Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
4S. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. 101 ezzel a kérdéssel, még pedig a miniszterelnök ur elnöklete alatt, a ki nem sajnálja a fáradságot országos gondjai közepette sem, hogy az ipartanács dolgait személyesen vezesse, (Elérik éljenzés.) arra jutottunk, hogy a két nagyobb hazai kékfestő gyár — a rövidebb kifejezést használom — tetemes kibővítésre határozta el magát. Nemcsak a Goldberger-czég kap ilyen segélyt, hanem egy másik hazai ily gyár is. Miután ],600.000 korona álló tőkével négy uj nyomtatógépet szereznek be, a mennyiben a rouleau-rendszer van most a modern gyártásban alkalmazásban, a mely uj czikkeket is honosít meg az országban ós tökéletesiti az eddigi gyártást, miután 140 uj munkást fognak beállitani és két millió korona uj termelést biztosítanak, kapnak 20 százaléknyi segélyt a befektetett tőke után. A ki a 20, 25. 30°/o-os szubvencziót magasnak tartja, bocsássa meg a t. ház, az nem ismeri az ipari viszonyokat, az nem ismeri azokat a termelési nehézségeket, a melyekkel minden uj ipar küzd, nemcsak nálunk, a hol még a munkáselemet is kell képezni, a hol a piaczot magának meg kell szerezni a rendkivül nagy versenyben, hanem mindenütt, a hol uj ipar létesítéséről van szó. Méltóztassék megengedni, olyan csekély segély ez, hogy nem lehet, ha mindjárt az összegek együttvéve nagy summát tesznek is ki, állami szempontból áldozathozatalról szólni. Ha a t. képviselő ur azt kivánja, hogy ne milliós bankokat szubvenczionáljunk, hanem egyéneket, magyar embereket, a kik ipart teremtenek, méltóztassék megengedni, hogy itt utaljak arra, hogy nekünk elsősorban tőkeerős vállalatokat kell az ország számára szereznünk, mert a tőkeszegény vállalattal, akár magyar, akár idegen, nem fogunk eredményeket elérni. Ellenkezőleg, az a hat és néhány tized százalék megszűnt gyár azért szűnt meg, mert vagy tőke nélkül, vagy szaktudás nélkül létesült. Mi nem tehetünk különbséget a közt, bank-e, hazai-e, részénytársaság-e, magánember-e, ámbár a fősúlyt az egyéni tevékenységre fektetjük, mert az egyéni tevékenység biztosítja a legnagyobb eredményt, ha közvetlenül érdekelve van az egyén egész tőkéjével, egész egyéniségével abban a vállalatban, a melyet létesít. Vajda Sándor: Támogassák tehát a kisipart ! Szterényi József: A kisipar kérdésére rá fogok térni és meg fogom nyugtatni a t. képviselő urat a kisipar tekintetében is. A kereskedelemügyi miniszter urnak egyébiránt nincs szüksége arra, hogy erről az oldalról figyelmeztessék a magyar kisipar sorsára. (Helyeslés.) Felvetette a t. képviselő ur, hogy nagyon érdekes volna megtudni, kik kaptak szubvencziót a múltban, de még érdekesebb volna megtudni azt, hogy kik nem kaptak mert a listában a protekezió befolyása, a bankok hatalma jut kifejezésre. Én azt hiszem, a miniszter ur felhatalmaz annak kijelentésére, hogy azok a kötelező okiratok, a melyekkel a gyáralapitások nálunk történtek, minden képviselő urnak rendelkezésére állanak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: De nem azért, hogy az adatokat közzétegyék. (Elénk helyeslés.) Szterényi József: A minisztériumban meggyőződhetik mindenki arról, hogy a magyar ipar fejlesztésében inkorrektség nem fordul elő. Előfordulhatnak hibák, de ki mondhatná magáról, gyarló ember, hogy hibát nem követett el. Ha azonban hibákat követünk el, be fogjuk ezeket vallani nyíltan. Azonban, hogy a magyar iparpolitika reális és tisztességes: ezt kétségbevonni nem lehet. (Elélik helyeslés és taps.) Azok a képviselő urak, a kik kíváncsiak arra, hogy kik utasíttattak el, méltóztassanak odafáradni. Egész pontos nyilvántartásunk van erről, szolgálhatunk az idevonatkozó adatokkal is, de itt csak arról biztosithatom a t. házat, hogy egyetlenegy komoly ajánlattevő sem utasíttatott el, nem keresve annak sem politikai, sem másbeli állását, mert tisztán az ajánlat volt mindig mérvadó az elbírálásnál, (Egy hang a baloldalon: De nem az volt a múlt rendszerben!) Én nem védek politikai rendszert. Méltóztassék nekem megbocsátani, én nem tartoztam a politikához ezelőtt, nem foglalkoztam vele. Lengyel Zoltán: Tessék a régi rendszert visszaállítani! Kár volt megbuktatni! Szterényi József: Bocsánatot kérek, én nekem nem imputálhatja a képviselő ur, hogy én valamely rendszerről beszélek, vagy azt a rendszert védem, mert nem tartoztam egyikhez sem, nem voltam politikai állásban és nem foglalkoztam politikával. Ha a bankokra méltóztatott hivatkozni, akkor én, a ki kilencz évnél hosszabb idő óta foglalkozom már Magyarország iparfejlesztésének ügyével a minisztériumban, kijelentem itt a t. ház színe előtt, hogy kilencz esetben nem volt bankokkal dolgom oly ügyekben ezen hosszú idő alatt, hogy ezek ipartámogatásban jártak volna el. (Zaj.) Még csak egy pár adatot óhajtok a t. ház rendelkezésére bocsátani, hogy megvilágítsam ezt a részletet is. Nevezetesen évek óta minden szubvencziós ügy az ipartanács kritikája elé megy, inert az ipartanács részletesen megkapja az iparalapitásra vonatkozó összes adatokat, nem ugyan az eredeti kérvényt, hanem annak oly bő kivonatát, a melyből az összes adatok megítélhetők, s megkapja az informácziót is az ajánlattevőről, mert hiszen az első a megbízhatóság és a vagyoni szilárdság, hogy ennek az alapján azután a tanács ítélhessen,
