Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

4-8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. 93 osztom az államtitkár ur ebbeli felfogását, mert ő elvégre is elsősorban az ipar és kereskedelem embere, és ő abból indul ki, hogy miután müselyemczikkek tényleg érkeznek az országba s a társadalom azokat elfogadja és vásárolja, mintsem hogy a szomszéd állam létesitsen egy müselyemgyárat, hát létesitiink mi. Ebből a szempontból ellene kifogásom nem lehet. Azonban azt kérdem: miért ereszszük be a müselymet az országba, mikor az a műselyem a mi jó selymünknek konkurrencziát csinál 1 Azt nem tagadhatja senki, hogy ezelőtt egy pár évvel minden selyem nyakkendő valódi selyemből volt, manapság már háromnegyed része a nyakkendőknek müselycmből van, tehát igenis e téren a műselyem a mi természetes selymünket már kiszorította. Hogy ez milyen mértéket fog ölteni, azt nem tudhatjuk. Én a lüttichi kiállításon láttam egy szalonbutor-összeállitást tiszta müselyemből, mely oly szép, oly tökéletes volt, hogy ha nekem szükségem volna ilyen bútorra, én azt a müselyembutort vásárolnám meg. T. ház ! A mikor az állam milliókat áldoz arra, hogy a selyemtermelést emeljük és eleinte nagyon szép eredményeket is értünk el, másrészt ezen selyemtermelés egy szooziális kérdést is old meg, mert nagyon sok szegény asszony, nyomorék gyermek ebből keresi meg kenyerét, hogy mi ilyen körülmények között konczessziókat adunk arra, hogy nemcsak ezen műselyem jöjjön be országunkba, de még gyár is létesüljön, ezt én helytelennek tartom. Azt hiszem, hogy nekem igazam is van. Az eddigi gyakorlat ellen talán még más kifogásunk is lehet. Elvégre a minisztériumban azok, a kik az iparfejlesztéssel meg vannak bizva, bizonyos nyomás alatt állanak; hogy röviden fejezzem ki magamat: de capite foetet piscis. A miniszter az, a ki irányitja, a ki a szellemet beleönti a minisztériumba és jóllehet az illető szakközegek más véleményben vannak, de kötelességszerűen alárendelik nézeteiket a fejnek : a miniszternek. En tehát nem vádolom a mostani minisztérium szakközegeit, de vádolom annak fejét, a ki épen a következő dolgot elkövette. Nem kivánok leleplezéseket tenni, nem nevezek meg czégeket felszólalásom keretén belül, — mint a hogy a miniszter ur is tegnap Lengyel Zoltánnak mondotta, hogy ez nem helyes, — azonban az én privát ügyemet elmondhatom, önmagamnak semmi diszkréczióval nem tartozom. T. ház ! Én már évekkel ezelőtt az ipar terére kívántam átlépni. Már gyermekkorom óta rajongtam ezen pályáért. Hogy miért léptem át az ipar terére most, meglett koromban, annak meg vannak a maga személyes okai, a melyekről beszélni nem kivánok. De elhatároztam ezt, másrészt fiaim is vannak, azokat is erre a pályára kivánom terelni és e részben magam jó példával kivánok előljárni, Ha nagy eredményeket talán nem is érek el, de legalább tudni fogom, hogy fiaimat milyen utón irányítsam. (Helyeslés.) Folyamodtam tehát a minisztériumhoz egy kis ösztöndíjért, mert tudtam, hogy ösztöndijakat adnak és erre alap van. Azt a választ kaptam, hogy nemcsak nem adnak ösztöndijat, de nem is ajánlják, hogy az ipar terére lépjek át, mert Magyarországon még a saját technikailag képzett szakembereiket sem tudják elhelyezni. Egy hang (a középen) : írásban % Csitáry Béla : írásban ! Utána jártam annak, hogy miért kaptam ilyen választ. Egyebek közt azt hallottam, hogy a kinek ösztöndijat adnak, attól meg is kívánják, hogy némi előképzettsége legyen, hogy vagy egy ipariskolában lett légyen egy esztendeig, vagy egy gyárban praktizált légyen, de olyannak, a kinek semmi előképzettsége e téren nincs, ösztöndijat nem adnak. (Elénk helyeslés baljdől.) Ez általában helyes, én is aláírom, de a midőn ezreket adtak szubvenczióképen olyan vállalatoknak, a melyek egyáltalában nem is létesültek, azt hiszem, az a pár száz forint egy magyar embernél, a ki erre az útra akar térni, nagyon lényegtelen kiadás. Másrészt,'! ház, értem, ha előképzettséget kivannak egy 16—18 éves gyermektől, a ki talán még motort nem is látott, vagy czirkalom sem volt a kezében, de én igazoltam nemcsak azt, hogy érettségim van, hanem hogy a tüzértiszti kardbojtot is megszereztem, a hol némi technikával is kell foglalkozni, azonkívül gazdasági okmányaimat is bemutattam, sőt hivatkoztam húszesztendős praxisomra, a melyben mindenféle gőz- és villamos motorokkal foglalkoztam. Alkalmam volt magamnak is különböző gazdasági ágakkal foglalkozni, gyapjút is termeltem, szóval volt annyi praxisom, a melyet meg tud szerezni egy fiatal ember egy félévi praxis alatt, de azért nem kaptam meg az ösztöndijat, azért, mert azt mondották, hogy az a szellem az uralkodó, hogy magyar emberre az ipar terén szükség nincsen, mivel azt elhelyezni nem tudják. (Felkiáltások : Ki mondta ezt ?) írásban adták ki. Issekutz Győző : Nem az lehetett abban az írásban ! Csitáry Béla: Én elmondottam szórói-szóra ugy, a hogy történt. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Csitáry Béla: Hogy ki adta ki ezt az irást, azt nem kutatom, nem is tudom, de a ház megnyugtatására megmondhatom, — ha megengedi a t. államtitkár ur, hogy szavait idézzem . . . Szterényi József: Kérem ! Csitáry Béla . . hogy a midőn vele tárgyaltam, ő azt mondotta, hogy tőle ilyen ostobaság ki nem kerül. (Derültség. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát akkor rendben van a dolog !) Hogy egy agrikulturállamban, t. ház, mennyire kell ügyelni arra, hogy a mi nyersterményeinknek az ipar által konkurrencziát ne csináljunk, arra nézve bátor vagyok a t. ház figyelmét egy körülményre felhívni. Nem kivánom a t. ház türelmét hosszas vegyi képletekkel fárasztani (Derültség.), csupán röviden bátorkodom jelezni, hogy a szerves végy-