Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

49. országos ülés 1906 október 2í-én, szerdán. 133 a módosítást nyújtom be, hogy a törvényjavaslatban az első szakaszban ezen kifejezés helyett (olvassa): »A magyar korona országaiban« ez tétessék (olvassa) : »A magyar szent korona országaiban.* (Helyeslés.) Bátor vagyok módosításomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés.) Elnök : A módosítás fel fog olvastatni. Kérem Darányi Ferencz jegyző urat, szíveskedjek a módosítást felolvasni. Darányi Ferencz jegyző (olvassa). Elnök : A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! A kormány nevében hozzájárulok a javaslathoz, (Helyeslés és taps.) még pedig történelmi alapon, mert tényleg a magyar korona mint szent korona ismeretes. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök ; T. ház ! Az ülés elején méltóztattak elhatározni, hogy 1 órakor a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tárgyalásának félbeszakításával az interpellácziókra térjünk át. Tehát kijelentem, hogy most félbeszakítjuk a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tárgyalását. Mielőtt azonban az interpellácziókra térnénk át, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve leszek bátor javaslatomat előterjeszteni. Javaslom, t. képviselőház, hogy a ház csütörtökön, 1906 október 25-én délelőtt 10 órakor tartsa legközelebbi ülését és ezen ülés napirendje lenne : elnöki előterjesztések, irományok felolvasása, a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása és, — a mennyiben az idő megengedi — a mentelmi bizottságnak a mai ülésre már kitűzött jelentéseinek tárgyalása. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen I) Ha igen, akkor ezt ezennel határozattá emelem. Most pedig következnek az interpellációk, még pedig elsősorban Samassa János képviselő ur fogja interpelláczióját előterjeszteni. (Halljuk I Halljuk !) Samassa János: T. ház! Mostan, midőn a t. kormány szocziális kérdésekkel foglalkozó törvényjavaslatoknak egész sorozatát teszi, le a ház asztalára és az ezekre vonatkozó ígéreteit beváltja, szükségesnek vélem, hogy bizonyos irányban egy szocziális kérdést, az oláh ezigányok kérdését is a t. ház elé hozzam, illetve felhívjam rá az illetékes miniszter ur figyelmét. (Halljuk !) T. ház ! Nemzeti kormányok, a milyent eddig, sajnos, csak kivételképen ismertünk, politikai intencziójukat kell, hogy odairányitsák, hogy a nemzet összes rétegeinek, a honpolgárok valamennyi osztályának összes erkölcsi és anyagi érdekeit felkarolják. Ilyen érdekről van itt szó, Mondhatnók, hogy a világ minden részében el van terjedve az oláh czigányság, ez a fegyelmezetlen tömeg, de nálunk épenséggel oly arányokban, oly féktelenül garázdálkodik, a milyenre egyhamar példát nem is lehet találni. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja, él.) E szabadon csatangoló duvadnak a részletesebb jellemzésébe felesleges belebocsátkoznom, különösen felesleges azon főindokoknál fogva, melyek engem felszólalásomra indítottak. Bár sokszor hallottuk főbb vonásaikban azokat az inditó okokat, a melyek már többször felvetették ezt a kérdést, mindazonáltal a kép teljessége kedvéért és interpelláezióm alapos megokolása végett szükséges, hogy egyes indokokat mégis felemlítsek, (Halljuk ! Halljuk !) és azt hiszem, ha a többit elhallgatom is, — bár tudom, hogy a t. kormány önmagától is hajlandó ezt a kérdést a maga részéről gondjai alá venni, — az általam felhozandó indokok elegendő anyagot fognak képezni arra, hogy mégis sürgősebb intézkedés történjék a kérdés megoldására. Tudom azt is, t. ház, hogy egy bizottság létezett, a mely e kérdéssel foglalkozott; vájjon e bizottság létezik-e, vagy ha létezett, müködik-e, nem tudom, nem is keresem. Most csak arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy a míg e nehéz dolog törvényben fog szabályoztatni, szigorú ideiglenes intézkedést tegyen e tárgyban. Tudjuk, hogy e karavánok ide-oda járnak, különösen aratáskor, szőlőéréskor vagy szüret alkalmával; tudjuk, hogy ott a legszemérmetl enebb módon garázdálkodnak. Sok példa van erre. Hogy csak egyet említsek : nemrég Heves és Borsod vármegye határában egy földbirtokost, a ki kocsin ment, feleségével, kocsisával együtt a legszivtelenebb módon legyilkoltak. Megtámadják a szegény embereket, midőn terményeiket a hetivásárra viszik, láfosztják őket és ha ellenszegülnek, nem irtóznak a legkegyetlenebb gyilkolástól sem. Talán három esztendő előtt történt, ha jól emlékezem, hogy egy nagy szőlőbe betört egy ilyen czigánybanda. A körülbelül 30 főnyi tömeggel szemben a csősz képtelen volt természetesen védekezni és bemenekült a kunyhóba. Már-már kihúzták volna, midőn a véletlen ugy hozta magával, hogy felesége kiszökvén hátul a hunyhóból, beszaladt a községbe és csendőrsegitséget hívott. Azonban csak egy csendőr volt otthon, mindannak daczára ez az egy ember is felszerelte magát, kiment és szembeszállt a czigányokkal. Emberfeletti munkát végzett az a csendőr. Szerencsére a feléje irányzott számtalan lövést kikerülhette és elég hidegvérrel rendelkezvén, több sikeres lövést irányithatott a tömeg ellen. Időközben segítséget is kapván, leszerelte őket és a községházára kisérte. És mi történt ? A mi humánus törvényeink intézkedése következtében csodálatos módon a vizsgálat főképen a csendőr ellen irányult. Egy hétnél tovább tartott ez a vizsgálat. Én, minthogy kerületemben történt a dolog, gyakrabban meglátogattam ezt a czigánytömeget a községházán, ott jólétben, gondtalanul, orvosi kezelés alatt — a mi természetes is, mert meg voltak sebezve — találtam őket, vígan élték napjaikat, míg a csendőr csak egy-két órát pihenhetett : büntetésből oda volt rendelve nap-nap után, hogy őrizze ezt a karavánt, ugy hogy már alig lézengett, alig tudott a lábain állani s így szólt