Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
tó. országos ülés Í9Ó6 október 23-án, kedden. 95 tennünk, az iparra és kereskedelemre át kell térnünk, ha tovább is létezni és boldogulni akarunk, most, t. ház, mit teszünk ? Kiszolgáltatjuk ezt a teret a külföldi tőkének és a külföldi elemeknek. Hiszen, t. ház, a többi államoknak is voltak mindenesetre háborúi, de váltakozva békés időkkel, íme, itt az eredmény : volt alkalmuk egészséges fejlődésre és csendes munkásságra ; de a magyarnak ez nem volt meg. Most lehetne meg, most jutottunk arra az öntudatra, hogy az ipar terére kell lépnünk, az ipart kell pártolnunk. És a midőn erre az öntudatra ébredtünk, kiszolgáltatjuk ezt a teret idegeneknek, idegen tőkének és idegen elemekenek ! Azt mondják, t. ház, hogy a magyar nemzet iszonyodik a munkától, nem komoly munkára való, nem lelkesedik a,z iparért és a kereskedelemért ; nem, t. ház, ez igazságtalan vád, mert más az, a mit látunk a magyar népen. A mit a magyar népen látunk, az, hogy kizökkent a tulaj donképeni szerepéből, és most hirtelen nem találja fel magát. Ez látszik meg a magyar népen, de nem a komoly törekvés hiánya, nem az, hogy dolgozni nem akar, hogy az ipar terére lépni nem akar. Teljesen helyeslem ezen iparpártolási törvényt és teljes diszkreczionális hatalommal fel kivánom ruházni a kereskedelmi kormányt, de mégis azt az egyet kérném, hogy miután annak öntudatára ébredtünk már, hogy az ipar és a kereskedelem terére kell lépnünk, adassék idő, adassék egy rövid terminus, hogy a hazai tőke érvényesüljön. Ez iránt leszek bátor a részleteknél egy javaslatot, egy pótezikket benyújtani és kérem az igen t. miniszter urat és a házat, hogy méltóztassék majd hozzájárulni. (Helyeslés.) Josipovich Géza horvát-sziavon-tlalmátországi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Lengyel Zoltán képviselő ur tegnajai beszéde folyamán azon szemrehányást tette nekem, hogy nem teljesítettem kötelességemet és nem figyelmeztettem a kormányt idejekorán azon óhajokra, a melyek az iparfejlesztési törvény tekintetében a horvát képviselők körében felmerültek. Lengyel képviselő ur valószinüleg nem volt informálva azok felől, a mik a kormány kebelében történnek és igy nem tudhatta, hogy én idejekorán, a törvényjavaslat benyújtása előtt szóbahoztam a magyar kormány előtt mindazon óhajokat, a melyeket ezen törvény alkotása alkalmából a horvát autonómia megóvása tekintetében táplálnak. A minisztertanács mindazon ügyekre nézve, a melyek csakugyan a horvát autonómia sérelmét képezték volna, hozzá is járult előterjesztésemhez ; ez alapon szerkesztetett meg és nyújtatott be a t. házban a törvényjavaslat. Miután azonban informáczióm még tovább is terjedt és a kormánynyal azt is közöltem, hogy a horvát képviselő urak messzebbmenő óhajokat akarnak érvényesíteni, abban állapodtunk meg, hogy ha az országgyűlés megnyílik, én itt leszek és velük bizottságilag áUapodjunk meg s tisztázzuk mindazon kérdéseket, a melyeket ők az autonómia szempontjából felvetni jónak látnak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez tegnap megtörtént, a megállapodás kész, a módositások során nyilvánosságra is fog kerülni és igy azt hiszem, jogtalan azon szemrehányás, a melylyel Lengyel Zoltán képviselő ur engem illetett, (ügy van ! XJgy van! jobb felől és a középen.) mert én pontosan elvégeztem kötelességemet és a köteles előintézkedéseket megtettem. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés a ház minden oldalán.) Várady Károly jegyző: Szterényi József! Szterényi József: T. képviselőház ! (Halljuk/ Halljuk. 1 ) Azon viszonynál fogva, a melyben a t. kormányhoz lenni szerencsém van^ bizonyára felesleges kijelentenem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Egy hang (a szélsőbaloldalon): Gondoltuk! Szterényi József: Talán felesleges is lenne magához a javaslathoz hozzászólanom, illetőleg ebben a vitában részt vennem, de két körülmény kötelez arra, hogy ezt mégis megtegyem. (Halljuk/ Halljuk/) Az egyik Lengyel Zoltán t. képviselő ur tegnapi felszólalása. Végtelenül sajnálom, hogy nincs jelen a képviselő ur, hogy az ő általa felhozott adatokat illetőleg részben megnyugtathassam, részben fölvilágosítsam. (Halljuk!) Másrészt kötelez a felszólalásra a miniszter ur ő exczellencziájának megbízása, hogy a vita során felmerült néhány részletkérdés tekintetében tájékoztassam a t. házat; tájékoztassam olyan kérdésekben, a melyeknek tisztázása elvégre országos érdek és fontos azon szempontból, hogy a t. ház is tisztán lásson azon kérdésekben, a melyek nap-nap után a sajtóban is, a házban is szellőztetés tárgyát képezik. (Ha'ljuk ! Halljuk !) De, t. ház, azt tartom, hogy ez kötelességünk egyúttal a megtámadott magyar gyárosokkal szemben is, a kik jogosan elvárhatják a kormánytól, hogy ha indokolatlanul támadtatnak meg, megvédessenek a kormányzat azon ága részéről, a melynek az ipar és kereskedelem gond:zása a kötelessége, ott, a hol önmagukat nem védhetik. (Élénk helyeslés.) Mielőtt azonban Lengyel Zoltán képviselő ur tegnapi adataival foglalkoznám, méltóztassék megengedni, hogy a közvetlenül előttem felszólalt Csitáry Béla képviselő ur két észrevételére röviden reflektáljak. (Halljuk/) Az egyikben a t. képviselő ur saját esetét hozza fel a t. ház előtt, a melyben megtagadtatott tőle a textilipar tanulmányozhatása czéljából egy ösztöndíj. Azt az állítást koczkáztatta a t. képviselő ur, — bocsánatot kérek e kifejezésért — hogy a baj az, hogy a minisztériumban a szellem olyan, hogy ír. agyar emberre az iparban nincs szükség. Ezt az észrevételt megjegyzés nélkül nem hagyhatom. A t. képviselő ur idézte egy mondásomat; azért helytállók. Igenis mondottam, hogy ha ugy történt az eset, a hogyan ő ezt előadta, akkí.r ait lehetetlennek, helytelennek tartam. .
