Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

130 í9. országos ülés 1906 tani a kormánynak, a melyek ezen önállóság és függetlenség előmozditásáTa alkalmasak, akkor nem akarom a jót a jobbért eldobni, hanem elfogadom a jót, ezt a törvényjavaslatot, ugy, a mint kínálják. (Helyeslés a hátoldalon.) Elfogadom annál is inkább, mert magában abban a tényben, bogy a kormány ilyen sürgősen idehozza ezt a törvényjavaslatot, hogy ugy mondjam, ilyen bátorsággal reálép az iparpártolás terére, olyan lépést látok gazdasági függetlenségünk felé, a mely lépésben én a kormányt akadályozni nem akarom. Elfogadom még azért is, mert tudom, hogy az a szubvenezionálási rendszer, melyet én elvi szempontból helytelennek taitok, egy olyan Eurójj asz érte elfogadott rendszer, a melyet mindenütt követnek, követnek különösen Ausztriában, talán még nagyobb mértékben, mint minálunk, a mely rendszerhez tehát hozzá kell nyúlnunk, ha a versenyt a külfölddel szemben fel akarjuk venni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Elfogadom a javaslatot azért is, mert benne látom tulaj donképen az első vámsorompót: vámvédelmet a -magyar ipar részére. Mert mi egyéb az állami kedvezmény, mi egyéb az államsegély és minden más, ha nem az, a mi kedvezőbb helyzetbe juttatja és versenyképessé teszi a magyar gyáripart a külföldi, és tegyük hozzá, leginkább az osztrák gyárakkal szembe.i ? (Igaz! Ugy van ! Helyeslések.) Elfogadom a javaslatot különösen azért, mert ebben az első lépést látom arra, hogy az állam nemcsak egymaga akarja az iparpártolás nagy müvét előmozdítani, hanem sorompóba hivja erre a nagy munkára a törvényhatóságokat, községeket és városokat is. Ezeken van most már a sor, hogy a maguk részéről is mindenféle kedvezmények nyújtásával lehetővé tegyék azt, hogy vidékükön ipartelepek létesüljenek és gyári vállalatok keletkezzenek. E tekintetben elsősorban és mindenekfelett versenyre kell, hogy szálljanak a magyar vidékek városai és vármegyéi; mert ha azt akarjuk, hogy igazán nemzeti legyen a magyar ipar, s ne csak ipar, de magyar ipar legyen Magyarországon, akkor minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy ebből a mozgalomból is a magyar nemzeti állam megerősödése czéljából a magyar vidékek vegyék ki a legnagyobb részt. (Helyeslés.) Es elfogadom a javaslatot azért, mert ugy érzem, hogy a javaslat elfogadásával egy élő szemrehányás elé állíttatik a magyar társadalom a tekintetben, hogy kötelességét a hazai ijjarpártolás terén nem teljesítette eddig ugy, mint teljesítenie kellett volna, és hogy a magyar társadalom oka többé-kevésbbé annak, hogy a kormánynak kell most azt a munkát kezébe vennie, a melyet elsősorban és mindenekfelett a magyar társadalomnak kellett volna kezdeményeznie. Nagy György: Ugy van ! A társadalom eddig lenézte az ipart! Zakariás János: T. ház! Képviselők és nem képviselők mindannyian az államtól követeljük október 2b-én, szerdán. az ipar fejlesztését. De igen sokan megfeledkeznek viszont arról, hogy a maguk részéről is teljesítsék ezen a téren kötelességüket. Talán a ki leghangosabban követeli sokszor azt, hogy a hazai ipar fejlesztésére az állam szubvencziókat adjon és egyéb segédeszközöket nyújtson, maga feledkezik meg a kötelességéről, a mely minden egyes polgárt terhel a hazai ipar pártolása tekintetében. (Igaz ! Ugy van !) T. ház! Az államtitkár ur fejtegetésében felhozta azt, hogy mintegy 240,000.000 korona az az összeg, a mely befektetendő volna, hogy a textilipari többlet-behozatal megszűnjön, mert ha ekkora összeget befektetünk, akkor évenkint körülbelül ennyivel több lesz saját textilipari termelésünk. Az ipari statisztikánk szerint körülbelül egy milliárd, ezer millió az, a mit ipari czikkek czimén a külföldnek fizetünk. Ha a magyar társadalomnak esak harmadrészében lett volna erős elhatározás és akarat, hogy külföldi árut nem használ, nem vásárol, hanem minden fillért a magyar ipar termékeinek támogatására fordít, ha a magyar társadalomnak csak negyedrésze teszi meg ezt, akkor egy esztendő alatt eléri azt az eredményt, a melyet az állam tiz évi szubvenczióval sem tud elérni. Azért, a mig egyik kezünkkel faragunk vámsorompót, a melyet Ausztria határán felállítunk, addig ne feledjük, hogy másik kezünkkel másik sorompót kell faragnunk saját házunk küszöbére, hogy ne ereszszük be a magyar ipar ellenfeleit e küszöbön. (Élénk helyeslés.) Ha saját házunk küszöbén felállítjuk a vámsorompót, és ez minden magyar embernek módjában, lehetőségében áll, akkor nem volna szükség ily iparpártolási törvényjavaslatra, de minthogy, sajnos, a magyar társadalom erre még nem szánta rá magát, ily eredményt felmutatni nem tudunk, azért, mint a magyar társadalom mulasztásának egyik pótlását és mint a magyar társadalom elé helyezett élő lelkiismereti furdalást tekintem e törvényjavaslatot, és azt elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A vita bezárása után az előadó urat illeti a szó, miután Bauer Antal képviselő ur visszavonta határozati javaslatát. Az előadó ur pedig nem kivan szólni. (Helyeslés.) Felteszem tehát a kérdést: elfogadja-e a t. ház a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot általánoságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tehát a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem Várady Károly jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat czimét olvasni. Várady Károly jegyző (olvassa a törvényjavas~ lat czimét).