Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

76 30. országos ülés l'JOb' Julius 17-én, kedden. azon a ozimen, hogy megadta az illetőnek ezen szakasz alapján a szót. . . Elnök : Hiszen ez természetes ! Lengyel Zoltán: ... de az illetőt megilleti a szó az elnök ur akarata nélkül is; az elnöknek nincs joga arra, hogy megadja a szót, hanem csak arra, hogy elvonja. Elnök: Ez az okoskodás egyáltalában nem áll. Hiszen fel vannak iratkozva a szónokok ; csak azért mondom, hogy valakit megillet a jog a szólásra, hogy kifogást ne emelhessen az, a ki a feljegyzés során következnék. Ezt azért kell tennem, mert az elnöknek ki kell mondania, hogy azt illeti a szó, a ki fel van jegyezve, vagy pedig azt, a ki a 215. §. alapján akar felszóla'ni. Lengyel Zoltán : T. ház! Ilyen értelemben magyarázóm én is a szakaszt és a kérdés ezen része el van intézve, azonban a 207. §. alkalmazásához ragaszkodnom kell azért, mert ez igy történt esztendőkön keresztül, akkor, a midőn a házszabályok legszigorúbb alkalmazását próbálták meg ugyanarról a helyről, és pedig nem is mindig törvényes eszközökkel. A 207. §. értelmében mindenki kérheti az elnököt arra, hogy intézzen felhívást a házhoz, arra nézve, hogy a tárgytól eltérőleg való szólást megengedi-e, és az elnöknek kötelessége a kérdést feltenni ; a ház állapítja meg azután, hogy megadja-e a szólásjogot vagy sem. Mert hogyha az elnöknek a szólásjog korlátozására vonatkozó abszolút joga foglaltatnék e szakaszban, akkor annak kifejezetten benne kellene lennie, (ügy van!) Az elnök által való felhívás tehát a jelen esetben csak annyit jelenthet, hogy nem a képviselő egyszerű kérésére határozza el ezt a ház, hanem az elnökhöz fordul az illető képviselő és az elnöknek joga, illetőleg kötelessége feltenni a kérdést, a melynek alapján azután a ház megvonhatja vagy megodhatja a szólásjogot. Méltóztassék ezt igy elfogadni, mert hiszen az igen t. elnök ur ugyanabban a táborban küzdött hosszú időn keresztül, a mely tábor ezt a szakaszt igy értelmezte és igy alkalmazta épen az előző elnökség idejében minden egyes kérdésben, ugy hogy hivatkozhatom pl. preczedensre, a midőn b. Feilitzsch Artúr kétszer névszerinti szavazást rendelt el arra nézve, hogy az illető beszélhet-e a tárgyról eltérőleg, vagy sem, annyira nem alkalmazta az elnök ur által erre vonatkozólag most alkalmazott felfogást. Azt hiszem, hogy evvel a dolog sokkal könynyebben elintéztetik, mintha a vitát tovább folytatnék ; mert a házszabályok helyes alkalmazása sem nem obstrukczió, sem nem a megszavazás kérdése, hanem a ház minden egyes tagjának közös joga, s egyben épen ugy kötelessége a ház minden tagjának, mint kötelessége az elnök urnak, a ki eddig is mindig első szerepet vitt e tekintetben és mindenesetre igen furcsa lenne a közvélemény előtt, hogyha most e tekintetben szerepet változtatna. Elnök : Szólásra ki következik ? Ráth Endre jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor : T. ház ! Tegnap felszólalt ennél a czimnél b. Bánffy Dezső, a ki azt mondta múltkori beszéde alkalmával, hogy ha azt akarjuk, hogy ne foltozza a népszerűségét, ne kössünk bele, s ime, daczára annak, hogy mi nem kötöttünk bele, hanem beszédét türelmesen hallgattuk, ő köt ismét belénk, ő gyanúsít ismét bennünket, mert ismét fel akarta használni ezt az alkalmat, hogy foltozza népszerűségét ezen a téren. Nem akarok kiterjeszkedni b. Bánffy Dezső beszédjének minden részére, csak a mennyiben összefüggésben van evvel a czimmel. Azt mondta t. i. b. Bánffy Dezső többek között, hogy Janicsáry Sándor igen jó magyar hazafi volt, mégis nem magyar nyelven parentálták el. Hát, t. ház, b. Bánffy Dezső ez által a jó hazafiakat ellentétbe helyezte azokkal, a kik nem magyar nyelven temettetnek el. Ez ellen ünnepélyesen tiltakozom az összes nem magyarajku hazafiak nevében. (Helyeslés a középen.) Azután pedig tett még egy másik nyilatkozatot is, a mely súlyosabb természetű. Azt mondta t. i. ; »de ez csak ugy lehet nekünk, ha az egyházak maguk nem vonják be tervszerűen a politikát egyházi életükbe és autonómiájuk köpönyege alatt az állami érdekek ellen nem használják ki azt.» Hát. t. ház, súlyosabb meggyanusitása a mi egyházainknak nem lehetséges ennél. Kmety Károly: Igazmondás! Vajda Sándor: Mert nem bizonyíthatja be senki. Mivel hogyha be lehetne bizonyítani, ennek még több perzekuezió lenne a következése. Mert nemzeti egyházaink az állam szolgálatában mindig a legkitűnőbb szolgálatot tették. A mi egyházaink mindig a rendnek és példás hazafiságnak voltak az előharezosai és a mi egyházaink gondoskodtak arról, hogy a hivek hazafias szellemben nevelkedjenek. Ezért ezt az inszinuácziót, ezt a perfid rágalmazást visszautasítom. (Nagy zaj és felkiáltások : Rendre I Rendre I) Elnök (csenget) : Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés.) Zboray Miklós: Nagyon kinyílt a szemük és mindig vakmerőbbekké lesznek. Piszok dolog, a mit müveinek • Vajda Sándor: önöktől tanultuk. (Zaj.) Zboray Miklós: Ostoba beszéd ! Elnök (csenget) : Zboray képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Vajda Sándor : Azt hiszem, önök sem tűrnék el, hogyha az önök egyházát igy támadnák meg. (Zaj.) Többek között azt mondotta b. Bánffy Dezső képviselőtársam, hogyha az illető intézeteknek a tannyelve magyar, ott a felekezeteknek a vallástant nincs joguk más nyelven tanítani, mint az állam hivatalos nyelvén, illetve magyarul. Hát, t. ház, ez ellentétben áll a nemzetiségi törvény szellemével, mert a nemzetiségi törvény