Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
102 48. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. Az utolsó bárom évben — hirtelenében nem volt időm hosszabb időre vonatkozó adatokat összeállítanom, mert hiszen tegnapról mára kellett végeznem — az ipartanács tárgyalt 84 uj gyár létesítésére és 40 gyár kibővítésére vonatkozó kérvényt. Ezek közül 28 uj gyárra és 2 kibővitésre vonatkozó kérést egyszerűen elutasított mint olyanokat, a melyek figyelembe nem vehetők. Ha a 84 gyárosnak naczionáléját kutatjuk, akkor ebből 47"9°/o, vagyis 36 magyar, 38 osztrák, 3 német, 3 francia, 1 szerb és 3 olyan, a kiknek nálunk is, odaát is van már gyára. Méltóztatnak tehát látni, hogy megoszlanak az ajánlattevők, de van magyar vállalkozás is, a mely természetszerűleg mindig elsőbbségben részesül. Végeztem volna ezzel, t. ház, azokkal az adatokkal, melyeket a t. képviselő ur a gyárakra vonatkozólag itt felhozott. Már most méltóztassék megengedni, hogy még egy vádra reflektáljak, arra t. i., mely a sajtót illeti. (Halljuk/ Halljuk!) A képviselő ur t. i., nagyon hazafias intenczióból, a mely arra irányul, hogy a lapok hirdetési rovatukba külföldi hirdetést ne vegyenek be, (Helyeslés a baloldalon.) azt kívánja, hogy a kormány ne adjon szubvencziót, illetőleg ha ad, azt ehhez a feltételhez kösse. Sümegi Vilmos: Egy lap sem kap szubvencziót. Szferényi József: Bocsásson meg Sümegi Vilmos képviselő ur, épen erre vagyok kénytelen rátérni. Kénytelen vagyok a sajtó reputácziója érdekében kijelenteni, hogy a kereskedelemügyi minisztériumból lap szubvencziót egyáltalán nem kap. Kapnak a lapok a magyar államvasutak hirdetési átalányából, a melyet azonban kaptak azelőtt is, kapnak most is és bizonyára kapni fognak ezután is a lapok. Ebben azonban szubvencziót aligha lehet látni akkor, mikor azoknak a lapoknak le kell közölniök azon átalány fejében a magyar államvasutak összes hirdetéseit és menetrendéit, ugy hogy ha a magyar államvasutak azon hirdetések óriási tömegét, a mely a legnagyobb állami üzemnél természetszerűleg nap-nap után bőven felmerül, a lapok ártáblázata szerint fizetnék, ez tulajdonképen sokkal magasabb összeget eredményezne, mint a mennyit a kereskedelmi tárczától a lapok ezen a czimen kapnak. Hock János: De az a kérdés, hogy megvan-e az arány az átalány és a szolgálmány között ? Szterényi József: A mi a szolgáltatáshoz való arányt illeti, a kereskedelemügyi miniszternek módjában áll megbírálni a lapok elterjedtségét és azt a jelentőséget, a melylyel egyik vagy másik lap egyik vagy másik érdekeltségi körben bir. Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszadalmasan időztem ennél a kérdésnél. (Halljuk! Halljuk J) Áttérek, t. ház, magára az iparfejlesztés kérdésére, illetőleg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra. Nem foglalkozom, t. ház, nagy iparpolitikai problémákkal, hiszen a miniszter ur abban a nagyszabású bevezető beszédében, a melylyel megokolta javaslatát, valamint az indokolásban részletesen foglalkozik magával a problémával és az előadó ur magvas beszéde is általánosságban megvilágította ezt a kérdést ugy, hogy nekem csak a részletkérdések jutnak, s a mint bátor voltam jej élezni, ezeknek ismertetése képezi mai felszólalásom tulajdonképeni tárgyát. De mielőtt a részletkérdésekbe bocsátkoznám méltóztassék megengedni, hogy egy körülményre hivjam fel b. figyelmüket, nevezetesen arra, hogy mi széltében beszélünk, irunk a magyar ipar megteremtéséről, olybá tüntetve fel a magyar ipart, mintha az tulaj donképen nem is léteznék és csak most kellene megteremteni. T. ház ! A magyar ipari termelés körülbelül 2090 millió korona évi. értéket képvisel ez idő szerént is, a melyet, ha szembe méltóztatnak állítani a mezőgazdasági termelés értékével, a mely évenkint 3000 millió koronára rug, ugy látni méltóztatik, hogy bizony van már nekünk tekintélyes — igaz, hogy a nagyipari államok és a közvetlen szomszédos Ausztria iparával szemben zsenge, de még's — olyan iparunk, a mely komoly méltatásra és figyelemre méltó. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kisiparunk százados múlttal bir, sőt nagyiparunk egyes ágai is évtizedes, részben évszázados múltra tekinthetnek vissza és itt csak egy adat felemlitését méltóztassék megengedni: a magyar papírgyártást. Az egész kontinensen Magyarországnak volt a XVI. században a legelső papirmaima. De ijiari kivitelünk sem olyan lényegtelen, mint gondolni méltóztatnak, hiszen Magyarország az utolsó évben már 515 millió korona értékű iparczikket exportált és hogy ez nemcsak lisztből állt, annak igazolására szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a liszt ebben az 515 millióban mindössze 183 miihóval szerepel. Kelemen Samu : Aszalt szilvát is exportálunk. Szterényi József: Az nem iparczikk. Itt tisztán félgyártmányok és gyártmányok foglaltatnak. És hogy ez a magyar ipar fejlődésben van, arra nézve a következő adat szolgálhat bizonyítékul: Míg 1901-ben csak 480 millió koronányi kivitelünk volt, addig 1905-ben az már 515 millióra rúgott. Olyan összeg ez exportban, a mely méltán megérdemli a figyelmet. Egy korábbi közheszólásban és a tárgyalás folyamán ismételten utalás történt, t. ház, a kisipar kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) Több oldalról azt állítják, hogy a nagyipar tönkreteszi a kisipart, sőt ez a javaslat egyenes útmutatás arra, hogy miképen kell a kisipart tönkretenni, a mint erre az előbb közbeszólt képviselő ur is utalt. Ha áll is az, hogy a változott gazdasági viszonyok közepette a kisipar helyzete tetemesen megnehezedett, súlyosbodott; ha áll is az, hogy a kisipar egyes ágaiban a fokozatos tönkremenés előtt
