Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
104 í8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. 1,396.000 koronával támogattunk ipari szövetkezeteket, a melyekre nézve tartozom kijelenteni, hogy nemcsak a nyersanyag-beszerzést, nemcsak a termelést eszközlő szövetkezetek, de az értékesitő szövetkezetek is egyaránt támogatásban részesülnek, illetve részesülhetnek. Gépekre 1,083.000 koronát, egyéb kisipari segélyekre, ösztöndijakra és inasok képzésére pedig 1,060.000 koronát fordítottunk. Egy hang (a középen) : Nem sok ! (Mozgás.) Szterényi József: Szívesen fordított volna a miniszter ur erre többet is, ha nagyobb számban akadtak volna olyan kisiparosok, a kik, a nélkül, hogy társaiknak versenyt csinálnának, hajlandók lettek volna szövetkezés alakjában vállalkozni. Mert a gépadományozás tekintetében bizonyos óvatosság szükséges, hogy ott, a hol egy városban vagy egy községben 8—10 ugyanazon szakmabeli kismaros van, egyet ne segítsünk a többiek rovására, nehogy azt versenyképessé téve, a többieket agyonüssük; (Élénk helyeslés.) ennélfogva csakis a társulás az a módszer, a melylyel rajtuk segíteni lehet és ezt ajánljuk is ; de ha a kisiparosok nem fogadják ezt el, a miniszter ur erről nem tehet és így nagyobb összegeket nem fordíthat erre a czélra. (Igaz! ügy van !) T. ház ! Ennek kapcsán csak néhány szót szeretnék szólni az inasképzésről, mint a kisipar egyik fontos részéről és az iparoktatásról is. Hock János : És az ipartörvény revíziójáról. Szterényi József: Rátérek arra is ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az is meglesz ! Szterényi József: Az inasképzés egyik legfontosabb feladatunk a kisipar terén. Fájdalom, az inastartás tekintetében különböző törvényeink rendelkezései folytán, a melyek nagy terheket rónak az iparosokra — pb a tanonczoktatás, a munkaidő szabályozása, a mely terhek alól azonban mentesíteni nem lehet a kisiparosokat, mert az inasképzéssel a jövő iparos-generácziót neveljük és mentjük meg, — mondom, mindezek folytán azt tapasztaljuk nálunk, de nemcsak nálunk, hanem a legnagyobb iparállamokban is, hogy a legjobb mesterek nem szeretnek inasokat tartani. A baj elhárítására Baden nagyherczegség kezdte az akcziót, a mely tipikus alakulata a kisipar fejlesztésének. Kiválaszt teljesen megbízható, képzett kisiparosokat és azoknál állami támogatással helyez el inasokat, Ezt a módot, amelyet Württembergés Svájcz is elfogadott, kell alkalmaznunk nekünk is, mert annyi ipariskolát felállítani, a mennyi a kisipari inasok tömegének képzésére szükséges, az államháztartás meg nem enged, de czélja sem volna, mert hiszen az ipariskolában végzett inasok nem arra a szerepre hivatottak, a melyre a szoros értelemben vett inasok, hanem a kisiparban épen az inasképzést irányítják. A második ügy az iparoktatás. A bizottságokban ismételten esett szó e kérdésről és egyik t. képviselőtársam, a ki közgazdasági és különös 211 iparkérdésekben hivatva van véleményt nyilvánítani, ismételten utalt az ipariskolák száma növelésének szükségességére. Bizony büszkeséggel kell itt kiemelnünk a magyar iparoktatás belső értékének külföldön történt elismerését és azt az osztatlan méltatást, a melyben a magyar iparoktatás ama külföldi államokban is részesült, a melyekben magasabb iparoktatás van. Az iparoktatás tekintetében ma már nem tanulunk, — nem kérkedéssel hivatkozom erre, de általánosságban, mert hiszen részletekben mindig és mindenkitől tanulhatunk, — mondom, nem tanulunk a külföldtől, hanem a külföld hozzánk is jön tanulmányozni iskoláinkat és követi berendezésünket. (Élénk helyeslés.) De a miniszter ur gondoskodott arról, hogy a legközelebbi jövőben már az ipariskolák száma szaporittassék, (Élénk helyeslés.) szaporittassék olyképen, hogy több vidéki városba jusson megfelelő ipariskola, a mi fontos azért is, mert az ilyen ipariskola a város m"szaki központja, a kisiparosok műszaki tanácsadója, a mire kisiparosainknak legnagyobb szüksége van. (Élénk helyeslés.) A kisiparral vonatkozásban különösen Ernszt t. képviselő ur, és ma közbeszólás alakjában több kéjiviselő, az ipartörvény revízióját emlegette. (Halljuk! Halljuk!) Fáj a magyar kisiparosságnak, hegy 20 év óta hiába sürgeti az ipartörvény revízióját (Igaz ! ügy van !) és nem akadt mostanáig kormány, a mely a kisiparosságnak ez egyhangú kérését teljesítené. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Akad ! (Élénk helyeslés.) Szterényi József: A kereskedelemügyi miniszter ur hivatalba lépése után azonnal gondoskodott arról, hogy a legelső teendők egyike legyen az ipartörvény revíziójának előkészítése. (Élénk helyeslés és taps.) Az ipartörvény revíziója már igen előrehaladt stádiumban van. Méltóztatnak talán ismerni azt a 10 kötetes anyaggyüjternényt, a mely egész Eurójja ipari törvényhozását felöleli, hogy majd rendelkezésre álljon az az anyag, a mely nélkül komoly kritika nem gyakorolható. Ez alapon azt hiszem, hogy a jövő év őszén, illetve telén feltétlenül a ház elé kerülhet az uj ipartörvény tervezete, a mely a kisiparnak sok fájó sebét lesz hivatva gyógyítani. (Élénk helyeslés.) Mielőtt azonban a ház elé kerülhet, a miniszter ur alkalmat fog adni a legkülönbözőbb érdekeltségeknek a hozzászólásra, ugy hogy az a nagy kodifikatórius munka, a mely r ok ellentétet lesz hivatva kiegyenlíteni, körülbelül a jövő év nyarán nyilvánosságra juthat, hogy módja legyen az országnak hozzászólni, mielőtt a házban beterjesztetnék. Szándéka a miniszter urnak az is, hogy a kodiíikáczió rendjén egyes fontosabb kérdésekben a közvetlen érdekeltség tanácsadólag hozzászólhasson, vagyis magával az érdekeltséggel karöltve akarjuk a kodifikácziót végezni, hogy a kész munkában az ellentétek lehetőleg csökkentessenek. (Helyeslés.)
