Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

49. országos ülés 1906 október 24-én, szerdán. 123 nökök dijazva s ez fájt neki. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) Nevezetesen ott" volt Kandó Kálmán budapesti műegyetemet végjzett elsőrangú technikus, a kinek 30.000 korona fizetése volt. Persze ez soknak tűnik fel s ezt nagyon megirigyelte a vezetőség és őt valahogy kitessékelte. De kitessékelte a többi elsőrangú mérnököt is, névszerínt nem akarom őket felsorolni, s azután természetesen a saját rokonságából a vezetőséget teleültette és ott most azok uralkodnak. Hogy mennyire helytelenül járt el a Hitelbank, mutatja az, hogy ez a Kandó Kálmán, a mint szabad lett, rögtön szerződtetve lett Westinghous, egy amerikai nagygyáros által 100.000 korona fizetéssel, s mikor ezt a 100.000 korona fizetést felajánlotta Westinghous, Kandó Kálmán azt mondotta : Ez talán sok lesz, a mire azt felelte az amerikai: »Uram, nekem összesen 1000 millió korona vagyonom van, 500 millió korona a gyárakban fekszik, a másik 500 millió korona pedig a mérnökeim agyvelejében van, igy ezek kellő dijazását sem szabad elhanyagolnom.<< Ö nem sajnálta a fizetést, és hogy mennyire igaza volt, az a múlt héten fényesen beigazoltatott. Nevezetesen a múlt héten tartottak meg Olaszországban egy versenytárgyalást, az ottani alagutakban használandó elektromos lokomotivokra és azon pályázott úgyszólván az egész világ. Pályázott az Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft, pályázott a Ganz-gyár is — hiszen ez a pályázat abba a raj ónba tartozott, a hova még szabad mennie — s az összes pályázók közül nyertes lett Westinghous, a Kandó tervei alapján. (Helyeslés baljelöl.) De azt hiszem, hogy a magyar kormány nem nézheti azt némán, hogy egyszerűen igy megbéníthatják, kar ját-lábát elvághatják egy virágzó magyar ipari vállalatnak. Es hogy tényleg a kormánynak itt, kötelessége közbelépni, arra nézve a szomszéd Ausztriából egy példát akarok felhozni. (Halljuk ! Halljuk !) Ismeretes, hogy Frigyes főherczeg az ő különböző bánya- .és kohóvállalatait el akarta adni és kapott nagyon szép ajánlatot NagyNémetországból. Ekkor az osztrák iparosok közbenjárására őfelsége maga lépett közbe és megtiltotta, hogy ilyen nagy jelentőségű vállalat külföldi kézbe jöjjön. Én azt hiszem, ezen a példán mi is okulhatnánk és a kormány közbeléphetne, mikor egyes bankok, csak saját hasznuk szemmeltartásával, ilyen módon akarják a magyar ipart megcsonkítani. (Élénk helyeslés.) Azt méltóztatik mondani, hogy erre nincs a kormánynak alkalma. Dehogy nincs ; elég állami rendelést juttat a kormány a Ganz-féle gépgyárnak, s ha valakinek rendelést juttatok, azzal szemben van módom és alkalmam, hogy kikötéssel éljek. Én nem hiszem, hogy módjában van a kormánynak ezt a mulasztást helyrehozni; én a módot erre csak abban látom, hogy igyekezzék a kereskedelemügyi kormány egy másik életerős elektromos vállalatot létrehozni, mely a magyar mérnökök segélyével meg fogja mutatni a Hitelbanknak, hogy nagy ostobaságot követett el, mikor kezeiből kibocsátotta a magyar villamossági gyárat. Említettem, hogy a nagy bankokkal szemben más elbírálás alá esik a vidéki bank. Igenis, itt Holló Lajos t. barátomnak teljesen osztom a véleményét. A vidéki bankok vannak hivatva arra, hogy az ország különböző góezpontjain lévén elhelyezve, közvetlenül egyes iparok támogatására és fejlesztésére hassanak. De a vidéki bankok erre csak akkor lesznek képesek, ha — a mint Holló Lajos t. barátom erre helyesen rámutatott — a pénzügyminisztérium nem a nagy bankoknak juttatja az állami kölcsönöket. Éber Antal: A Hitelbank kapja ! Hédervári Lehel: Meg kell nézni a zárszámadásokat, hogy vannak elosztva. Lázár Pál : Hanem a szövetségbe összeállott vidéki bankoknak, a melyek épen azért, mert szövetséggé alakultak, elég garancziát nyújtanak azért a tőkéért, a melyet a magyar állam rájuk biz. Ha igy a vidéki bankokat alimentálja a kormány, akkor ők lesznek az a szerv, a mely egyes iparvállalatoknak nyújtani fogja országszerte azt a vért, a mely nélkül magyar ipart — hangsúlyozom magyar ipart — fentartani és fejleszteni nem lehet. Rátérek most arra, hogy nemcsak a bankok szempontjából, de magánosok szempontjából se helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy mindegy, akárki adja a tőkét. Hangsulyoztatott már, hogy a magántőkénél is figyelemmel kell lenni arra, hogy e tőke belföldi-e vagy külföldi-e. En ebből a szempontból azonban bizalmatlanságomat csak az osztrák tőkével szemben nyilvánitom; mert bátor voltam említeni, hogy nagy figyelmet kell a kereskedelemügyi kormánynak fordítani arra, hogy ha egy osztrák gyáros itt fióktelepet létesít, az azután ne legyen Potemkinfalu, a melyet csak azért létesít, hogy mutasson valamit és hogy leplezze vele az osztrák importot; hanem hogy tényleg gyártson itt mindent, a mire magát kötelezte a szubvenczió ellenében. Ha azonban a tőke a vámkülföldről jön, Nagy-Németországból, Franczia- és Angolországból, akkor a legnagyobb örömmel üdvözlöm, mert azzal a tőkével intelligenczia is jön be és olyan tőke jön be, a mely nem Ausztria felé dolgozik. Igaz, hogy ezen aggályaink Ausztriával szemben meg fognak szűnni, ha meglesz az önálló vámterület, hanem ez idő szerint, sajnos, még a közös vámterület alapján állunk és azt hiszem, hogy ilyenkor helyes, ha aggályainkat ebből a szempontból is mérlegeljük. (Helyeslés.) Áttérek Lengyel Zoltán t. képviselőtársamnak a magyar bányavállalatok ellen felhozott vádjaira. En azt hiszem, t. képviselőtársam nem volthelyesen informálva, — és ezt be is fogom bizonyítani — mert különben lehetetlennek tartom, hogy akkor, a mikor ebben a házban arról tárgyalunk, hogyan lehetne ipart teremteni, ő 16*