Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

118 19. országos ülés 1906 oklóber 2b-én, szerdán. magyar szakemberek nincsenek e téren, tehát nem lehet a külföldi vállalkozókat arra kényszeríteni, hogy legalább bizonyos hányadrészben magyar szakembereket is alkalmazzanak. De azt, t. ház, hogy a jelenlegi kereskedelmi kormányban'az a szellem uralkodnék, hogy magyar emberre az ipar terén nincs szükség, nem mondtam és nem kívántam mondani. A másik passzus, melyet a gyapot- és^a gyapjuipar egymás mellé állításakor mondottam, a gyorsirói feljegyzések szerint akképen szól, hogy hiszen igaz, hogy van szükségletünk pamutban, de sokkal fontosabb szükségletünk van posztóban. Lehet, t. ház, hogy ez az én egyéni felfogásom; hogy én posztószükségletünket íontosabbnak tartom, mint pamutszükségletünket, de azt egyáltalában nem mondottam, a mit az igen t. államtitkár ur megczáfolt, hogy gyapjuiparczikkbeli szükségletünk kétszeresét teszi a pamutiparnak. Csak annyit mondtam, hogy íontosabbnak tartom posztószükségl etünket, mint pamutszükségletünket. Ennyit kivántam megjegyezni. Elnök : Ki következik szólásra ? Haramhasics Ágost jegyző: Hodzsa Milán! Hodzsa Milán : T. képviselőház! (Halljuk/) Nem volt szándékomban eleinte az általános vita során felszólalni; nem volt ez szándéka az országgyűlési nemzetiségi párt többi tagjának sem. Nem volt ez szándékunkban azért, mert ezen vita nyújtásához hozzájárulni nem''i.óhajtunk. Álláspontunk az volt, hogy a törvényjavaslatot, még pedig annak gazdasági oldalát teljesen objektíve világítsuk meg és azután arra szorítkozzunk, hogy majd a részletes tárgyalás során megjegyzéseinket előtérjeszszük, esetleg módositványokkal álljunk elő. Azonban a kereskedelemügyi államtitkár ur tegnapi beszéde s tegnap ellenünk megkoczkáztatott kirohanása (Nagy zaj, mozgás és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) ezt a szituácziót megváltoztatta. A kereskedelemügyi államtitkár ur teljesen hamis világításba helyezte a mi állásjoontunkat, nem honorálta azokat a szakszerű okokat, a melyek bennünket a javaslat visszautasítására indítottak, hanem ő maga talált ki olyan okokat, a melyek nem léteznek, és a melyek mélyen sértik a mi önérzetünket és valótlan színben tüntetik fel a hazai ipar fejlesztésre vonatkozó felfogásunkat. Ezért kénytelen vagyok újból kimutatni azokat az elvi okokat, a melyek bennünket a javaslat visszautasítására indítanak, és egyúttal reflektálni az államtitkár ur szavaira. Azt mondta tegnap az államtitkár ur, (Szterényi József a terembe lép. Lelkes éljenzés a baloldalon.) hogy azért utasítjuk el a javaslatot, mert hozzájárul a magyar állam kiépítéséhez, mi pedig nem akarjuk a magyar állam kiépítését, nem akarjuk a magyar ipari államot. Hát mi igenis kívánjuk fejlesztem az ipart, kívánjuk fejleszteni czéltudatosan ugy, hogy hozzájáruljon az ipari áUam alakulása Magyarország gazdasági átalakulásához, és ezzel egyúttal Magyarország szocziális átformálásához. Nagyon is tudatában vagyunk, hogy eddigi gazdasági fejlődésünk teljesen egyoldalú volt. Főképen mi, többnyire a hegyvidékről való képviselők, érezzük, hogy a mezőgazdaság adta kereseti ágak apadóban vannak; ép ugy érezzük, hogy ha ipart nem teremtünk, ha a munkaerőt nem tudjuk foglalkoztatni, a nép kénytelen lesz hazáját elhagyni és kivándorolni. Azonban nemcsak ez a különleges'érdek vezet bennünket, de vezet az állam érdeke is. Tudjuk mi is azt nagyon jól, hogy nemcsak a Felvidéken, nemcsak az erdélyi részekben, hanem az Alföldön is, részint a latifundiumok túltengése, részint a kisbirtok ajmdása olyan mérveket öltött, hogy az ipar felé keli fordulnunk, különben az ország a tönk szélére jut. Szocziális szempontból az iparfejlesztésnek egyenes következése az lesz, hogy Magyarországon egy még öntudatosabb, még műveltebb munkásosztály keletkezik, a minek folytán a munkabérek emelkedni fognak és a proletariátus nem fog okot találni arra, hogy »hazátlan bitang« legyen. Azt is átértjük teljesen, hogy Magyarország közvéleménye még nincs preparálva az iparfejlesztésre. Magyarország lelke mélyében még agrárius. Mi még nem tettük meg azt az utat, a melyet megtett már a müveit nyugat Walter Scott-tól Zoláig. Nálunk nincs meg a gyárkémények imádata, mi nem tudunk lelkesedni a gyárakért, csak az erdőkért és a mezőkért. Itt meg kell változnia a szellemnek. Ha természetes utón nem, akkor mesterséges utón kell az ipart fejleszteni. Teljes becsületességgel vagyunk ezen az állásj^onton, tehát nem igaz, hogy az iparfejlesztés ellen foglalunk állást. Azonban tárgyi okai vannak annak, hogy mi ehhez a javaslathoz hozzá nem járulhatunk. Felhozom azon szakaszok egyikét-másikát, melyek bennünk azt a meggyőződést keltik, hogy a kormányt ennek a törvégyjavaslatnak benyújtásánál nem annyira gazdasági, mint politikai okok vezették. Mindjárt az első szakasz szinte provokálja az összehasonlítást a megelőző iparfejlesztési törvénynyel, az 1899 : XLIX. t.-czikkel. Az 1899. évi törvény apodikticze azt mondj a, hogy bizonyos iparágak segélyezendők, nekik a segély megadatik. Mit mond ellenben a mostani kormány által benyújtott törvényjavaslat ? Nem mondja ki imperative, hogy segélyezendő az ipar, hanem csak fakultative adja meg a lehetőséget és az alkalmat a kormánynak arra,, hogy az ipart abban az esetben, ha neki, t. i. a kormánynak, jól esik, támogassa. Az eddigi iparfejlesztési törvények direkte megállapitották az ország lakosságának törvényben foglalt jogigényét arra, hogy ha ipart űznek, akkor a kormánytól segélyben részesüljenek. Nagyon elhiszem, hogy Kossuth Ferencz .... (Élénk éljenzés a baloldalon.) Semmi kifogásom ellene ! — Nagyon elhiszem, hogy ő mint kereskedelemügyi miniszter nem fog soha arra az áUáspontra helyezkedni, hogy egyszerűen minden ok nélkül megtagadja a segélyt. Azonban nem vagyunk biztosítva az iránt, hogy mindig Kossuth Ferencz és általában mindig az ipainak valamely igazi barátja