintetében bizonyos nemzetiségi területeket különböztetnek meg statisztikailag. Elnök: Bocsánatot kérek, nemzetiségi területek nincsenek, s ha a t. képviselő ur ismétli és igy folytatja, ily hangon és ily modorban, akkor meg fogom tőle vonni a szót. (Elénk helyeslés és taps. Felkiáltások : Idején volna !) Maniu Gyula: Nagyon sajnálom, de akkor én ezt az eszmemenetet nem folytathatom. Lázár Pál : Nem is ! Nem tűrjük meg. Somogyi Aladár: Nagy butaság. Nem ide való ! (Nagy zaj és mozgás.) Maniu Gyula : Én statisztikai fogalmakkal dolgozom, és ha nem engedik meg a statisztikai kifejezések használását. (Folytonos zaj.) nem tehetek róla, legfeljebb a statisztika tudományát és a parlamenti szólásszabadságot sajnálhatom. (Folytonos Elnök : Ne méltóztassék az elnöki kijelentéssel szemben vitatkozni. Ezt tiltják a házszabályok. Maniu Gyula : T. ház ! A mi az ebben a paragrafusban a kormánynak adandó diskréczionális jogot illeti, általánosságban történt felszólalásom alkalmával megjegyeztem azt, hogy a kormánynak tulaj donképen három irányban adatik meg a diskréczionális jog, a mit megadni minden ellenőrzés nélkül teljesen lehetetlen, vagy legalább is politikailag czélszerűtlen. Hiszen láttuk és tudjuk tapasztalatból, hogy a kormányok egymásután következnek, és a kormányok különféleképen fogják fel az ő kötelességüket. A három irányba terjedő diskréczionális jog a következő : Először is a kormány minden korlátozás nélkül megadja az engedélyeket, kedvezményeket és segélyeket. De ez még nem volna oly nagy baj, mert ha valamely gyárnak nem adja meg az engedélyt, a segélyt, legfeljebb nem fog létesülni. De a második csoportba osztandó diskréczionális jog az, hogy ä már megadott segélyt elvonhatja. Ez már nagyobb baj, mert ezzel teljesen tönkre tehet egyes exisztencziákat, tehát nemcsak gyárakat, hanem egyesek magánéletét is. A harmadik az, a mi a közszállitásokat illeti. Méltóztassék figyelembe venni a törvény azon intézkedését, a melynek következtében egyes közintézetek, vagyis azok,' a melyek a legnagyobb fogyasztók, csak belföldi gyárostól vannak jogositva a szükséges czikkeket beszerezni. A kormánynak megadatik az a jog, hogy ezen közszállifásokból egyes czégeket vagy gyárakat kizárjon bizonyos ürügy alapján . . . (Nagy zaj és ellenmondás.) Lázár Pál: Nem ürügy alapján !