Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-42

6 i2. országos äíés 1906 október 10-én, szerdán. bemutatása, azután következnék a háznagyválasztás (Helyeslés.) és végül jönne a költségvetésnek, zárszámadásnak és az ezzel kapcsolatos jelentéseknek bemutatása, valamint a kereskedelmi miniszter ur több törvényjavaslatának beterjesztése. Ezeknek külön napirendre tűzése nem szükséges azért, mert bármely miniszter ur bármikor terjeszthet be törvényjavaslatokat. Ezt azért voltam bátor megjegyezni, mert ez némileg eltér a miniszterelnök ur javaslatától; ezt tehát nem tűzzük napirendre, mert ez preozedens volna, a mely azután esetleg olykép lenne félremagyarázható, hogy csak az esetre terjeszthetők be törvényjavaslatok, ha ez előzetesen napirendre tüzetett. Ennélfogva csakis a költségvetés beterjesztését tűzzük napirendre, ezt is csak azért, hogy köztudomású legyen shogy annál több képviselő jöjjön el az ülésre. Azután napirendre lenne még tűzendő Polónyi Géza igazságügyminiszternek válasza Áchim volt képviselő ur interpelláeziójára ; ezt már méltóztatott az imént elhatározni, mikor a függőben lévő interpellácziók jegyzéke felolvastatott, mert akkor ezt bejelentettem, és a ház tudomásul vette. Á mi illeti a miniszter ur azon javaslatát, hogy az elnök felhatalmaztassék annak idején ülés összehivására, azt hiszem jó lesz, ha ezt is most már határozaterőre emeljük. Kérdem tehát, méltőztatik-e az elnöknek megadni ezt a meghatalmazást, hogy a mennyiben a kormánynak valamelyik tagja, vagy valamelyik bizottság jelentést kivánna a háznak tenni, az esetre ülést hívhasson össze % (Igen!) Akkor ezt határozat erejére emelem. Most következnek az interpellácziók, még pedig először Szemere Miklós képviselő urinterpellácziója. Szemere Miklós: T. képviselőház! A közvélemény és annak hangolása, irányitása modern államokban íőfontosságu dolog. Erre szolgál mint legelső tényező a sajtó. A sajtóval itt a-1. házban is volt már egyszer szerencsém foglalkozni 1902 április 19-ikén. Akkor a magyar kultúra emelésére ujságiró-iskola felállítását sürgettem. Mint a szabad sajtónak őszinte hive, Deák Ferenczczel tartok, hogy mindent szabadjon megírni, a mi igaz. (ügy van !) Vagy van valaki a t. házban, a ki azt vallja, hogy hazudozni is szabad ? A sajtó a leghatalmasabb eszköz a szellemi, erkölcsi és anyagi közjavak emelésére, és a legnemesebb hivatás az újságíróé, ha megvan hozzá az ihlet és a vokáczió, mint a jó papnál. A jó sajtó áldás a hazára, delejtü a közvéleményre, — magában nem önczél, de vezércsillag lehet a czivilizáczió égboltozatán. Gondoljunk csak Kossuth Lajosra! (ügy van!) T. képviselőház ! 1830-ban volt nálunk körülbelül 10 újság, ma megjelenik Budapesten egyedül 30 magyar és kilencz német napilap. Több napilapunk van mint Berlinnek, a hol csak 36 jelenik meg, több mint Rómának, a hol nincs csak 14. Londonban 25, Bécsben 24, Madridban 12 jelenik meg. Ha az ország boldogulása ós a magyar kultúra arányban állana lapjaink számával, akkor a legboldogabb nemzet lennénk, Eldorádó volna hazánk és legelői állnánk közvetlenül Francziaország után — Parisban 46 lap jelenik meg. Ámde a kultúra igenis egyenes viszonyban áll a lapok kvalitásával, de semmi köze azok számához, T. képviselőház! Első tekintetre tisztában kell lennünk, hogy hírlapok tekintetében nagy nálunk a túltengés, óriási a túltermelés. A lapok fentartása természetesen temérdek pénzt nyel el. Maguk a hirlapirók, e kiváltságos újkori félistenek, a kiknek az Olimpuson minden szabad : honoráriumaikat jórészt csak előjogaikban bírják, mert fizetést oly keveset, mint nálunk, sehol nem kapnak, (ügy van ! ügy van !) Hiszi a t. képviselőház, hogy az újságok nálunk a nagyközönség bizalmából állanak fenn (Derültség.) és vannak ily szép számmal 1 Azaz magyarul mondva : képzelik-e, hogy a hírlapok a rendes előfizetőkből és a rendes hirdetésekből élnek ? Ezt a gyengéd és bizalmas kérdést kénytelen vagyok felvetni, — mert ha egy újság nem a rendes előfizető és hirdető közönségből él, de máshonnan, akkor mindenféle nemzetellenes, államellenes, avagy tisztán egyéni önös czélokat szabadon szolgálhat. (Élénk helyeslés.) A felvetett kérdésre röviden felelek. Nagy tisztelet a kivételeknek, a lapokat nálunk nem az előfizetők tartják fenn, de tartják őket az állam, a kincstár, a bankok, a nyilvános társulatok hirdetései és hirdetés czimén juttatott pausáléi és más jövedelmei, (ügy van!) Ha ez mind nyíltan történnék, nem is szólnék talán, de mert az egész szép csendben, siib rosa esik meg, érdekel a rendszer és szólásra főkép ez késztet. Az állami pausálék és hirdetések el vannak egyszerűen változatos czimeken és lapokon könyvelve, ugy hogy a költségvetésben rá sem lehet akadni. Kaphat egy laptulajdonos az államtól ezrekre menő állami pausálét, azért nem lesz inkompatibilis, lehet bátran képviselő. (Mozgás.) Halász Lajos: Tessék megnevezni őket! (Helyeslés.) Szemere Miklós: Nem a rendelkezési alapról szólok én, arról rendelkezzék a kormányelnök szabadon, és legyen is annyi, a mennyi szükséges, elégséggel a kasszájában. Egyebekben azonban azt kívánom, azt követelem, hogy a szegény adófizető polgárok pénzét az utolsó fillérig á jour tüntessék ki, tartsák nyilván és számolják el (Zajos helyeslés és taps.) és ne könyveljük el a kiadásokat leplezve. Nem bizalom kérdése ez, de pénztárnál a bizalom az elszámolás. (Élénk helyeslés.) Bismarck a Welf-fond-dal kalapálta a német és franczia, sőt az egész európai sajtót is, ha keÜett, simította vele a nagy német egységet. De ez nem leplezve, titokban történt, tudta mindenki, hogy a konfiskált királyi hannoveri vagyon a yaskanczeüár rendelkezési alapja. Nekünk, bár ily nagy feladat nem lebeg előttünk, maholnap a Welf Reptilien fond jövedelme sem volna elég pausálékra.