Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

Í9. országos ülés 1906 október 24-én, szerdán. Í2a kimutatni, hogyan mutassam azt ki ? Ha bemutatok a képviselő urnak egy átlagot az összegből, ez nem tetszik, de az öt legnagyobb vállalatra vonatkozó adatok sem felelnek meg neki. Hiszen megmondottam mindegyiket. . . Kelemen Samu : Egyenként tessék számítani! Lázár Pál: Azt is megtettem, de nem lehet egy társasághoz viszonyitani az ország egész iparát, Nincs az a közgazda, a ki ilyen alapon akarna számítani. Azzal nem érünk semmi czélt, ha azt mondjuk, hogy a Salgótarjáni képes volna nagyobb dijat fizetni. A Salgótarjáni fizet is, de nem akartam e társaságot külön kiemelni s igy nem említettem, hogy annál a munkabér átlaga 1200 korona. Természetes is, hogy az. a vállalat, a melynek nagyobb a jövedelme, többet fizet. Mikor azonban én átlagokról beszélek, méltóztassanak megengedni, hogy az egészet összesitsem. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Áttérve ismét magára a törvényjavaslatra, ha vizsgálom, azon támogatást, a melyet az a háziiparnak, a kis- és a nagyiparnak nyújt, okvetlenül azt kell mondanom, hogy a kisiparral nagyon mostohán bánik el a törvényjavaslat, örülök annak, hogy a bizottsági tárgyalásnál a háziiparra nézve az a megszorítás, hogy segély csak akkor adható, ha egy községben legalább száz háziiparos találtatik — töröltetett. Remélem, hogy a kormány arra fogja figyelmét fordítani, hogy az egyes községekben az ott lakó intelligencziát: a papot, tanítót, postamestert és igy tovább érdekeikben kellőleg támog hogy ők a kisipart ott meghonosítsák. (Helyeslés.) A segély pedig ne köttessék semmiféle számhoz. (Helyeslés.) Kezdetben minden kicsiből indul ki és a mint akad egy-két család, a mely vállalkozik, a mely kisipart kezd, az már szerintem támogatást érdemel, annál is inkább, mert hiszen jó példa az, mely buzdítja a többieket, és ha látják, hogy egyesek állami támogatás folytán nagyobb jövedelemre tettek szert, ez ösztökélni fogja azokat, a kik még nem vállalkoztak. Igy terjeszthetjük a kisipart legjobban. (Helyeslés.) A kisipar nagy fontosságát el kell hogy ismerje mindenki, a ki általában a mezőgazdaságon segíteni akar. A kettő között ugyanis szoros nexus van. A kisiparnak épen az a főfeladata, hogy a mezőgazdasági munkásnak, a kinek mai munkakörében legfeljebb öt, mondjuk maximum hat hónapi elfoglaltsága van, a további hat hónapra keresetet nyújtson, (Igaz ! TJgy van ! Helyeslés a baloldalon.) hogy ne legyen kénytelen a mezőgazdasági munkás az öt-hat hónapi munkaidő alatt egész évre való szükségletét biztosítani magának. (Helyeslés a baloldalon.) Éber Antal: E miatt vándorolnak ki Amerikába ! Lázár Pál: A háziiparra tehát remélem, ki fog terjeszkedni a kormány gondos keze. Nem terjed azonban ki a kisiparosokra. (Halljuk! Halljuk!) Feltétlenül szükségesnek látnám, hogy a mint a kormány segíteni akarja a nagyvállalkozót, ugy gondozza a kisiparost is. (Helyeslés,) Ha elfogadjuk azt az alapot, hogy a nagyvállalatoknak adhatunk évek során át adómentességet, akkor jogosultnak látom azt a törekvést is, hogy egy fiatal munkás, a ki önállósitja magát, vagy egy fiatal kisiparos öt-hat éven át szintén adómentességben részesittessék. (Élénk helyeslés.) Ha gondoskodunk arról, hogy a közszállitásoknál figyelembe vétessék a nagyipar, ugy első sorban gondoskodnunk kell arról is, hogy a községekben, városokban, törvényhatóságokban a különböző közszállitásoknál a kisiparost is figyelembe vegyék; (Helyeslés.) ha nem is szövetkezeti alapon áll, ha önálló is az a kisiparos, akkor is segélyezendő, (Helyeslés.) mert igen sok példát tudnék felmutatni arra, hogy önálló kisiparosból lassanként mint fejlődött egy kisebb gyár, s később mint térj eszkedett ki az egy nagy, hatalmas gyárteleppé. (Ugy van !) Szükségtelen a támogatásnak alaptétele gyanánt kikötni azt, hogy csak akkor támogatjuk a kisiparost, ha összeáll másokkal. Nem minden iparágra szükséges a szövetkezés ; nagyon sok kisiparos van Ausztriában is, a melyik a saját lábán meg tud állani, a melyeket mégis ép ugy kell segélyezni, mint a szövetkezetben lévőket. (Helyeslés.) A munkáslakásokról is gondoskodik a törvényjavaslat, de szerény véleményem szerint nem elég bőkezűen. Rendkivül! fontosságuk van a munkáslakásoknak különösen akkor, ha lehetővé teszik azt, hogy a munkás tulajdonjogot szerezhessen lakására. (Helyeslés.) Ezzel kötjük ide a munkást, igy szűnik meg benne a hajlam, hogy földönfutóvá legyen, hogy Amerikába vándoroljon, (Igaz! Ugy van !) mert abban az emberben, a kinek van egy kis viskója, azután meggyökerezik az az érzés, hogy »e földön élned, halnod kell*. (Helyeslés.) Rendkivül fontosnak tartom azt, hogy oly gyártelepeknek, a melyek munkáslakásokat akarnak létesíteni, az esetben, ha ezen munkáslakásokat részletfizetés alapján, vagy pedig oly alapon, a melyet később a'munkástörvény tárgyalásánál leszek bátor bővebben kifejteni, — hogy ugyanis a munkás részesedik a haszon egyrészében és e részesedés arra fordittatik, hogy megszerzi a munkásházat, — mondom, ily esetben a kormány maga nyújtana tőkét e munkásházak fölépítésére. (Helyeslés.) Mert e munkásházak a tőkének nagy részét, sokszor 15—20%-át abszorbeálják. A tőkének e része elvonatik az ipartól, gyengíti az ipart és ezért fáznak a vállalatok a munkáslakások létesítésétől. Indokolt tehát, hogy ily esetben a kormány megfelelő tőkével járuljon hozzá. Hiszen nem veszt vele, mert kamatra adhatja a pénzt a munkáslakások létesítésére. (Helyeslés.) Rendkivül szeretném, hogy ha az uj ipartörvényjavaslatba felvétetnék, hogy a létesítendő gyárak, a melyek állami szubvenczióban részesülnek, köteleztessenek arra, hogy magyar tisztviselőket alkalmazzanak. (Elénk helyeslés.) A t. államtitkár ur bemutatott ugyan egy ily szerződési formulát, a mely bizonyára tartalmaz ily kikötést,