Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

tó. országos ülés 1906 október %-én, szerdán. 121 hazafias ideál gyanánt tekintik Mauthner Izidort. (Zaj és mozgás.) T. képviselőház ! Azt is méltóztatott felemlíteni a t. államtitkár urnak, hogy a Székelyföldről telepítenek majd munkásokat Liptómegyébe, Rózsahegyre és ott alighanem ebben a fonodában foglalkoztatják őket. Én igazán nem akarom kritika tárgyává tenni az olyan eljárást, hogy a Székelyföldön a nép keresetforrásait mindenféle grödelizmussal és mindenféle erdőpanamákkal és nem tudom micsodákkal elveszik és miután ott keresetforrásaitól a népet megfosztották, kiszolgáltatják őket Mauthneréknek Rózsahegyre friss kizsákmányolási objektum gyanánt. Ha önöknek ez a politika tetszik, ha önök a székelyeket nem tudják odahaza ellátni, ha önök inkább az erdőpanamákat szeretik, (Nagy zaj.) mint a nép boldogitását, ha ez az önök politikája . . . (Nagy zaj.) Elnök : A képviselő ur azt mondta a képviselőház egy részéről, hogy jobban szeretik az erdőpanamákat, mint a tárgyilagos bírálatot. Ezért én rendreutasítom és kérem, hogy ilyen gyanúsításoktól óvakodjék, mert különben kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Helyeslés. Zaj.) Hodzsa Milán: T. képviselőház ! Arra is bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselőházat, hogy ezek a székelyek, mikor feljönnek a Felvidékre, holtbizonyosan eltótosodnak, mert eddig a telepítések mind ilyen fiaskóval jártak. Valahányszor telepitettek hozzánk magyar vagy német ajkú lakosokat, azok nálunk nem terjesztették a magyarságot, hanem ők maguk is beolvadtak közénk. Még talán nem tudjuk, hányadán vagyunk a kormánynak intenczióival a jövőre nézve. Ha azonban beválik az az eshetőség, hogy a kormány csak egy faj osztályt akar majd részesíteni az iparfejlesztés terén, tisztában vannak-e, t. uraim, ennek a következményeivel ? Hiszen ennek a következménye egészen világos. Kelemen Samu: Senki sem akarja! Hodzsa Milán : Ha nem akarják, annál jobb. Ennek a következménye szocziális természetű volna. Akkor, a mikor a nemzetiségi társadalomban nem fog képződhetni erős középosztály, bizonyos birtokosztály, vagy mondjuk : bizonyos tőkés osztály, ha ez a nemzetiségi társadalom . . . Kelemen Samu : Miért kell nemzetiségi társadalomnak lenni ? (Zaj.) Hodzsa Milán : Azért, mert az Úristen megteremtette ; tessék az Úristennel perbe szállani. Ha nem nyújtanak önök módot, hogy itt tényleg ugy tagozódjék a társadalom, a mint normális körülmények mellett tagozódnék, annak következménye az lesz, hogy a nemzetiségi társadalom fejlődése a proletarizáczió felé fog indulni. És mikor majd az ország társadalmilag kétfelé fog oszlani, egyrészt a birtokososztályra, másrészt a proletariátusra, akkor bennünket az események a proletariátus oldalán fognak találni. (Helyeslés a nemzetiségieknél. Nagy zaj.) Akkor keressék a hazafiságot, a hol tudják. Ha önök rákényszerítik a mi társadalmunkat arra, hogy a nagytőke, a JtÉPVU. HM'LÓ. 1906 — 1911. III. KÖIKT. nagyipar, illetve a nagybirtokosság ellen védekeznie kelljen, akkor egészen természetes ennek a politikának következménye : az, hogy az a társadalom akkor az osztályharcz álláspontjára fog helyezkedni. T. képviselőház ! Én bátor voltam előadni főbb vonásaiban azokat az okokat, a melyek bennünket a törvényjavaslat visszautasítására indítottak. Felhoztam itt, kapcsolatban az államtitkár ur beszédével, egynéhány nemzetiségi dolgot azért, mert ő provokálta, hogy itt nemzetiségi vita keletkezzék. T. képviselőház ! Ennek a törvénynek 15 esztendőre terjedő hatálya lesz. Ezen 15 esztendőn belül nagyon sok történhetik. Én, t. képviselőház, már a múltkori felszólásomban emlékeztettem azokra a nagy gazdasági harczokra, a melyekben meg kell majd nekünk állanunk a helyünket az osztrákkal szemben. Szíveskedjenek választani, hogy vagy nemzetiségre való tekintet nélkül, a köz- és egyéni szabadság teljes respektálásával, igazságos és egyenlő iparpolitikát akarnak-e követni, vagy pedig a faj- és osztályérdekeknek akarnak-e szolgálatokat tenni, — és akkor a következményeket önök lássák. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a nemzetiségiek padjain.) Várady Károly jegyző: Lázár Pál! Lázár Pál : T. képviselőház ! Az eddigi beszédekben, mint egy vörös fonál húzódott végig a tőke kérdése. E tekintetben a kereskedelemügyi miniszter urnak és az . államtitkár urnak csak egy álláspontjuk van, s ez az, hogy legyen minél több. Lengyel Zoltán t. képviselőtársam ezzel szemben azt vallja, hogy a tőkegazdag egyéneknek és vállalatoknak nem illik szubvencziót elfogadni, azoknak hazafiságától elvárná, hogy minden segély nélkül járuljanak hozzá az ország iparfejlesztéséhez. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen álláspontoknak egyikét sem lehet Ifogadni. Lengyel Zoltán t. barátomét azért nem lehet elfogadni, mert köztudomású, hogy az ilyen vállalatoknál mindig vannak bizonyos gyermekbetegségek. Ezeknek leküzdésére igen helyes, hogyha a kormánynak támogatását igénybe veszik. Mert hogyha kezdettől fogva veszteségre vezetjük be ezt a vállalatot, annak kihatása van a vállalat egész életműködésére. (Igaz ! ügy van !) És igy, a ki Magyarországon ipart akar fejleszteni, s különben az előfeltételek megvannak, nagyon helyes, ha e szubvencziót igénybe is veszi. De azért részemről nem tudnék a t. kormánynak az álláspontjára sem helyezkedni, mert, a mint leszek bátor beigazolni, jogosultak bizonyos aggályok a nemzetközi tőkével szemben, ha az nem akar a nemzeti faj szolgálatába szegődni, hanem csak az ipart ki akarja használni, hogy gyorsan minél nagyobb haszonra tegyen szert, nem törődve azután annak az iparvállalatnak a további sorsával. Hogy állításomat beigazoljam, szükséges, hogy áttérjek a különböző tőkeforrásokra. lö