Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
96 í8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. De viszont bátran hivatkozhatom a közvéleményre és azokra, a kiknek a minisztériummal sürübb összeköttetéseik vannak, Magyarország egész műszaki karára, hogy ott, a hol magyar munka kell, a hol magyar szakerő neveléséről és kiképzéséről van szó, ez a minisztérium nem szükkeblüsködött a múltban sem és még kevésbbé a jelenben. (Igaz! Ugy van!) De ahhoz, hogy ösztöndíjjal kiküldések történjenek, első kellék az alapismeret, a szakképzettség. Ezt talán hibául felróni nem méltóztatik, mert hisz épen a múltban szerzett tapasztalatokon okulva kell követelnünk, hogy ki államsegélylyel külföldre megy, vagy itthon ipari viszonyokat akar tanulmányozni, az tanulmánya czéljával már előzetesen tisztában legyen és az ahhoz szükséges ismereteket birja. (ügy van ! ügy van !) Bocsánatot kérek, nem vonatkoztatom ezt a t. képviselő úrra, mert hisz hangsúlyoztam, hogy hiba történt, ha ugy történt, de általánosságban mondtam, hogy ha ezt az elvet fenn nem tartjuk, akkor dilettantizmusra fog vezetni az egész iparpolitika. (Ugy van! ügy van !) Második észrevétele a t. képviselő urnak, a melyre szintén reflektálnom kell, az, hogy hibáztatja a törvényjavaslatban, hogy majdnem minden szakaszban előfordul, hogy a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg intézkedik, inig a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg való intézkedésre csak egy helyen talál rendelkezést. A földmivelésügyi miniszter ur ingereneziája ott kezdődik az iparpolitikában, a hol a mezőgazdaságot érdeklő iparokról van szó. És ebben a tekintetben teljes ingereneziát biztosit neki a törvényjavaslat, azt az ingereneziát, a mely nélkül a kereskedelemügyi miniszter a földmivelésügyi miniszter szaktudása, érdeklődése és érdekeltsége nélkül tulaj dónké jDen helyesen, tárgyilagosan nem is intézkedhetnék. (Ügy van! Ugy vxn!) Minden egyéb vonatkozás az egységes •iparpolitika körébe tartozik és iparpolitikát máskép, mint egységesen, egy helyről helyesen űzni meggyőződésem szerint nem lehet. (Igaz! Ugy , van!) Hiszen, t. ház, az évek folyamán az iparfejlesztés irányítása sok tekintetben még ferde irányba is tereltetett. Itt van, t. ház, az u. n. mezőgazdasági iparunk kérdése. Hát nem olyan ipar a mezőgazdasági ipar, mint minden más ipar ? Egy hang (balfelől): Mégis tönkre akarják tenni. (Zaj.) Szterényi József : Bocsánatot kérek, a mi azt a közbeszólást illeti, hogy tönkre akarjuk tenni, kérünk erre nézve adatokat, hogy megfelelhessünk majd rá. Itt van, t. ház, a mezőgazdasági háziiparok kérdése. Hisz ezek az idők folyamán átterelődtek a földmivelésügyi minisztérium hatáskörébe, hol kétségtelenül nagy szeretettel gondoztatnak azért, hogy a mezőgazdasági lakosság téli foglal- . koztatását biztositsuk. De vájjon előnyére van-e ' az iparpolitikának általában a széttagoltsága 1 Meggyőződésem szerint nem, mert csak az egyöntetű, egységes kezelés biztosithatja a teljes sikert, természetszerűleg biztositva minden szakminiszternek azt a befolyást, a melyet szakmája szempontjából erre nyernie és kapnia kell. (Igaz! Ugy van !) Már most, t. ház, a pénzügyminiszter ingereneziája hol kezdődik ? Kezdődik ott, a hol költségvetési fedezetről van szó, de nem a segélyek felhasználása tekintetében, mert hisz ott már a kereskedelemügyi miniszter felelősségével rendelkezett. A pénzügyminiszter ingereneziája lényegében ott van, a hol az adómentességről van szó, vagyis a pénzügyi kormányzatnak keretébe szorosan tartozó ügyről, a melyet épen csak az iparfejlesztés egységes irányithatása szempontjából engedett át — intézményileg biztositva — a pénzügyi kormányzat a kereskedelmi kormányzatnak. (Helyeslés a balildalon.) Ezek után, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek Lengyel Zoltán t. képviselő ur tegnapi beszédére, (Halljuk ! Halljuk !) őszintén sajnálkozva a felett, hogy a képviselő ur abba a helyzetbe hozott minket, a mit pedig elkerülni szerettünk volna, hogy egyének, czégek adatai itt a t. házban pertraktáczió tárgyává tétessenek. De ha a vádak előhozattak, azt hiszem, elő kell hozakodnunk azon adatokkal is, a melyek világot derítenek azokra a körülményekre, a melyek között az illető czégek a szubvencziót — hogy a szokásos kifejezést használjam én is — az államtól igénybeveszik. (Halljuk! Halljuk !) Előre is bocsánatot kérek a t. háztól, hogy beszédem folyamán az adatok tömkelegével vagyok kénytelen előhozakodni; de azt hiszem, az adatok meg fogják világi tani magát az ügyet is és ez adatok segélyével lesz a t. ház abban a helyzetben, hogy végleg tisztán lásson ezekben a kérdésekben. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán képviselő ur, a kinek intencziói tisztaságát egy pillanatra sem lehet kétségbevonni — olvasom saját szavait — egy levelet mutatott be a t. háznak, hozzáfűzve azt, hogy ellenőrizni a levél tartalmát nem tudja, mert azt az urat, t. i. a levél Íróját, nem ismeri. Egy hang (a baloldalon): Anonymus! Szterényi József: Az Anonymus azonban kérte, hogy ne neveztessék meg. (Derültség.) Ebben a, levelijén a következő adatok foglaltatnak (olvassa): A León-féle győri gyár csehországi gyárából ócska gépeket hozott be és ezzel szerelte fel a gyárat. Azután azt mondja, hogy egy modern berendezésű szövőszékhez 1000 korona szükséges, tehát 500 szövőszékhez 500.000 koronára van szükség, ö pedig kilátásba helyezte, hogy másfél milliót fog befektetni; kétségtelen tehát, hogy másfél milliót nem fektetett be. Azután azt mondja az informáczió, hogy neki a gyár felállítása nem kerül semmibe, mert a telket úgyszólván ingyen kapja, az építőanyagot is nagyon sokszor megkapja, a munkabér
