Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-49
126 í9. országos ülés 1906 október 2í-én, szerdán. •— nem voltam abban a helyzetben, hogy átolvashattam volna — azt a kikötést, hogy tartozik a vállalat bizonyos százalékban magyar munkásokat. 80 vagy 75%-ban, és tisztviselőket alkalmazni. De ez nem elég, mert ha a törvényben nem mondjuk ki, megint előfordulhatnak oly esetek, a milyenre az államtitkár ur is rámutatott, hogy pl. a León-féle gyárnál elfelejtették ezt a kikötést megtenni. Azért törvényben kell intézkedni arról, hogy magyar tisztviselők alkalmazása kötelező legyen a vállalatokra nézve. Elsősorban kimondatnám azt, hogy külföldi mérnökök tervei beadvány tárgyai csak ugy lehetnek, ha azokat okleveles magyar mérnök is aláirta. (Elénk helyeslés.) Ép ugy megkövetelhető, hogy az épitési engedély alá tartozó terveket magyar mérnök ellenjegyezze. (Helyeslés.) Kikötném, hogy a vállalat legalább egy magyar állampolgárt alkalmazzon mint czégjegyzőt és a mennyiben részvénytársaságról van szó, az igazgatóságnak legalább fele magyar legyen. (Élénk helyeslés.) Ezzel azután eljutottam oda, hogy a magyar nyelv használatára is kikötést eszközöljek. Feltétlenül kikötném, hogy a magyar nyelv minden vállalatnak hivatalos nyelve legyen és a könyvvezetés csakis magyar nyelven folyjék. (Elénk helyeslés.) Ezekben elmondtam a főkövetelményeket, melyeket a törvényjavaslattal szemben támasztok. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ezeket nem is vennők be a törvénybe, a mostani kereskedelemügyi miniszter ur mégis ezen az alapon járna el. De miután mi a törvényeket állandó időkre készitjük, nagy megnyugvást látnék abban, ha a kereskedelemügyi miniszter ur az én óhajaimat magában a törvényjavaslatban is magáévá tenn°. A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Elénk helyeslés.) Harambasics Ágost jegyző: Musitzky Döme! Musitzky Döme; T. ház! Legyen szabad nekem is álláspontomat röviden kifejteni e javaslattal szemben. Én és a szerb radikális párt, a melynek tagja vagyok, hive lévén az önálló vámterületnek, (Éljenzés.) csak az olyan közgazdasági akcziót támogatjuk, a mely az önálló vámterület előkészítése és biztosítása érdekében szükséges. Ezen álláspontomat különös kötelességemnek tartom hangsúlyozni a napirenden lévő törvényjavaslat elbirálásánál, miután a javaslatban tervbe vett iparfejlesztési akczió nagyobb arányú és hosszabb időre fog kiterjedni. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a törvényjavaslatban azt czélozza, a mint a képviselőházi beszédéből hallottuk, hogy a közös vámterületen nagyobb arányban kifejtendő iparfejlesztési akczióval az önálló vámterületet előkészitse, kiindulván abból az álláspontból, hogy az önálló vámterületre át nem térhetünk, mig Magyarországnak erős, virágzó honi ipara nincs. Én ezen álláspontot egészben nem helyeslem, különösen nem helyeslem az önálló vámterület szempontjából, miután én az önálló vámterületet Magyarországra nézve első sorban politikai kérdésnek tekintem, és csak másodsorban közgazdasági kérdésnek. Az önálló vámterület Magyarországra nézve nemcsak az ipar szempontjából bir fontossággal, hanem fontossággal bir első sorban önrendelkezési jogunk, állami szuverenitásunk szempontjából. (Helyeslés a baloldalon,) Én az önálló vámterületet mindenekelőtt azért kivánom, mert én az önálló vámterület mellett Magyarország önállóságát, függetlenségét, állami szuverenitását jobban kidomborítva látom, mint a közös vámterület mellett, (Helyeslés a baloldalon.) a mely utóbbi önrendelkezési jogunkat nagyon sok tekintetben leköti és az Ausztriához való viszonyban — hangsúlyozom — politikailag és gazdaságilag függésben tart, T. ház ! Az önálló vámterületnek életbeléptetése, illetve a közös vámterületnek megszüntetése Magyarországon különösen azon oknál fogva bir első sorban politikai fontossággal és csak másodsorban közgazdasági fontossággal, mert a közös vámterület megszüntetésével egyszersmind fontos döntő lépést lehet tenni a közös hadsereg megszüntetésére és az önálló magyar hadsereg felállítására. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Az eddigi képviselőházi tárgyalásokból mint a bizottsági tárgyalásokból is arról győződtünk meg, hogy eddigelé az önálló vámterület biztosítva nincsen. Igaz ugyan, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur képviselőházi beszédében kijelentette, hogy ő a kereskedelmi szerződések lejártával szándékozik az önálló vámterületet életbe léptetni, de ily fontos kérdésben, mint a minő az önálló vámterület, egy miniszteri kijelentés, sőt az egész minisztertanácsnak határozata és kijelentése elegendő biztosítékot nem nyújt. Ily fontos kérdésben elegendő biztosítékot nyújthat csak mindkét törvényhozási faktornak megegyezése, illetve az önálló vámterület törvénybe iktatása. (Helyes !) Én mindaddig, mig az önálló vámterület törvénybe iktatva nem lesz, nem támogathatok közös vámterületen nagyobb szabású iparfejlesztési akcziót. Annál kevésbbé támogathatom, miután attól tartok, hogy a közös vámterületen kifejtendő nagyobb arányú iparfejlesztésből a közös vámterület hívei épen a közös vámterület mellett az önálló vámterület ellen fognak fegyvert kovácsolni, és ezáltal meg van a kilátás arra, hogy a tervbe vett nagyobb iparfejlesztési akczió épen az önálló vámterület hátrányára fog szolgálni. Az én szerény véleményem szerint — a mint azt különben külföldi példák is mutatják — minálunk Magyarországon az önálló vámterületre át lehetne térni honi iparunk mai állapota mellett is, hogyha más téren megtennők a szükséges előkészületeket és pótintézkedéseket. Ezeket az előkészületeket nemcsak az ipari téren szükséges megtenni, hanem meg kell tenni az állami életnek úgyszólván. összes ágaiban, a közgazdaság összes ágaiban, a szocziális, a kulturáhs, valamint a mezőgazdasági téren is. (Egy hang : Főképen!) Magyarország lakosságának majdnem kilencztizedrésze ma is mezőgazdasággal foglalkozik és
