Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

132 4P. országos ülés 1906 Kottanner Hona, a ki Erzsébet királyné rábeszélésére, sőt úgyszólván parancsára ellopta a szent koronát, egykori munkájában mindig azt mondja: »Die heilige Krone«. Erzsébet királyné 1439-ben egyik okmányában azt mondj a: »Sacram regni nostri Hungáriáé coronam . , . sine defectu tradidit.« (Fejér Codex dipl. XI. 3284.) Az 1463 Julius 19-ikén Sopronban III. Erigyes és Mátyás közt létrejött békeszerződési okmány emliti a szent koronát azt mondván: »Sacram coronam ipsius regni Hungáriáé suae Majestati per conlam serenissimam dominam Elisabeth reginam una cum serenissimo rege Ladislao ad fideles manus assignatam et hucusque fideliter tentam.« (Bécsi titkos levéltár.) Mátyás király, midőn koronázó országgyűlést hirdetett, az összehivó levélben azt mondja: »Ad suscipiendam coronam regni, in qua totius pene dignitatis regiae virtus quaedam et summa constitit — decrevimus properare ad assumptionem ipsius sacrae coronae.« (Teleki Hunyadiak kora. Okmánytár XI. 81.) II. Ulászló 1498. évi 3. dekrétumában pedig azt mondja: »de coronae sacrae conservatione« és elrendeli, hogy a szent koronát világiak őrizzék, és ne az egyháziak. Az 1500. évi 23. t.-cz. pedig azt mondja : »ad conservationem sacrae coronae regni. . ., semper de dominis saecularibus duo fideles non plures eligantur«; amely gyakorlat tudvalevőleg máig is fennáll. Az 1514. évi t.-cz. azt mondja: »quanta incommoda« és igy tovább, megint beszél a »sacrae regiae coronae« jövedelmeiről. A szent korona őrzésének helyéről valahányszor szó van, mindig szent koronát mondanak a mi törvényeink, igy különösen az 1635. évi 4. t.-cz., az 1638. évi 8. t.-cz. Nem akarom idézni a Hármaskönj^vet, hiszen a Hármaskönyvnek erre vonatkozó helyei minden jóravaló magyar közjogi tankönyvben előfordulnak, és ott is a mi szent koronánkat mindig »sacra corona«-nak nevezik. Még csak Máiia Teréziára akarok hivatkozni, a ki, midőn Fiumét Magyarországhoz csatolta, azt mondja abban a nevezetes történelmi okmányban, hogy: »corpus separatum sacrae coronae Hungáriáé adnexum*. De igy hangzanak, igy szólnak a szent koronáról megjelent külön magyar munkáknak czimei, akár katholikus, akár pedig protestáns irók foglalkoztak a szent koronával. Ilyen Eévay Péternek két munkája Schmeizel Mártonnak munkája, Horányi Elek, Kovachich Márton György, Veszprémi István, Décsy Sámuel stb. munkája. T. ház ! Már most akárhogyan, akármely értelemben veszszük a szent koronát, akár azt a tárgyat, melylyel a mi királyaink Szent István korától kezdve egészen mai napig szoktak megkoronáztatni, akár veszszük koronánknak szimbolikus jelentőségét, a mely szerint ez az összes államhatalomnak : az uralkodásnak, kormányzásoktóber 2^-én, szerdán. nak, ig gszolgáltatásnak, az adományozási jognak, a kegyelmezési jognak nemcsak jelvénye, hanem egyúttal kútforrása is, annyi bizonyos, hogy ezt a koronát minden tekintetben megilleti a »szent« előnév, megilleti eredeténél, megilleti rendeltetésénél és megilleti mindazon szent fogalmaknál és érzelmeknél fogva, a melyeket minden magyar ember a szent koronához csatol., (ügy van I a középen.) Midőn pedig ujabban a mi törvényeinket magyar nyelven kezdték szerkeszteni, következetesen előfordult a régi törvényezikkekben mindig a »szent« korona előnév, először is azért, hogy megfeleljen a régi hagyománynak, a melyben minden magyar ember felnőtt és nem is tudta magának a koronát a »szent« előnév nélkül elképzelni, másodszor pedig, mert meg voltak győződve, hogy ez egy külön, mintegy zománcza és disze a magyar koronának, a mely nagyobb értékét képezi, mint az a zománcz, mely a valódi koronát ékesiti. (ügy van !) Igy ment ez egészen 1896-ig, Midőn pedig 1896-ban a magyar nemzet megünnepelte ezeréves fennállásának emlékét, és a magyar törvényhozás vallási ihlettől áthatva, az isteni Gondviselés iránt háláját befoglalta magába a törvénykönyvbe az 1896: VII. t.-cz. alakjában, ott is az 1. §-ban előfordul a »magyar szent korona« kifejezés. És csodálatos dolog, hogy ugyanannak a törvény czikknek utolsó szakaszában, midőn elrendeli a törvény, hogy az országgyűlésnek ezen határozata az ország minden községében kihirdettessék, már elmarad a »szent« jelző, bizonyosan nem másért, csakis elnézésből. Nem lehet mást feltételezni, hogy az országgyűlés akkor, a midőn az 1. §-ban a törvényes és a dolognak megfelelő kifejezést használta, készakarva hagyta volna ki az utolsó szakaszban a »szent« jelzőt. De, t. ház, én azt hiszem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatból is elnézés folytán kimaradt a »szent« előnév. Kimaradt már több okmányunkból is, mert itt van a kezemben ö felsége egy legfelsőbb kézirata, a melyben a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsnak törvényes képviselőit arra szóhtja föl, hogy a kvótaügyben kiküldendő bizottság kiküldése iránt intézkedjék. És előfordul azon levélben is, a melyet ugyanakkor a miniszterelnök ur a ház igen t. elnökéhez intézett; ott is csak a magyar korona országairól van szó. De előfordul ez abban az ujabb törvényjavaslatban is, a mely a mértékhitelesitésre vonatkozik és a mely itt fekszik a ház előtt. A közgazdasági bizottság a jelen javaslatban visszaállította a »szent« szót, de a pénzügyi bizottság azt a javaslatból törölte. Mármost, t. képviselőház, tekintetbe véve régi törvényeinket, tekintetbe véve régi okmányainkat, tekintetbe véve azt, hogy a mi szent koronánkat még a külföldön is mind g szentnek nevezték, tekintetbe véve azt, hogy a »szent« előnév megfelel minden magyar ember vallásos érzületének, a melylyel ezen szent korona iránt viseltetik : azt gondolom, hogy a t. ház meggyőződésének adok kifejezést, midőn azt