Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-50

50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. 157 súlyos jogi aggodalmakat hozott fel arra nézve, hogy egyfelől nem áll az, mintha judikaturánkban ingadozás volna tapasztalható a tekintetben, hogy a villamosáram lopása is ingó dolog ellopásának tekinthető-e, másfelől pedig az én vélekedésem szerint igen helyesen utalt reá arra, hogy egyáltalában törvényszerkesztési és törvényszerkezeti szempontból ez a rendelkezés ide nem tartozik. Én az ő vélekedéséhez akkor csatlakoztam, most azonban nem ezért szólalok fel, mert hiszen végre is csak ő lehet hivatott a maga nézeteit előadni, de felszólalok azért, mert a helyzet az által a módositás által, melyet az igen t. előadó ur most beiktatni javasolt, szerény vélekedésem szerint még rosszabb lett. T. i. egyáltalában nem értem azt, hogy mi magyar törvényben a horvát büntetőtörvény rendelkezéseire hivatkozunk. Szerintem vagy van hatálya ennek a beiktatott rendelkezésnek Horvátországra, vagy nincs. Ha azt akarjuk, hogy hatálya ne legyen, akkor iktassuk azt be egyszerűen a törvénynek azon rendelkezései közé, a melyek Horvátországra nem alkalmazhatók; ha pedig már van hatálya, akkor mi itt horvát büntető törvények szakaszainak mikénti alkalmazását, azt hiszem, ki nem mondhatjuk. Egyébként'pedig,!t.;képviselőház, azt látom, hogy semmi körülmények közt sem való ez a rendelkezés az első fejezetbe. Mert az első fejezet a záróhatározatok 16. §-a értelmében csak 1915 deczember 31-éig marad hatályban, minthogy ez az első fejezet szoros összefüggésben van azzal a tervünkkel, reményünkkel és elhatározásunkkal, hogy 1915-ben szabad kezet nyervén, a kereskedelmi szerződések felmondása révén az önálló vámterületet léptessük életbe. (Helyeslés a baloldalon.) Ez helyesen van igy az egész első fejezetre nézve, de a villamos áram ellopása megbüntetésének kérdése, azt hiszem, már igazán semmi összefüggésben sincs sem a kereskedelmi szerződésekkel, sem pedig az önálló vámterület létesítésével. Én, t. képviselőház, nem érzem magamat hivatva inditványozni, — miután már ez annyi mindenféle kontroverzia, sőt személyi éllel biró dolgok tárgyát is képezte — hogy ez a bekezdés egyáltalában kihagyassék ; mert, ugy látszik, az igazságügyminiszter ur annak épen ebben a törvényben való alkalmazására, nem tudom miért, nagyon nagy súlyt helyez. De annyit már, azt hiszem, mindenesetre kötelességem inditványozni, — és ezt nem is veheti senki ellene irányuló személyi czélzatnak — hogy ezt a bekezdést ebből az első fejezetből, a mely csak időleges érvénynyel bir, mig ellenben azt a büntető rendelkezést, melynek a gazdasági kérdésekhez kötött időlegesseggel semmi kapcsolata nincs, hagyjuk ki innen és talán később oly helyre, a melyet az igazságügyminiszter ur fog a vita során megjelölhetni, helyezzük el ezt a szerencsétlen bekezdést, a melynek sürgősségét nem látom be és melyről szivesen lemondanék itt, de, ugy látszik, elkerülhetetlen, hogy e törvényben helyet foglaljon. Kálosi József: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Személyes kérdés nincs. Személyes megtámadtatás czimén lehet szólni, de a képviselő urat nem nevezték meg. Kálosi József: De igen. (Igaz! ügy van!) T. képviselőház ! Minthogy előttem felszólalt t. képviselőtársam nevemet megemlitette és oly szinezetben tüntette fel e törvényjavaslat tárgyalására vonatkozólag a jsártkörben általam tett, de részben visszavont inditványt, mintha ennek valami különös politikai jelentősége lett volna, mintha az igazságügyi kormány által benyújtott módositás ellen irányult volna, kijelentem a következőt: Feltétlenül állítom a megczáfoltatás veszélye nélkül, miután szakkérdésről van szó, hogy nézetem szerint, és a t. ház igen sok tagjának meggyőződése szerint is, e 2. §-ban a t. igazságügyi miniszter ur által beadott módositásnak csakugyan nincs helye, és még legjobban meggyőzött e tekintetben a t. előadó urnak e tekintetben elmondott indokolása. Nem akarok hosszasan e pontnál rezisztálni. de kénytelen vagyok a következőket kijelenteni. Bizonyos az, hogy mióta az 1878 : V. t.-cz. életbe lépett, tehát büntető törvénykönyvünk és kódexünk van, annak 1. §-a értelmében csak minden oly cselekmény, a mely a törvény által ilyennek van deklarálva, tekinthető bűntettnek és büntethető. Már most, ha egyáltalában szükség van büntetőjogi védelemre, akkor ez benne van már a büntető törvénykönyvben és mutatja ezt az, hogy már a felső bíróságok is kielégítő magyarázatot fogadtak el, mert habozás nélkül lopásnak minősítették az e tárgyban fenforgott eseteket. Nem osztozom tehát az előadó urnak nézetében, mintha jogbizonytalanság léteznék e tekintetben. Erre nézve meg kell védeni a judikaturát és a felső bíróságot. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy maradjon a személyes megtámadtatás keretében ; fejtegetése nem személyes megtámadtatásra vonatkozik, ezt kénytelen vagyok konstatálni. Kálosi József: Akkor tehát nem személyes megtámadtatás czimén szólok. Kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék megengedni. (Felkiáltások a jobb oldalon : Nem engedjük meg ! Felkiáltások a baloldalon : Megengedjük !) Elnök : A t. képviselő urnak joga van szólni a tárgyhoz ; de akkor, a mikor személyes megtámadtatás czimén kért felszólalási jogot, nem folytathat polémiát az egyes szónokokkal; ez teljesen házszabályellenes. Kérve kérem a t. képviselőházat, hogy ily preczedenseket ne méltóztassék teremteni. (Helyeslés.) A t. képviselő ur feliratkozhatik a szakaszhoz, polemizálhat tetszése szerint, de azon a czimén, a melyen most szót kért, ilyen beszédet nem mondhat. (Helyeslés.) Kálosi József: Akkor hát tisztelettel a tárgyhoz szólok. Elnök : Bocsánatot kérek, más van feljegyezve, mégpedig Olay Lajos; a képviselő ur csak azután