Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
106 í8. országos ülés 1906 október %3-án, kedden. Ha ebben az irányban az uj kormány tevékenységére méltóztatik súlyt fektetni, Csitáry képviselő ur megnyugtatására fel kell említenem, hogy épen a gyapjuiparban sikerült már rövid félév alatt a miniszter urnak eddig el nem ért eredményt biztositani, a mennyiben az eddig már biztosított uj gyárakban, a melyek ez év és a jövő év folyamán épülnek, s a jövő év végére kerülhetnek üzembe, kereken 10 millió korona évi termelési többlet van biztosítva az országnak. (Élénk helyeslés.) A len- és kenderipar, fájdalom, Európaszerte hanyatló tendencziát követ; a pamutipar előtérbe tolása a leniparnak és részben a kenderiparnak hanyatlásával jár. Ez minket, nyerstermelő államot érint legérzékenyebben, mert ha mi a magunk nyersanyagát tudnók feldolgozni, kettős eredményt érhetnénk el, mert támogatnék a mezőgazdaságot és annak révén az ipart. A len- és kenderiparban a telepek száma változatlanul marad az öt év alatt. Az orsók száma már 3750-ről 12.380-ra emelkedik, a szövőszékek száma 370-ről 809-re, a munkások száma 500-ról 1758-ra, a termelés értéke 2,600.000-ről 9,600.000 koronára, a mi arányba állítva a telepek számával, egyúttal azt mutatja, hogy egészséges fejlődésben vagyunk, mert a fennálló gyárak kibővitvén üzemüket, az ország közgazdaságának sokkal nagyobb haszna van ez által, mintha uj gyárak létesülnének. (Helyeslés.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Tehát nem üvegházi ipar ! Szterényi József: Ha itt is méltóztatnak az uj kormány tevékenységét kutatni, ezen hat hónap alatt itt is 4000 orsó, 100 szövőszék, 400 munkás és 1,700.000 K évi termelési többlet biztosittatott. Ehhez hozzá kell vennem a len- és kender-kikészitő ipart is, a melyben a termelési növekedés — nem kivánok itt egyéb számokkal élni — 4 millióról 9 millióra emelkedett, tehát az egész len- és kenderipar termelési növekedése körülbelül 12 millió koronát tesz. T. ház ! A mint már bátor voltam említeni, a legerősebb fejlődést a j>amutipar mutatja. 1899. évben gyenge pamutiparral állottunk az országban ; valami nagyon erőssel ma sem állunk. Hogy minő a fejlődés, méltóztassék megítélni abból, hogy 1899-ben nyolcz gyárunk volt, ma 27 van, 1899. évben az orsók száma 64.000 volt, ma 181.000, a szövőszékek száma 1899-ben 1800 volt, ma 4800, a munkások száma 1899-ben alig ezer, ma hétezer, a termelés értéke pedig 1899-ben tíz millió, ma pedig 24,700.000 korona, És ha itt is méltóztatnak az uj gyárak, illetőleg a miniszter ur tevékenysége iránt érdeklődni, akkor felemlíthetem, t. ház, hogy az uj gyárak létesítésével ez idő szerint 14,500.000 korona tőkebefektetésről van szó, 35.000 uj orsóról, 3760 uj szövőszékről, 2600 uj munkásról és közel 9 millió értékű uj termelésről. (Élénk helyeslés.) Egyik legnagyobb iparunk, t. ház, a kötszövő ipar, a melyből az 1898-ki iparstatisztika szerint Magyarország a fogyasztásnak csak 6.5%-át termelte. Ez iparágban is 1899 óta 1,250.000 koronáról 4 miUióra emelkedett a termelés, és épen jelenleg tárgyal ő exczellencziája egy uj nagy gyárral, a mely a termelést tetemes mértékben fogja emelni. (Élénk helyeslés.) És ha most méltóztatnak — hogy túlságos részletes adatokkal ne fáraszszamja t. ház türelmét — összes textil- és ruházati iparunk eredményeit 1899-től 1905-ig ismerni kívánni, akkor ugy állunk, t. ház, hogy 1899-ben 13.024 gyári munkás állott a textilipar szolgálatában, 1905-ben pedig 26.730, hogy akkor a termelési érték 53% millió volt, ma már 103% millió. Ha pedig az uj gyárakat is veszszük, a melyeket ő exczellencziája kormányzata alatt biztosított, akkor a termelés 1905-ben 103 és fél miihóról felemelkedik 137 millió koronára, vagyis ezen rövid idő alatt az iparfejlesztési politika 35 millió korona évi többletet eredményezett a textiliparban. (Élénk helyeslés.) De t. ház, daczára ennek az eredménynek, a mely azt hiszem megnyugtató az országra nézve és melyet a kormány elért azon csekély eszközök daczára, a melyek rendelkezésére állanak, egy szomorú tény áll előttünk, és ez az t. ház, hogy egész textil- és ruházati iparunk mindössze eddig még csak 21%-át fedezi az ország szükségletének, vagyis, t. ház, itt van ezen törvényjavaslat szükségletének a legfényesebb megokolása (Élénk helyeslés.) és itt jelentkezik a kötelező szükség, hogy iparfejlesztésünket nagyobb mértékben, valóban nagy arányokban folytassuk. (Élénk helyeslés.) Mert, igen t. képviselőház, teljesen igaza van ugy Holló Lajos t. képviselő urnak, mint Csernoch János t. képviselőtársamnak, a kik azt mondották, hogy az önálló vámterületet elő kell késziteni. Igenis, t. ház, hogy ha ezt az előkészitő munkát nem fogjuk végezni azzal az energiával, a melyet nemzeti, állami, sőt gazdasági viszonyaink is parancsolólog követelnek, akkor lehetetlen lesz áttérni arra az önálló vámterületre, a mely ma már az ország nagy többségének egyértelmű óhaja. (Élénk helyeslés.) Az önálló vámterület áldásos, t. ház, csak akkor lesz, ha akkor, a midőn megérjük, tényleg oly iparra támaszkodhatunk, a mely az ország szükségletének nagy részét fedezi, s nem leszünk mindennapi szükségleteink tekintetében a külföldi behozatalra utalva. (Élénk helyeslés.) Igen t. képviselőház ! Szemrehányás gyanánt említtetett fel, hogy a hazai tőke és a hazai n} r ersanyagok az iparfejlesztésnél mellőztetnek. Talán felesleges mondanom, igen t. ház, hogy el sem tudok képzelni olyan kormányt, mely minden tekintetben ne tartsa legelső kötelességének, hogy a hazai tőkék bevonását és a hazai nyersanyagok feldolgozását az iparban biztositsa. Iparfejlesztésünk alapelve ott, a hol hazai tőke vállalkozik, elsőbbséget adni a hazai tőkének (Helyeslés.) és ott, a hol hazai nyersanyag feldolgozható, feltétlenül hiztositani a hazai nyersanyag feldolgozását. (Helyeslés.)
