Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

94 48, országos ülés 1906 október 23-án, kedden. tan két nagy csoportot különböztet meg. A czelluloze- és a szénhidrát-csoportot. Ez a két fontos csoport az, a mely minket az iparban és kereskedelemben, szóval ennél a kérdésnél a legjobban érdekel. A szénhidrát-csoportba tartoznak a különféle czukorfélék, szóval azok az anyagok, a melyek az emberi táplálkozásra alkalmasak, de főképen a szőlőczukor, a mely minden táplálékban, különösen pedig a gyümölcsfélében benne van. Aczellulozecsoportba tartozik a farost, a fa és a szalma. Vegyileg ez a két főcsoport abban különbözik egymástól, hogy a czelluloze-csoportban csak egy vizrészszel van kevesebb, mint a másikban, vagyis a szénhidrát-csoportban hat rész viz van, a melyhez hat rész széneny csatlakozik, mig a czellulozecsoportban hat rész a széneny és öt rész a viz. Nekem alkalmam volt, t. ház. külföldön hallani és tapasztalni azt a törekvést, a melylyel a külföldi vegyészek nekivetik magukat annak, hogy megoldhassák azt a problémát, hogy a czelluloze-csoportot vegyileg átvigyék szénhidrát-csoporttá, vagyis, hogy röviden fejezzem ki magamat, hogy a szalmából kenyeret teremtsenek. Az én benyomásom t. ház az volt, hogy ezt a problémát röviden, egy pár esztendő alatt tényleg meg fogják oldani, és ha ezt megoldják, igaz, hogy a szocziális kérdés egy csapásra megoldást nyer, de az is igaz, hogy ha mi konczessziókat adunk olyan gyáraknak, a melyek itt nálunk azt keresztülviszik, akkor egy csapással földmüvelésünket egyszer és mindenkorra tönkreteszszük. Itt van az indokolása annak, hogy igenis, nálunk az iparpártolásnak a földmüvelésssel karöltve kell haladnia. A törvényjavaslatban többször olvasom, hogy a kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg dönt és csak egy passzusban olvasom azt, hogy a kereskedelmi miniszter a földmivelési miniszterrel egyetértőleg intézkedik, holott ebben a az agrikultur állomban az a fő, hogy a földművelésügyi miniszternek legyen meg a vétójoga olyan vállalkozókkal szemben, a melyekkel az agrárérdeket sértve látja. T. ház ! Kifogásolnunk lehetne azt is, hogy nem őstermelésünk feldolgozására helyezzük a fősúlyt. így történt meg a miütban, hogy a pamutipar. a mely nálunk teljesen idegen nyersterményt dolgoz fel, olyan virágzásnak indult, hogy a külfölddel is bátran felvehetjük a versenyt ugy minőség, mint mennyiség dolgában. Ezzel szemben gyapjuiparunk, mely a mi nyersterményünket volna hivatva feldolgozni, meglehetősen el van hanyagolva, mert szükségletünk jíosztóban több, mint a mennyi gyapjúnk van és mégis gyapjúnknak csak körülbelül egy ötödrésze dolgoztatik fel. Ebben a tekintetben azt a választ kaptam, hogy posztóiparunkat nem lehetett oly mértékben fejleszteni, mert hiszen a posztó előállításához keverésképen ausztráliai gyapjúra is szükség van. Ez teljesen igaz, a magyar gyapjút keverni kell ausztráliai gyapjúval, de ez nem zárja ki, hogy posztóiparunkat emeljük, annál kevésbbé, mert hiszen túlnyomó részben mégis csak hazai őstermény dolgaztatnék fel. És most már kell, hogy erre a térre átlépjünk, mert pamutiparunk teljesen ki van fejlődve, és csak azt sajnálom, hogy korábban fejlődött ki, mint gyapjuiparunk. Hiszen igaz, hogy van szükségletünk pamutban, de sokkal nagyobb szükségletünk van posztóban, Szterényi József: Dehogy. Afelé! Csitáry Béla: Österményeink összességéhez arányítva, gya jajunkat felhasználhatnék magunk ; tehát ilyen értelemben feldolgozhatnék összes gyapjúnkat, és azonfelül még behozatalra is szorulunk. Nagyon örvendek annak, hogy előttem már többen, igy a miniszter ur és Holló Lajos képviselőtársam is hangsúlyozták, hogy hazai tőkéket kell az iparba bevonni. Bátor vagyok a miniszter urnak egy pár mondását kivonatban felolvasni, összevetve többi jegyzeteimmel, hogy ezekből azután a konklúziót levonhassam. A miniszter ur többek közt ezt mondta (olvassa) : »A ki a közgazdasági függetlenséget, önállóságot akarja, annak akarnia kell az ipart is. Legtermészetesebb lenne, ha hazai tőkék létesítenék az ipart. Magasabb köreink példát adjanak, (Helyeslés.) és egyébként szűnjék meg az a bal vélemény, hogy nem uri foglalkozás az ipar és a kereskedelem. (Helyeslés.) Vonzani kell a magyar tőkét, erre törekszik a kormány.« Hát, t. ház, én ezeket igy czélzatosan állítom össze és hangsúlyozom, hogy,amintHolló Lajos igen t. képviselőtársunk is mondta, hogy »nálunk veszedelmes az idegen tőke, az idegen erő behozatala.« Az előadó ur pedig azt mondta : »Máról holnapra szolid alapon ipart teremteni nem lehet. Lóhalálában ipart létesíteni nem lehet, de most kell szolid, reális alapon ipart teremteni.« Ezen idézetek összeállításában tulajdonképpen ki van fejezve, a mit mondani akarok. Nagy veszedelmet látok abban, hogy az idegen tőkét minden megfontolás, minden kikötés nélkül beereszszük. Olay Lajos : Csak jönne, csak jönne ! Jó lenne ! Csitáry Béla : Mi magyarok eddig egyebet nem tettünk, mint, hogy a müveit Nyugatnak határőrségét képeztük. Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy magyarok alatt nem azokat értem csupán, a kik talán Árpád apánkkal bejöttek az országba és elfoglalták, de azokat is, a kik már itt voltak, mint őslakók, azokat is, a kik később, századokkal ezelőtt bevándoroltak; ezeknek faj és valláskülönbség nélkül való vegyülékét tekintem azon magyaroknak, a kik mai társadalmunkat alkotják. Ilyen értelemben mondom, hogy mi magyarok küzdöttünk török-tatár ellen, küzdöttünk az osztrák ellen, kedves barátaink ellen. A mig a nyugati államok békét élveztek és békés polgári éLtban az ipart és a kereskedelmet fejlesztették, a magyar nem tehetett egyebet, mint hogy az ekevas élesítése mellett a kardját is folyton élesítette. És most, t. ház, a midőn már békét élvezhetünk, a midőn ezen tulajdonoknak úgyszólván elődeinktől való átöröklése mellett arra az öntudatra ébredünk, hogy immár nekünk is mást kell