Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

136 í9. országos ütés 1906 október 2k-én, szerdán. ezimü füzetre, a melyet a miniszter megbízásából dr. Koós Mihály m. kir. miniszteri segédtitkár, a székelyföldi miniszteri kirendeltség vezetője irt. Ezen füzetben igy nyilatkozik ő a székely nyomorúságról (olvassa) : »Virágzó kézműipara volt, a melynek készítményei Romániában nyertek elhelyezést ; Románia forgalmi elzárkózottsága a székely kézműipart úgyszólván teljesen tönkretette és a székelyföldi gyáripar sem fejlődhetett, mert a nagy távolság miatt a Székelyföld a forgalmi és gazdasági központoktól elszigeteltetett, és a mint emiitettük, a közlekedési módok hiányossága eleve kizárt vagy legalább rendkívül megnehezített ott minden vállalkozást. Ezek szerint az egész gazdasági élet kizárólag a mezőgazdaságra utaltatott. De a mezőgazdaság is súlyos helyzetbe került. A birtokrendezések nem mindenütt szolgáltak a gazdálkodás előnyére. Megszüntették az itt megszokott állapotokat a nélkül, hogy kezébe adták volna a székelyeknek a változott viszonyok között indokolt gazdálkodás erkölcsi és anyagi feltételeit. A székelység tehát folyton szegényedett, jövedelme csökkent, közterhei pedig folyton emelkedtek.« T. ház ! A tervezett törvényjavaslat tárgyalásánál alkalmat és módot fogok magamnak venni arra, hogy hosszabban, bővebben és részletesebben rámutassak arra a felületességre, a melylyel az erdélyi birtokviszonyokat rendező törvényeket meghozták ; hogy rámutassak az akkor elhangzott előadói beszédeknek, Bokros Elek és Mohay Sándor előadók beszédeinek hiányosságára; rámutassak azokra a károkra, a melyeket a törvény végrehajtása okozott, és majd akkor rámutatok az arányosítás folytán kifosztott székely erdőkre, a tagosítás miatt kivándorolni kényszerült székely népre. (Mozgás. Nyugtalanság.) Lengyel Zoltán : Leggyalázatosabb dolog ez volt a kormányokra nézve ! Nagy György: Hozzájárult azonban mindehhez a hibás törvényeken kívül a folyton ingadozó birói gyakorlat is. Hozzájárult különösen az, hogy az arányosításnál a kir. Kúria az 1871. évi LV. t.-cz. 4. §-át, a mely az aránykulcsot megállapítja, hol kitérj esztőleg, hol megszoritólag alkalmazta és ezzel a legnagyobb jogbizonytalanságot idézte elő. ( ügy van !) Ugy látszik, hogy a legújabb időben maga a bíróság is megdöbbent attól, hogy helytelen törvénymagyarázata milyen romboló kárt okozott, mert épen most értesítettek engem arról, hogy a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla a gyergyó-ditrói közhelyek arányosítása ügyében 2314/906. szám alatt igy határozott (olvassa) : »A vásárolt arányjogok külön területkiszakitásban, tehát elhelyezésben helyt nem foglalhatnak, (Helyeslés.) hanem azokra nézve a vásár jog épen ugy mint jogelődeiket illette volna, csakis a használat joga fogja az állandó közösségben maradó területet megilletni.* (Helyeslés.) T. ház ! Ha a bíróság hamarább helyezkedett volna erre az álláspontra, akkor nem volna ma a székely erdők egy része letarolva, másik része pedig a székelyeknek birtokában volna, nem pedig önző faharamiák kezében. (Ugy van!) Épen a mai gyűlésen Hodzsa Milán képviselőtársam egy általános meggyanúsító kifejezést dobott ide a székely képviselők közé. Ez a meggyanúsító kifejezés engem arra ösztönöz és serkent, hogy az adatgyűjtést tovább folytatva, a ház elé, az ország szine elé hozzuk az erdőpanamák ügyét, hogy a faharamiáknak erkölcsi halála felett a lélekharangot itt a házban kongathassuk meg. (Helyeslés.) Hogy milyen felületesen kezelték a birtokrendezési törvényeket, és hogy milyen nagy könynyelmüséggel jártak el azoknak meghozatalánál, e tekintetben legyen szabad arra hivatkoznom, hogy mig az 1894: XVIII. t.-czikk 10. §-a a naszódvidéki oláh erdőket kiveszi az arányosítás alól, és mig'az 1876 : XII. t.-czikkVszász egyetemnek, a szász univerzitásnak vagyonát kiveszi az arányosítás alól, addig kegyetlenül, lelketlenül arányosittattak és tagosittattak a székely erdők. (Ugy van !) Lengyel Zoltán : A szászoknak volt befolyásuk megmenteni a maguk vagyonát, a székelyeknek nem ! (Zaj.) Nagy György: T. ház! A kezemben lévő országgyűlési naplónak hiteles igazolása szerint az 1880. évi XL. t.-czikké vált javaslatokat, a melyek tehát egész Erdélynek anyagi sorsáról voltak hivatva intézkedni, két nap alatt tárgyalta le a ház. Hiába emelték fel tiltakozó szavukat az ellenzéki képviselők, hogy ily fontos javaslaton nem lehet igy átrohanni, a többség nem hallgatott rájuk, hanem átgázolt annyi millió ember érdekén. (Mozgás.) A másik törvén)^, az 1892-iki törvényt, szintén egy nap alatt, 1892. június 4-én tárgyalták le. Itt az a csodálatos dolog történt, hogy. a többség sorából felállott Tisza István, a kit pedig még ellensége sem. vádolhat igaz liberalizmussal, vagy igazi clemokrácziával, felállott és az arányosítás ügyében beszédet mondott. Ebből ismertetek egy kis részt. Azt mondja a beszédben : »Megvallom, hogy arra egyáltalán nem tudok bármily indokot elképzelni, a mely elég sulylyal bírna arra, hogy egy birtokosságra, a hol senki sem kívánja az arányosítást, puszta jelszavak kedvéért az arányositási perek ráoktrojáltassanak.* (Mozgás.) Ebben nagyon igaza van, csak az a kár, hogy szépen beszélt és rosszul cselekedett, mert azért megszavazta a javaslatot. (Nagy mozgás.) Megdöbbentő előttem az, hogy a törvényjavaslatok tárgyalásánál nem akadt egyetlen székelyföldi képviselő sem, pedig 22 képviselőt küld a székelyföldi nép, a ki rámutatott volna arra, hogy a Székelyföldön az egyenlőtlen talajviszonyok, a tőkének teljesen hiánya, a törpebirtokok túlnyomó többsége, a föld termőképességének váltakozása, a lég- és esővonalak szeszélyessége, a kipróbált százados gazdálkodási rendszer, a közös legelő használata egyaránt az igazság elnémíthatatlan hangján tiltakozott a tagosítás és arányosítás ellen.