Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

tó. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. 103 állunk, a mire nézve elég azt az egy adatot felemlítenem, hogy ma már mintegy 60%-a a kisiparosoknak segédszemélyzet nélkül dolgozik, tehát a legszegényebb, a légerőtlenebb kisiparos, kinek a jövő fejlődésében része már aligha lesz, akkor azt hiszem, rámutathatok arra, hogy ezekben a vonatkozásokban a kisipar, sajnos, fokozatosan tönkre fog menni. Viszont a kisipar fentartása gazdaságilag még mindig fontos, sőt nemzeti szempontból elengedhetetlen kötelesség, (ügy van !) Ezt a kötelességet, vagyis a nemzeti irányban is fentartani a kisipart, a kereskedelemügyi miniszter ur és a kereskedelemügyi kormányzat teljes mértékben ismeri. Ezt a kötelességét teljes mértékben teljesiti is és felhasználja mindazokat az eszközöket, a melyek a kisipar fejlesztésére és megmentésére rendelkezésre állanak, minők a szövetkezés egyrészt, gépadományozás másrészt, az inasok kiképzése, az ösztöndijakkal való fejlesztés, a mesterek továbbképzése és az iparoktatás. A szövetkezés — hiszen erről kell legtöbbet beszélni kisipari vonatkozásokban — a kisiparban elsőrendű feladatot képez. Arra kell képesítenünk a kisipart, különösen a tömegtermelésre utalt kisipari ágakban, hogy a gyáripar előnyeit maguknak a lehetőség szerint biztosítsák. (Helyeslés.) És a hol kisipari szövetkezés alakul, a minő már jelenleg 184 létesült állami támogatás mellett, egyesítve magában 27.000 kisiparost, ott a kereskedelemügyi miniszter ur nemcsak erkölcsi, de a legmesszebbmenő anyagi támogatást is nyújtja és itt nem áll meg a 25—30% támogatásnál, hanem a legtöbb esetben a kisiparosok szövetkezete révén összehozott saját tőkéjüket meghaladó tőkét bocsát rendelkezésükre forgó tőke gyanánt, (Helyeslés.) eltekintve attól, hogy berendezi a műhelyeiket, gépeket adományoz, közmi helyeket létesít számukra, szóval minden módon támogatja őket. (Helyeslés.) A budapesti szabóipartestület egy tipikus alakja annak, hogy miképen lehet a kisipart megmenteni. Ez a testület szerzett magának házat, hogy közhasznú czéljait könnyebben, jobban szolgálhassa. Ez a szövetkezet, a mikor állami támogatás mellett megalakult, az első évben háromezer^ néhány száz koronát fizetett ki tagjainak munkabérekben, mig az utolsó évben — és ez hat évnek története — már 100.000 koronát meghaladó munkabért fizetett ki. Ez a szövetkezet egyúttal megmutatta azt is, miképen lehet a tömegtermelésre utalt iparokban a kisipart szervezve, nagy gazdasági szolgálatokat tenni, a mennyiben a szövetkezeti termelés révén ott, a hol lehet, megóvja a kisiparos egyéniségét is, ott, a hol nem lehet, a szövetkezet szolgálatába munkást állítva, nagyban hozzájárul a termelés fokozásához. Ha az ilyen szövetkezetek a szabóiparná], a czipésziparnál országszerte nagyobb számban alakulhatnának, akkor nem volna szükségünk 40 millió áru kész ruhát behoznunk az országba, (ügy van!) m Itt utalok Holló Lajos t. barátom szavaira a szezonipart illetőleg, mert ez a szezonipar fogalma alá esik. Ha ezt sikerül háziiparilag a kisiparosok tömörítésével ellátni, akkor nem szorulunk a külföldi kész ruhák nagymérvű behozatalára, hanem elérünk vele egyúttal egy másik nagy czélt is : hazai posztóiparunk fejlesztését. Mert a kisipari szövetkezetek nagyszáma egyúttal feldolgozza a hazai posztószövő-gyárak termékeit is, és igy kettős czélt szolgálunk. (Helyeslés a baloldalon.) Épen igy állunk a czipésziparral is. Miért szükséges az, hogy mi 18—20 milliónyi értékű czipőárut hozzunk be külföldről 1 (Mozgás.) Létesítsünk szövetkezeti czipőgyárakat. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi miniszter ur ismételten felajánlotta a kisiparosoknak a vállalkozás és alakulás ezen módját és tisztán tőlük függ, hogy alkalmazzák-e azt és megragadják-e az alkalmat akkor, midőn az állam részéről a legmesszebbmenő támogatásban részesülnek. Hock János: A kvótaarány a hadsereg felszerelésében, ez a fontos ! Szterényi József: Bocsánatot kérek, Hock János t. barátom közbeszólására is válaszolok rögtön, mert nem szeretek egyetlen érvet sem észrevétel nélkül hagyni. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon a hadsereg kvótája — a tárgyalásokat a mostani kormány juttatta dűlőre •— teljesen biztosítva van, és pedig a kompenzáczió elvének érvényesítésével ugy, hogy azért a czikkért, a melyet Magyarország nem termel, más czikkben kapjuk meg a kompenzácziót. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Okolicsányi László: És a kisiparosokról is gondoskodva van ? Szterényi József: Természetesen, csak röviden akarok szólni még az asztalosiparról, mint a mely szintén azon iparágak közé tartozik, a melyek ily módon szintén fejleszthetők. Erre nézve a kereskedelemügyi miniszter urnak az a terve, hogy sorompóba szóhtja legközelebb Magyarország asztalosiparosait, hogy az ország nagyobb bútorgyártó városaiban szövetkezés utján bútorgyári telepeket létesítsenek. (Tetszés.) Mint méltóztatnak látni, kész haditerv szerint dolgozik a miniszter ur. Mi tudniilhk nem várhatunk arra, hogy ők kérvényezzenek ; ez olyan iparág, a melyben kezdeményezőkig nekünk kell fellépnünk; közös műhelyeket, közös elárusitóesarnokokat kell létesítenünk, (Elénk helyeslés.) hogy az a nagy vidék, mely ama központ felé gravitál, butorszükségletét onnan elégíthesse ki. (Helyeslés.) Kecskemét városa jut eszembe, (Halljuk ! Halljuk !) a mely évenként egymaga 300.000 korona értéket meghaladó bútort szerez be. Miért ne készithetnők ezt a szükségletet" magában Kecskemét városában, az ottani munkaerők és iparosok igénybevételével? (Elénk helyeslés.) T. ház ! Hogy az iránt is tájékozást nyújtsak, hogy nem csak üres beszéd, hogy a kisipart támogatjuk, megemlítem, hogy az utolsó öt év alatt 3.540.000 koronát fordítottunk kisipari czélokra j