Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

49. országos ülés 1906 október 2í-én, szerdán. 131 Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat czimét a közgazdasági és pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a ezimet változatlanul elfogadta. Következik az I. fejezet, 1-ső szakasz. Várady Károly jegyző (olvassa az I. fejezet, 1-ső szakaszt.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Nagy Emil előadó: T. ház! Az általános vita során felmerült óhajokat ugy a kormány, valamint szerény személyem is lehetőleg honorálni óhajtván, már az első szakasznál némely módositást kívánok tenni a bizottságok által megállapított szövegen. Panasz tárgyát képezte az, hogy az 1. §-ban a kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek el vannak dugva és úgyszólván a gyári vállalatok keretébe beillesztve, a mi a dolog természetének nem egészen felel meg. Azért indítványozom, hogy a második sorban »valamint kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek* szavak kivétessenek és egészen külön pontba vétessék fel a 2. §-ba d) pontul a háziipar után. így sokkal világosabb lesz és meg fogunk feleim Ernszt t. képviselőtársam óhajának. Azonkívül a pártkonferencziákon felmerült az az óhaj, hogy az 1. §. a) pontjában neesak a vételi illeték, hanem a bérleti illeték is kedvezmény alá essék. Továbbá még az is felmerült a pártkonferencziákon, hogy az általános jövedelmi pótadót preczizebben határozzuk meg. Ennek folytán az a módosítás, melyet én terjesztek a t. ház elé, következőkép fog hangzani : Módositvány. Az 1. §. második sorában »vállalatok* szó után törlendő: »valamint kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek*. — Az 1. §. a) pontjához a második sorban »valamint« szó után beszurassék: »ha ebben a kedvezményben részesülnek*, továbbá ezen pont utolsó sorában »általános« szó elé: »az ezen adók után kivetett* szók tétessenek. — Az 1. §. b) pontjánál a második sorban »megszerzésóért« szó után teendő: »bérbe vételéért«, továbbá utána »és átirásáért* teendő: »valamint a bérleti jog [bejegyzéséért*. — A c) pont után beigtatandó mint d) pont a következő : »d) a részükre engedélyezett kedvezmények tartamára azon vállalatok közé sorozható, a melyek az 1890. évi I. t.-cz. 89. §-a értelmében engedélyezett vámok alól az ezen törvény 99. §-a alapján vámdij -mentességet élveznek«. Elnök: Az előadó urat kérem, tessék írásban beadni a szöveget, mert mindenféle módositvány Írásban adandó be. Nagy Emil előadó : Majd Írásba foglalom, a mig hozzászólnak. Várady Károly jegyző: Csemoch János! Csernoch János: T. képviselőház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak 1, §-ához módosítást óhajtok benyújtani. Azt akarom ugyanis, hogy a törvénynek fogalmazása teljesen megfeleljen törvénykönyvünknek és a törvényes gyakorlatnak. Valahányszor a mi régi törvényeinkben, régi okmányainkban szó van a magyar koronáról mindig ott találjuk azt a tiszteletreméltó jelzőt : »sacra« corona; végighúzódik ez a mi törvénykönyveinken, a mi régi okmányainkon és az ujabb időben is körülbelül egészen napjainkig lehet mondani, hogy mindig a helyes és a törvényeknek megfelelő kifej ezés használtatott akkor, a midőn szó volt a magyar szent koronáról. Fát hordanék az erdőbe és vizet a tengerbe, ha hosszabban akarnám indokolni módosításomat. Mindazonáltal kérnem kell a t. házat, hogy miután ujabban többször történik e tekintetben bizonyos elnézés, és az ezután tárgyalás alá kerülendő javaslatokban is meg van fosztva a magyar korona attól az éktől, mely legjobban ékesíti, t. i. a »szent« jelzőtől, kérem, hogy egynéhány szóval kitérjeszkedhessem arra, hogyan fordult elő ez a kifejezés részben régi törvényeinkben, részben régi okmányainkban. (Halljuk ! Halljuk !) IV. Béla 1256. évben kelt egy okmányában ismételten azt mondja, sacra és sancta corona, (Fejér:. Codex difi. II. 2. 386—7.) Zsigmond király 1387-ben Spalato, Trau és Sebenico városait hűségre inti Magyarország és a magyar szent korona iránt. De nemcsak itthon, a külföldön is az a felfogás uralkodott, hogy a mi koronánk valóban szent, mert ez idő tájt a flórenczi köztársaság Zsigmondhoz intézett levelében előfordult ez a sor: »inconcussa devotio erga regnorum Hungáriáé sacratissimum diadema.« Bonfinius ezt irja III. Istvánról: »Albae coronant et sacro divi Stefhani progenitoris cliademate confirmant.« (Decad. II. liber VI.) Maga Zsigmond király a tatai szerződésben igy ír: »Regnum Rasciae nobis ac sacro nostro diademati. . . subiectum fuisse et esss.« Midőn az 1464: II. t.-czikk intézkedik a szent koronának őrzéséről, azt mondja: »Circa debitam custodiam et conservationem ipsius sacrae coronae.* Később pedig a Képes Krónikában, melyet mindenki ismer, az fordul elő : »Cum sacra corona per Ottonem ducem ad Hungáriám portaretur.« (Képes Krónika 94. fejezet.) Másik helyen: »Anno domini 1310. congregati in campum Rákos circa Pesth Carolum. . . coronarunt cum sancta corona a Ladislao vajvoda restituta.« (Képes Krónika 95. fejezet.) Károly Róbert okmányaiban azt irja: »Diademate regio videlicet eadem sancta corona de novo extitimus coronati.« (Fejér Codex dipl. VIII. 263.) Zsigmond király 1434-ben azt mondja ; »Sacram coronam regni nostri Hungáriáé cum omnibus ad se pertinentibus in tavernicali nostra domo« kell őrizni. (Fejér Codex dipl. X. 7, 535.) 17*