Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

128 Í9. országos ülés 1006 október %-én, szerdán. moru eredményre jutunk, hogy Csik vármegyében 26, Háromszék vármegyében 35 és Udvarhely vármegyében összesen 40 ember esik egy négyszögkilométerre. E szerint nemcsak Csik vármegye a legnéptelenebb megyéje ennek az országnak, hanem a többiek is azok közé tartoznak, a melyeknek népessége a legritkább, mert tudni kell, hogy országos átlagban 59 lélek esik minden négyszögkilométerre, ugy hogy Csik vármegyében félannyi lakos van, mint a mennyi széles e hazában átlagosan minden négyszögkilométeren él. Nos, innen akarják kitelepíteni a székelyeket, a hol a legkisebb a népsűrűség, a hol a legnagyobb szükség van minden egyes székely emberre 1 (Ugy van I balfelől.) Nagy szükség van pedig azért, mert ott, azon a vidéken, a mig nagyrészt a népszaporodás szintén alatta áll az országos népszaporodásnak és különösen a magyar faj szaporodásának, addig másrészről a határszélekről és szomszédos vármegyékből a románok telepszenek be, a kik azt a vidéket is már elhóditják. Azt mondotta az államtitkár ur beszédében, hogy helyesli azt, hogy maradjon a székely a Székelyföldön, de másrészt azt is helyesnek kell találnia, hogy ha otthonában nem talál munkát és alkalmazást, akkor meg kell akadályozni azt, hogy Romániába vagy Amerikába vándoroljon és inkább menjen fel a Felvidékre, vagy le az Alföldre, mint Romániába vagy Amerikába. Ezt én is aláirom s ezt helyeslem is. Csakhogy az a Romániába és Amerikába való kivándorlás, ez ideig még, legalább a Székelyföldön, nem olyan veszedelmes, mint a milyennek feltüntetik. A korábbi adatok nem állanak rendelkezésemre, azonban az 1903-ik évi statisztikai adatok alapján állithatom, hogy 1903-ban Csikból Romániába 26 ember vándorolt ki, Amerikába 6 ember; Háromszékből Romániába 97, Amerikába senki; Udvarhelyről Romániába 71, Amerikába 110. A népmozgalom maga nagy, 1903-ban Csik vármegyében 5000, Háromszékben 4600, Udvarhelyben 1600 útlevelet állitottak ki; de ez a népmozgalom, a mely munkakeresés czéljából Romániába vezet, olyan, hogy a kimenők legnagyobb része vissza is jön. Tehát, t. h a kivándorlás nem olvan nagy, hogy indokolttá tenné, hogy a székelység nagy számban telepíttessék ki az erdélyi részekből a felvidékre vagy az alföldre. Sőt ellenkezőleg, azt a székely népet, ott, az erdélyi részekben kell megerősíteni, mert ezek a székely vármegyék, a melyeknek lakosságából 85—90 százalék magyar, legfőbb támaszai a magyarságnak; azokban kell tehát a magyar elemet megerősíteni. (Élénk helyeslés.) Otthonában kell megerősíteni a székely népet, és azért ennél a törvényjavaslatnál arra kell kérnünk a t. kormányt, hogy első sorban és mindenekfelett ezeken a vidékeken teremtsen ipart, teremtsen forgalmat és kereskedelmet, hogy lekösse ezáltal otthonában a székelységet. Minden, föltétel megvan ezen a vidéken az iparfejlesztésre, vannak erdei, vizei, hegyei természeti kincsekben gazdagok, megvan a munkás népe, csak egy nincsen meg, az állam jóakarata és támogatása. A múltban vasúti politikánk is elkerülte a székelyföldi góczpontokat, kereskedelmi politikánk is elkerülte, és igy tette tönkre azt a Székelyföldet, a mely hajdanában kereskedelemmel és iparral foglalkozott, és az egész Keleten képviselte Magyarország kereskedelmét. (Igaz ! Ugy van !) A székely vargák, szabók, szűcsök, kádárok, fazekasok járták be Romániát, Bulgáriát és Törökországot, onnan hozták haza keresményüket és tették vele boldoggá családjaikat. Ma a vasúti vonalak elkerülik a Székelyföldet. Ma a Romániával való kereskedelmi összeköttetés az 1885. évi román vámtarifa következtében teljesen lehetetlenné vált, és ez által a Székelyföld oda jutott, hogy otthonában szegénységben él, és még nem találta meg azt a fejlődési átmenetet, a mely szükséges arra, hogy uj tereken érvényesítse nagy képességeit. (Igaz ! Ugy van !) Es ha van valami, a mi a népmozgalmi politikában a kormány előtt vezető szempont kell, hogy legyen, az csak az lehet, hogy fentartja továbbra is — mert nem kell uj nyomokat készitsni — a székely népnek azt a népmozgalmát, mely oda vezette a székely népet, hogy bevonult a nagyobb városokba, ott ipart tanult, letelepedett és képezte az erdélyrészi városoknak azt a törzsmagyarcágát, a mely leghatalmasabb támogatója volt a magyar állameszmének,támogatója volt minden magyar nemzeti intézménynek és alkotásnak. (Ugy van!) Ez a politika kell, hogy továbbra is irányadó legyen és ne uj nyomokon járjon a kereskedelmi kormány, hanem egy régi, talán évszázados gyakorlatot támogasson. (Helyeslés.) Ettől tért el az utóbbi tiz esztendőben épen a kereskedelmi politika, a mikor egyes kereskedelmi kamarák inicziativájára a székely iparos ifjúságot és cselédlányokat el akarta helyezni az alföldi nagy városokba, Budapestre stb. És az eredmény az lett, hogy az a népmozgalom, a mely eddig megvolt,, a mely eddig felfrissítette az erdélyrészi nagy városoknak magyarságát, mintegy megszűnt, és azokba a magyar műhelyekbe és azokra a magyaT iparostelepekre, a hol eddig magyar szó hangzott, a Magyarországra betelepített székelyek helyébe bevonultak — s ezt nem vádképen mondom, hanem tény gyanánt megállapítom — a szomszédos román vidékek iparos ifjai, gyermekei s azok hódították el azt a teret, a melyet eddig a magyarság tartott megszállva. Szterényi József: Es a szászok! Zakariás János: Én, t. ház, annál is inkább szükségesnek tartom azt, hogy e népmozgalom megmaradjon, mert, a mint a t. államtitkár ur megjegyezte, a szászok teremtették meg az ipart és a kereskedelmet. Ezeknek az erdélyrészi városoknak nagyobb részében a szászok kezében van az ipar és kereskedelem. Ha a székely ifjak odamennek, ott a szorgalmas, takarékos és munkás, életrevaló és vállalkozó szászoktól megtanulják