Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-50

152 50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. sara. Mondom, ezt tartom a legenyhébbnek, ámbár azt hiszem, hogy a t. katonatiszt urak, nemkülönben a tisztviselők is, a kikről mégis gondoskodunk eléggé, — mert hiszen azoknak van közegük, a melynek utján folyton felpanaszolják bajaikat — mondom, már csak az egyenlő teherviselés kötelességénél fogva is, szintén viselhetnék ezeket a terheket. Hiszen van fizetésük és igen sokaknak nagyon szép a fizetésük. De megdöbbentő, t. képviselőház, az 1883 :VII. t.-cz. által nyújtott kedvezmény. Ezen törvényczikk 1. §-a értelmében hitelüzlettel foglalkozó pénzintézetek, takarékpénztárak, nemkülönben bárminő takarékpénztári üzlettel összeköttetésben lévő pénzintézetek a náluk elhelyezett utalványok, betétek, bárminő betéti okmányok, nemkülönben folyószámla mellett gyümölcsöztetés végett elhelyezett tőkékből folyó jövedelem után fizetik ugyan a járadék- és tőkekamatadót, azonban ezen törvénynek 2. §-a értelmében általános jövedelmi pótadó és a törvényhatósági és községi pótadó alól mentesek. Talán nem lesz nehéz beigazolnunk azt, hogy mennyire igazságtalan ezen törvény és mennyire tulajdonithatják a községek és városok ezen szerencsétlen törvény intézkedéseinek azt, hogy sokszor 100—150—200 százalék pótadót kell fizetniök. Ezen utalványon és betétikönyveken alapuló betétek és folyószámlák nemcsak milliókat és száz milliókat, hanem azt hiszem, hogy állithatom, ha nem is vagyok finánczkapaczitás, hogy milliárdokat reprezentálnak, és ezek a milliárdok a közköltségek fizetése alól mentesek. Van egy harmadik csoport, a mely e házban megvitatva lett és a mely ugyancsak ólomsulylyal nehezedik a községi lakosokra és a kisbirtokosokra, és ez a latifundiumoknak, a nagy pusztáknak azon kedvezménye, hogy a féladó arányában járulnak a közköltségekhez, sőt a községi törvénynek 137. §-a alapján joguk van meg is váltani egy átalányösszegben ezen adót, a mi körül a legnagyobb visszaélések szoktak elkövettetni. Azt emlitém, hogy ezen ügy meg lett vitatva a parlamentben. Bátor vagyok ezért megismertetni rövid körvonalakban ezen vita lefolyását, hogy lássák, hogy az ott elhangzott igazság kell hogy érvényesüljön ezen szakasznál is. Az alkotmánypártnak egy igen disztingvált tagja, JNTávay Lajos képviselőtársunk azt mondotta erre vonatkozólag, hogy botrány, hogy mig a .nagybirtokosok és latifundiumok igénybevehetik és igénybeveszik a törvény alapján ezen kedvezményt, addig a szegény nép görnyed a terhek alatt, ö állitotta fel azon tételt, hogy ugy látszik, mintha az adóprogresszivitás ott forditott mértékben érvényesülne, vagyis leveszszük a gazdag vállairól a terhet, hogy a szegény vállaira tegyük. Ö mondta akkor, hogy a parlamentnek első kötelessége a régi szomorú időkből keletkezett ezen intézkedést mielőbb hatályon kivül helyezni. De ha a t. képviselőháznak az alkotmánypárt részéről elhangzott ezen szavak nem irányadók, akkor vegye azt, a mit gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur a kormány nevében kijelentett. ö azt mondotta, hogy »csakugyan elismerem és tudja az egész ország, hogy ezen állapotok helyenkint tűrhetetlenek ; hogy nem az viseli a terhet, a ki elbirná, hanem az, a ki el nem birja és legszentebb kötelességünk az lesz, hogy a felosztást igazságossá tegyük ; hogy ez a nagy igazságtalanság némileg kiegyenlítést nyerj en«. Ha a kormány részéről ilyen hangok hallatszanak ; ha beigazolt tény, hogy különösen a községekben és városokban a közterhek olyan aránytalanul vannak megoszolva, hogy ezek alatt csak a szegény nép szenved : akkor első kötelességünk intézkedni, hogy ez az igazságtalanság megszűnjék ; első és legfőbb kötelességünk, a mely alól ki nem bújhatunk, hogy az ilyen igazságtalanságoknak többé tápot ne adjunk. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, t. ház, mi, a kik az ellenzéket képezzük, nem helyeseltük és nem szavazzuk meg, nem azért, mintha nem akarnók az állam megerősödését, hanem mert félünk attól, hogy a miUiókat elköltik és az állam megerősödése nem fog bekövetkezni. A kedvezmények egész sorozatát foglalta magában ez a törvényj avaslat olyan intézmények és gyárak számára, a melyek a magasabb ipar fogalma alá tartoznak, de a melyeknek jövőjéért és sorsáért senki sem kezeskedik. Ennek daczára a legmesszebbmenő kedvezmények helyeztetnek kilátásba,*"sok helyen az autonómia jogkörének megsértésével is. Azt hiszem, hogy az osztó igazságnak teszünk eleget, és hogy a kormány csak igéretét váltja be akkor, ha ezen kedvezményeket nem terjeszti ki a községi és törvényhatósági adókra, a mélyek épen a kormány egyik tagjának beismerése szerint nem érinthetők. A nálam szakavatottabb emberek tudják, hogy a létesítendő, valamint a meglevő gyárak leginkább szokták igénybe venni a községek és városokjótéteményeit; leginkább vannak ráutalva arra, hogy a város mindenféle kedvezményben részesitse azokat, és hogy a polgárok sok-sok mindent eltűrjenek tisztán csak ezen gyárak érdekében. Ezen gyárak kedvéért kell az utakat javitani; a viUamvilágitás, a vizvezeték, a rendészet és közegészségügy javitása mind uj meg uj teher a községre és a városra nézve, az ellenérték pedig nagyon minimális. Ha érdeklődnek iránta, én megmondhatom, hogy pl. Arad város milyen ellenértéket nyer azért, hogy szalmapapir gyára van. Ország-világ tudja azt, hogy Aradnak 64.000 főnyi lakossága fertőzött levegőt szi e gyár miatt és hogy ott az ablakokat éjjel-nappal zárva kell tartam, mert bűz jön a szalmagyárból. S mindezt tűrnie kell a városnak a nélkül, hogy ezért a szenvedésért valami előnye lenne, eltekintve attól az előnytől, hogy most a pótadó 60%-ról'72-re emelkedett. Én, ki magam is bennejvagyok a játékban és magam is szenvedem a kormánynak ezen jótéteményét, állithatom, hogy ez a 72% tulaj donképen nem is 72%, hanem 90%, mert a III. oszt,,:,