Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

124 ¥,). országos ülés ÍÜ06 október 2í-én, szerdán. egyik leghatalmasabb iparágunknak nekimegy s azokat a vállalatokat ugy pertraktálja, mintha legalább is valami hírhedt betörőbanda tagjai volnának. Lengyel Zoltán t. képviselő ur mindjárt a kiindulási pontjában elveti a sulykot. Azt mondja, hogy 180 millió métermázsa Magyarországnak mostani szénszükséglete. E tekintetben kénytelen vagyok őt helyreigazítani. Magyarországon feketeszénben termelünk 10,881.000 métermázsát, barnaszénben 60,876.000 métermázsát; ez összesen 71,757.000 métermázsa; a behozatal 12 millió métermázsa, viszont a kivitel 5 millió métermázsa, ugy, hogy az előbbeni számhoz még 7 milliót kell hozzáadnunk s akkor kapunk kerekszámban 78 millió métermázsát. Lengyel Zoltán t. képviselőtársam tehát több mint száz millió métermázsával tévedett. Nagyon fontos Magyarország ipara szempontjából az, hogy a szénárak tényleg megfelelnek-e az ipar által igényelt átlagnak, vájjon szénuzsora üzetik-e az országban vagy pedig a mi szénáraink arányban állanak-e a termelési költséggel és nem nagyobbak-e, mint egyéb államok szénárai 1 Erre nézve legyen szabad csak azt az egyet felemlítenem, hogy loko Bécs az osztrák barnaszén ára átlag egy korona hatvanöt fillér métermázsánkint; Budapesten a magyar barnaszén, a mely épen annyi kalóriával bir, csak egy korona harrnincz fillérbe kerül. (Nyugtalanság balfelől. Közbekiáltás : Nyíregyházán drágább!) Az összehasonlítást nem végezhetem Nyíregyházára nézve, hanem nekem czentrumot, központi piaczot kell e czélból választanom. Felhozta azt is Lengyel Zoltán képviselő ur, — és ez majd nagyon érdekű a t. államtitkár urat, mert ő reflektált erre és igy engedje meg, hogy erre figyelmét felhívjam — pláne, ugy tüntette elő, mint szubvenczióját a magyar vállalatoknak, hogy a magyar államvasutak részére 24 millió métermázsát szállítanak. Ebből persze mindenki azt gondolja, hogy a magyar államvasút gazdagítja a bányát. Csakhogy, bocsánatot kérek, ha indiszkrét leszek, meg fogom nevezni azt az árat, a melyért a bányák szállítanak a vasútnak. A magyar államvasút — és ez fontos — húsz év óta állandó árban, és pedig például a salgótarjáni szenet métermázsánkint huszonnyolcz krajczárjával kapja. Nincs egy iparczikk, a melynek ára húsz év óta legaMbb kétszeresére ne emelkedett volna. E tény maga is igazolja, hogy bizony a bányák akkor, a mikor MAV-nak szállítanak, nem hogy hasznot húznának, hanem áldozatot hoznak. Azt méltóztatott a t. államtitkár urnak mondani, a midőn alludált a bányaiparra, hogy a bányaiparban alkalmazott munkásokat jobban kell díjazni. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy a t. államtitkár ur is be fogja látni, hogy ebből a 28 krajczárből a munkásokat jobban díjazni nem lehet. Ha pedig a munkásokat jobban díjazzuk, akkor az államvasút nagyon nagy összeggel fog többet fizetni, Nevezetesen — és ez rendkívül fontos adat — a magyar bányaipar közel 40.000 munkást foglalkoztat. Ezen munkásoknak bére — évi átlagokban kifejezve — 1904-ben 700 és 1000 korona között variált, ma pedig bérük minimuma átlagban 1000—1050 korona, és mégis azt mondjuk, hogy a munkások nem kapnak elég fizetést. Én teljesen osztom ezen álláspontot; bányamunkásainkat feltétlenül jobban kell fizetnünk, már csak azért is, hogy ne menjenek ki a külföldre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen ma ugy állunk, t. ház, hogy a magyar bányászat nem képes kiaknázni a feltárt bányákat; ezért van szénválságunk; 5500 munkás hiányzik a magyar szénbányákból, mert e munkásokat Németországban, Amerikában és mindenütt természetesen jobban fizetik. Véleményem szerint igenis a magyar bányamunkások fizetését naponként 2 koronával kell maj d felemelni. Csakhogy, t. ház, ez egyedül az államvasutaknak 12 millió koronányi többmegterhelését fogja okozni. Méltóztassék ezen körülményeket komolyan mérlegelni, mert ha az egyik oldalon azt akarjuk, hogy a munkás jobb viszonyok közé kerüljön, a másik oldalon meg kell adni az alkalmat reá. Talán azt méltóztatik erre mondani, hogy hiszen ott vannak azok a dúsgazdag bányavállalatok ; adjanak kevesebb osztalékot. Hát erre is megfelelek. Magyarországon eddig a bányákba befektetett tőke 4.2%-ot jövedelmez ; ezzel szemben Ausztriában az ipar 12%-ot hoz. Ebből a 4.2%-bó! lehet-e majd azt a bizonyos nagyobb fizetést a munkásoknak adni ? Nem. Tehát feltétlenül át kell majd hárítani azokat a többköltségeket a fogyasztókra, és akkor az iparnak ezzel természetesen számolnia kell és számolnia kell, ismétlem, az államvasutaknak is, a mi természetesen az egész háztartási mérleget nagyon meg fogja bolygatni. Méltóztatik tehát látni, hogy ha a bányák ügyében lehet kifogást emelni, az semmi esetre sem emelhető azon bányatulajdonosok ellen, a kik 4.2% jövedelemre dolgoznak. Kelemen Samu : Ez átlagos szám. Lázár Pál: Szolgálok részletekkel is, hogy megnyugtassam t. képviselőtársamat. (Halljuk!) Magyarországnak legnagyobb bányavállalata, a sajgótarjáni, befektetett 14 mülió koronát és 2,048.000 korona osztalékot ad; a magyar általános kőszénbánya-társulat befektetett 12 milliót és ad 840.000 korona osztalékot; az esztergom-szászváradi 6 millió befektetés mellett semmit sem ad; a zsüvölgyi 6 millió korona befektetés mellett 360.000 koronát ad; az északmagyarországi 4 millió korona befektetés mellett 240.000 koronát fizet, tehát az öt legnagyobb vállalat 42 millió korona befektetés mellett 3,488.000 koronát ad. Kelemen Samu : Nem lehet igy kontingentálni. (Mozgás a baloldalon.) Lázár Pál: Én nem kontingentálok. Részleteket méltóztatott kívánni és a részleteket felsoroltam. Ezen öt vállalat összesen 8% osztalékot ad; ezzel szemben a váUalatok egész sorozata nem ad semmit. Szeretném tudni, hogy ha én egy nagy iparkomplexum jövedelmezőségét akarom