Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

49. országos ülés 1906 október '2'i-én, szerdán. 139 - államhatalom ne nézze összetett kézzel ezen szenvedély további pusztítását. (Helyeslés.) Valóságos vagyonszerzési móddá vált Magyarországon a szerencsejáték. A vagyonszerzésnek ez a módja ellenkezik a társadalom legelső aíapelvével, mert erkölcstelen és a renyheséget, a vagyonnal való könnyelmű bánásmódot szüli. (TJgy van!) Van azonban egy szempont, a melynél fogva a vagyonszerzésnek ezt a módját, ezt a jogczimét el nem ismerhetjük és ez az, hogy a társadalom alapintézményei, a szerzett jogok, a tulajdon szentsége ellen úgyis őrületes izgatás folyik minden irányban. Ez még inkább fog fokozódni, ha bizonyos mértékig igazat adunk ennek az izgatásnak az által, hogy az erkölcstelen, a szerencsejáték általi vagyonszerzést összetett kézzel nézzük ! (TJgy van ! TJgy van !) • • T. képviselőház! A magyar államhatalom jelenleg a szerencsejátékok tekintetében kiegyenlithetetlen ellenmondásban van. Nevezetesen, a mig egyrészről a magyar törvény eltiltja, erkölcstelennek bélyegzi az ilyen szerencsejátékot, addig másrészről a magyar állam hatalma maga kezdeményezi, űzi és támogatja, (Helyeslés.) protezsálja a szerencsejátéknak különböző nemeit. A szerencsejátéknak csak három veszedelmes, tűrt módjára leszek bátor rámutatni, t. képviselőház. Három intézményes, bizonyos intézményekhez csatlakozó, azokkal párhuzamos és államilag istápolt szerencsejátékra. Itt van az osztály sorsjáték mint állami intézmény. (TJgy van ! Igaz !) Itt van azután a börzelottó, a börzesorsjáték, a börzén kötött szerencseüzletek intézménye és itt van egy, a melyről különösen leszek bátor szólni, a lóversenyeknél szintén megengedett intézményes szerencsejáték. (Élénk, helyeslés és zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Kmety Károly: Ha állami monopóliummá tettük, t. képviselőház, a lottót, ezt a szerencsejátékot, akkor ugyanazzal a jogosultsággal, sőt többel, monopóliummá tehetnők a prostitucziót, a keritési üzletet. (Igaz ! TJgy van I) Lengyel Zoltán : Megtehetnők, ha egy volt miniszter annak is az élére áll! (Derültség I) Kmety Károly: Az 1897; gondolom VII. t.-czikkel a régi génuai lottót, a kis lottót megszüntettük és behozott az állam a szerencsejáték tekintetében egy reformácziót in pejus, mert nem nevezhetem másnak az osztálysorsjáték intézményét, mely mostani elfajultságában mindazon veszedelmeket magában rejti, a melyeket annak idején a kis lutri ellen felhoztunk. A kisembert, a szegény embert kuncsaftjává tette már az osztálysorsjáték majdnem ugy, mint a kis lutri, hát még az az undorító reklám, a melyet az osztálysorsjáték jövedelmezőségének érdekében kifejtenek ? ! És itt legyen szabad arra utalnom, hogy e tekintetben bizonyos felelősség a sajtót is terheli, minthogy ennek az émelyítő és undorító reklámnak teret nyújt! (Felkiáltások a közéfen : Szüntessük meg 1 Zaj I) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kmety Károly: Az állam financziális érdekei szempontjából nem védelmezhető az osztálysorsjáték, mert az államnak ebből nagyobb financziális haszna nincs, az állampénztárba az által több be nem folyik, hanem a bérlő társaság zsebébe vándorol annak minden haszna. Ha szerződésileg biztosított, szerzett jogról nem volna szó, még a mai napon követelném egy törvényjavaslat beterjesztését az osztálysorsjáték eltörlése iránt. (Általános helyeslés. Felkiáltások a középen : Meg lehetne szüntetni !) Kétségtelenül meg lehetne szüntetni, t. képviselőtársam, a fennálló szerződés daczára törvényhozási utón az osztálysorsjátékot, de én már ennyire menni nem kívánok, mert a szerzett jogot mindig respektálni kell. De én azt hiszem, hogy mire a bérleti szerződés lejár — sajnos, hogy még egy egész évtizedről van szó, mert húsz esztendőre adatott bérbe az osztálysorsjáték . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kmety Károly : . . . nem lesz ebben az országban sok tisztességes ember, a ki tiz év lejárta után ezt az intézményt fentartani kívánja. Másik törvényes szerencsejátékunk az áru- és értéktőzsdéhez csatlakozik; értem a fedezetlen határidőüzleteket, a differencziálüzleteket, a melyek erkölcsi szempontból ép oly megrovás alá esnek, mint a szerencsejátéknak bármely más neme. (Igaz! TJgy van!) A jogtudományban nincs eltérő vélemény a felett, hogy valóságos szerencsejáték az efféle üzlet, a mely nemcsak erkölcsi szempontból, de a közgazdasági viszonyok tekintetében is megrontó hatással van, — s ebben ismét nincs véleménykülönbség, — mert mesterséges áralakulást idéz elő és így a magyar nemzetgazdaságnak, s a magyar gazdaközönségnek érdeke ellen van. Remélem, hogy az uj korszak kereskedelemügyi és igazságügyi minisztere meg fogja érteni, hogy a magyar közgazdaság és közerkölcs követelménye a börzének szakavatott kézzel való megrendszabályozása, melynek épen azért kell szakavatott kézzel történnie, mert tudjuk, a börze mily kényes és érzékeny intézmény. De hozzá kell nyúlnunk a börze lottójához, hog}^ ne pusztítsa ezreit kereskedőinknek és járatlan gazdáinknak. Nunc venio ad fortissimum, illetve ad tristissimum, t. i. a lóverseny lottójához. A lóverseny nekünk egy nagyon nemes, a magyar tradicziónak

; véralkatnak megfelelő sportunk, illetve közgazdasági intézményünk, a melyhez azonban egy baczilíus, a sorsjáték baczillusa csatlakozott. 1894-ben alkottunk egy törvényt, a mely intézményessé teszi a lóversenyfogadásokat, kimondja, hogy szabad a lóversenyeken résztvető lovasokra, istállókra és lovakra üzletszerű nyilvános fogadásokat kötni és kölcsönös fogadásokat közvetiteni. Tehát az államhatalom itt megint szentesitett és istápolt egy szerencsejáték-intézményt, a mely pedig a legveszedelmesebbek egyike. Nem akarom lefesteni azt a puszti18*