Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

120 Í9. országos iités 190ti október M-én, szerdán. nek a gyárakban dolgozni, szervezzük a munkáslakásokat, szóval: gondoskodjunk arról, hogy a munkás ne találjon gazdasági okokat, a melyek miatt nagynehezen fejlesztett iparunkat egyszerűen otthagyja. Van egy szakasza ennek a törvényjavaslatnak, mely a miniszteri indokolás szerint a munkásoknak javára szolgál. Mit mond azonban ez a 3. § ? Kiterjeszt egy régi törvényt és egyszerűen azt mondja, hogy adómentességben részesíthetők a vállalat által épitett azon munkáslakások is, melyeket a gyárosok a munkások részére bérfizetés vagy bérlevonások mellett leendő használatra fentartanak. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése nem a munkások érdekében, hanem a t. nagyiparosok érdekében készült. (Zaj.) Ez a szakasz egyenesen a vállalkozónak a tulajdonjogához köti azt a kedvezményt, a melyet szocziális szempontból nem a háztulajdonos, hanem a munkás személyéhez kellene kötni. Én azt hiszem, hogy ez a szakasz tág ajtót fog majd nyitni a legkülönbözőbb visszaélésekre, és különösen attól tartok, hogy ujabb súrlódási felületeket teremt a munkások és a munkaadók közt és a munkásoknak lesz uj okuk a szocziális küzdelmek felvételére. Somogyi Aladár: Az izgatók gondoskodnak okokról. (Zaj.) Hodzsa Milán : Majd én fogom őket felizgatni 1 Ezek volnának a legfőbb indokok, a melyek arra indítottak bennünket, hogy ezt a törvényjavaslatot ne szavazzuk meg. Miután eljárásunknak ilyen tárgyi okai vannak, azt kérdezem én már most az államtitkár úrtól: mi indithatta őt arra, hogy bennünket meggyanusitson, (Zaj.) mikor bennünket eljárásunkban a legjobb intenczió vezetett, és hogy a hazafiatlanság vádjával illessen, a mire semmi alapja és oka az államtitkár urnak nem volt. (Zaj.) Szterényi József: Ne utasitották volna vissza a javaslatot! Lázár Pál: A ki ezt a törvényjavaslatot nem fogadja el, azt méltán hazafiatlannak lehet mondani. Hodzsa Milán : Ha valaki egy törvényjavaslatot nem fogad el, azért az illető ellen a hazafiatlanság vádját kovácsolni nem parlamentáris eljárás. (Zaj halfélöl.) Én nagyon jól tudom, hogy önök között is vannak sokan, a kiknek ez a törvényjavaslat nem tetszik. (Nagy zaj.) Somogyi Aladár: Azt ön nem tudja. (Zaj. Elnök csenget.) Hodzsa Milán: önök közt is megvoltak és most ébredeznek a gazdasági ellentétek és itt is vannak urak, a leik azt mondják, hogy ez a javaslat a zsidó nagyipar támogatására szolgál. (Zaj.) Zboray Miklós: A mi igaz, az igaz! Hodzsa Milán : Mások féltékenykednek, hogy most már talán a latifundium nem fog akkora segitésben részesülni stb. A különbség csak az, hagy önöknél nincs meg az az őszinteség, hogy azt meg is mondják. (Zaj.) T. ház ! Az az eljárás, melyet tegnap a t. államtitkár ur követett, a régi rendszerre emlékeztet. A régi rendszernek volt szokása, hogy mikor valami nem egészen szagos dolgot kellett behozni, akkor rögtön elővették a nemzetiségi kérdést és rámutattak arra, hogy itt vannak ezek a veszedelmes emberek, a kikkel szemben kell, hogy a pártok összetartsanak. így sikerült Bánffy Dezsőnek és nagyon sok más államférfinak oly engedményeket kicsikarni a kormánya részére, a mely engedményeket máskülönben sohasem lettek volna képesek elnyerni. Ez a nemzetiségi kérdés az a Török-féle balzsam, mely minden hazafias fájdalomra jó. Én politikailag nagyon veszedelmesnek találom a t. államtitkár ur nyilatkozatát azért, mert oly szinben tünteti fel ezt a törvényjavaslatot, hogy ez a törvényjavaslat voltaképen csak egy pártnak, egy érdekcsoportnak főkortesei és mellékkortesei javára fog szolgálni. Miért kellett ránk fogni, t. államtitkár ur, hogy mi hazafiatlanság okából nem fogadjuk el a javaslatot ? Azt hiszi a t. államtitkár ur, hogy mi nem kivánunk ipart fejleszteni 1 (Mozgás.) Azt hiszi a t. államtitkár ur, hogy mi ezt az államot nem a magunkénak tekintjük ? Ennek az országnak a nem magyar lakossága is dolgozik és fizet és még eddigelé nem volt okuk, hogy a nemzetiségi lakossággal szemben akármilyen irányban vádaskodhattak volna, csak akkor volt színleges okuk, mikor pártszempontból bennünket meg kellett gyanúsítani. A t. államtitkár ur nyilatkozatából azt látom, hogy ő az iparfejlesztést nem tekinti országos ügynek, meky az ország minden lakosát érinti, hanem pártkérdésnek tekinti és itt is a faji és az osztályexkluzivitást tartja szem előtt. (Zaj.) Az iparfejlesztésnek a külföldön más törvényei vannak. Az iparfejlesztés azon alapszik, hogy mindenkinek egyéni szabadságát és a közszabadságokat garantálják és az áruvételek által segítik. A kiben vállalkozó kedv van, a ki az iparfejlesztéshez hozzá akar járulni, annak a kormány nálunk is segédkezet nyújtson. Nem az a módja a magyar ipar fejlesztésének, hogy ide behozzuk a distinguished foreigner-eket, hanem elsősorban hazai tőkével kell azt felépíteni. Az államtitkár ur nagy érdeme gyanánt hozta fel tegnap a rózsahegyi fonógyárnak, hogy az a Mauthner ur ott iskolát építtetett és hogy a tót gyermekeket magyar nyelvre taníttatja. (Egy hang balfelóí : Ez fáj önöknek.) Nem fáj az nekünk, hanem ha önök erőnek erejével akarnak becsapódni és megengedik, hogy a sovinizmus és hazafiság' leple alatt mindenféle munkásnyuzást és népnyuzást kövessenek ott el, az utóbb majd nem nekünk, hanem önöknek fog fájni. A rózsahegyi gyárban 3000 munkás van alkalmazva ; nyomorúságosabban honorált munkások az egész országban nincsenek, azonban (Mozgás.) miután ennek az urnak hazafias érdemei vannak és magyar iskolában taníttat ja a tót gyermekeket, önök természetesen rögtön