Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

íi). országos ülés 1906 október 2b-én, szerdán. \11 nagyon jól tudjuk, Hogy a mezőgazdaság állapota ma, sajnos, úgyszólván kétségbeejtő és ezen kétségbeejtő állapota nagyon sok aggályt okoz és akadályt képez arra nézve, hogy az önálló vámterületre áttérhessünk. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a többi között súlyosan sújtja a mezőgazdaságot az igazságtalan adó- és hitelrendszer. Ettől az igazságtalan adó- és hitelrendszertől mindenekelőtt meg kell szabaditani a mezőgazdaságot, azután a többi gazdasági ágakat is. Sürgősnek tartom a súlyos mezőgazdasági jelzálog-kölcsönöknek állami közbenjárás melletti konvertálását, szükségesnek tartom a kisgazdák részére a létminimumnak mielőbbi biztositását, sürgősnek tartom ugy az ipari, valamint a mezőgazdasági munkások helyzetének mielőbbi javitását. Sürgősnek tartom az iskoláztatás terén, kezdve a népiskoláktól egészen az egyetemig, a szükséges életbevágó reformoknak mielőbbi keresztülvitelét és behozatalát. Szükségesnek tartom a kereskedelmi és ipari törvény revízióját, valamint az igazságügyi reformok mielőbbi behozatalát. Ha mi ezeket a reformokot bohozzuk és ha ezekre a reformokra a jelen törvényjavaslatban az ipar fejlesztésére szánt milliókat felhasználjuk, akkor meggyőződésem szerint sokkal jobban biztosítottuk az önálló vámterületre való áttérést, mint a jelenlegi törvényjavaslattal. A tervbe vett iparfejlesztés ellen nekem különösen azon oknál fogva is vannak aggályaim, mert ez egybe van kapcsolva a kormány diskréczionális hatalmának fokozásával, a mely diskréczÍDnális hatalom fokozását, nagyobbitását én a jelenlegi politikai körülmények között aggályosnak, sőt veszedelmesnek tartom. Törekedjünk mi mindenekelőtt törvénybe iktatni az önálló vámterületet és előbb emiitett összes és még ezeken kivül is fontos reformokat és akkor meg vagyok győződve, hogy sokkal biztosabban és könnyebben térhetünk át annak idején az önálló vámterületre, mint most a tervbe vett iparfejlesztési akozió mellett. A mig tehát ezek a reformok be nem hozatnak és a mig az önálló vámterület teljesen biztosítva nem lesz, ellenzék és nem támogathatok semmiféle nagyobb irányú iparfejlesztési akcziót a közös vámterületen és ezen okból a napirenden lévő törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Várady Károly jegyző: Zakariás János! Zakariás János : T. ház 1 (Halljuk /,) Mielőtt felszólalásom tulaj donképeni tárgyára áttérnék, parlamenti szokás szerint felelni akarok az előttem szóló Musitzky Döme t. képviselőtársamnak egyik érvére, a melyet én, szerény véleményem szerint, helytelennek tartok. Ö ugyanis megtagadta a törvényjavaslathoz való hozzájárulását azzal az indokolással, mert azt hiszi, hogy ha ezzel a törvényjavaslattal eredményt érünk el, ha ezzel sikerült ipart teremtenünk, akkor ebből az eredményből fegyvert kovácsolnak azok, a kik az önálló vámterület ellenségei, a mellett, hogy önálló vámterület nélkül is lehet ipart teremteni ; tehát önálló vámterület létesítése felesleges. Én, t. ház, ellenkezőleg, az önálló vámterület ellenségeinek táborából mindig azt hallottam a legfőbb érv gyanánt emlegetni, hogy az önálló vámterület létesítésének épen az a legfőbb akadálya, hogy nincs iparunk, és ép azért, az önálló vámterület életbeléptetése nagy megrázkódtatásokkal járna ebben az országban. Ha ezzel a törvényjavaslattal az ipar teremtéséhez hozzájárulunk, azt elősegítjük, épen ellenkezőleg, az önálló vámterület ellenségeinek kezéből azt a legerősebb fegyvert ragadjuk ki, a melylyel az önálló vámterület ellen küzdenek. A múlt ülésen az államtitkár ur beszédében a rózsahegyi gyár érdeme gyanánt emiitette fel, hogy ez a gyár a Székelyföldre ügynököket küldött, hogy székely családokat telepítsen a felvidékre, hogy azok ott maguknak állandó munkát biztosítsanak. Akkor hangzott el az én ajkamról az a közbeszólás, hogy a székelyek csak maradjanak a Székelyföldön. Ennek a közbeszólásomnak indokolására veszem igénybe most a ház szives türelmét. Teszem ezt azért, mert széles e hazában a Székelyföld nyomorúságáról sokat beszélnek, és az orvosszert mindig abban akarják találni, hogy a székely munkaerőnek, a székely ifjaknak, a székely lányoknak a haza más részeiben, az Alföldön, vagy a Felvidéken akarnak munkát adni. Hiszen Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur is székely munkásokat gyűjt össze Mezőhegyesen, hogy az aratósztrájk ellen legyen fegyver a kezében. Ezt az általánosan elterjedt országos véleményt helytelennek tartom, ezzel az országos véleménynyel akarok tehát szembeszállani, érveket felhozni annak az álütásomnak igazolására, hogy csak az a helyes nemzeti politika, ha azt az elvet követjük, hogy a székely maradjon a Székelyföldön és ott a saját földjén boldoguljon. Hédervári Lehel: Ez lokál-politika ! Zakariás János: Ez nem lokál-politika, hanem nemzeti politika, mert a székelység ebben a hazában . . . Hédervári Lehel: A hazában marad úgyis! Zakariás János : ... a keleti határszélen nemzetőri szerepet töltött be, és ezt a nemzetőri hivatást ezután is csak akkor fogja teljesíteni, ha ott marad a székely a Székelyföldön, és ott megerősödve továbbra is védbástyája lesz ennek a hazának. Ki akarják telepíteni a Székelyföldről a székelyeket, mintha ottan olyan nagy volna a túlnépesedés, hogy nem élhet meg a székely saját otthonában. Ha azonban előveszszük a legutóbbi népszámlálási, statisztika adatait, akkor arra a.szo-