Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 Julius l7-én, kedden. 77 előírja, hogy a nem magyarajku vidékeken az odavaló lakosság nyelvén állittassék az állam költségén gimnázium és állíttassanak fel iskolák. (Mozgás.) Tehát az, a mit b. Bánffy mondott, csak szofizma. Mert a törvény szellemét véve tekintetbe, a mi nemzetiségi vidékeinken ugyanannyi állami gimnáziumnak kellene lennie, — a melyben a mi nyelvünkön tanítsanak — a hány magyar tannyelvű állami gimnázium van. (Mozgás és ellenmondás.) És akkor aztán nem jöhetne olyanokkal b. Bánffy Dezső, hogy az állami gimnáziumokban, a melyekben magyar a tanitás nyelve, magyarul tanítsák a hitoktatást, a nemzetiségi törvény szellemével ellenkezőleg. De, t. képviselőház, ugyanaz a szónok azt mondja, a mikor a magyarajku görög-keleti és görögkatholikus vallásuakról beszél, hogy ezek nem dicsérhetik magyarul az Istent, daczára annak, hogy magyar anyanyelvűek és a gyermekek nem hallgathatják magyarul a vallástanitást. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Hogy ha báró Bánffy Dezső megköveteli, hogy a magyar gyermekek a vallást tanulhassák az ő nyelvükön és imádkozhassanak az ő nyelvükön az Istenhez, akkor mi is jogosan követelhetjük ezt a mi gyermekeink részére (Felkiáltások : Senkisem szól ellene!) és megkívánhatjuk annál inkább, mert az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 58. §-a előírja nemcsak az elemi iskolákra nézve, hanem a polgári iskolákra nézve is, hogy a vallástanítás a gyermekek anyanyelvén történjék. (Mozgás.) Nagyon sajnálatos, hogy Magyarország volt miniszterelnöke most, mikor az ellenzéken van, követeli a mostani kormánytól, hogy a törvényt fitymálja, azt a törvényt, a melyet ő akkor nem fitymálhatott. (Mozgás. Közbeszólások : Nem ellenzéki !) Kormánypárti ellenzéki! (Derültség.) Ne tessék felülni báró Bánffy szavának, mert báró Bánffy Desző egy szirén. (Derültség.) Azt akarja, hogy önöket az ilyen hangzatos dolgokkal elkábítsa ; épen azért nem is folytatom tovább vele a polémiát. (Élénk helyeslés.) De nem tehetem, hogy ne reflektáljak Tutsek Sándor képviselőtársam némely megjegyzésére. Egyszersmindenkorra tiltakozom az ellen, hogy minket itt a mi akaratunk, meggyőződésünk ellenére összekeverjenek a románországi románokkal. Nekünk semmi közünk Romániához. Románia reánk nézve külföld, és nagyon furcsa, hogy a magyar képviselőházban mindig arról beszélnek és ránk disputálják, mi történik Romániában. Ha valami oktalanságot csinál, az az ő belügye, de azért, mert a szomszédom jogtiprást követ el, abból nem következik, hogy én is jogtiprást kövessek el. (Zaj.) Persze, nem lehet összehasonlítani a román viszonyokat a mi viszonyainkkal. Ez a fontos. Mert Romániában a magyar községek elszórva vannak, itt-ott, mint nálunk pl. a bolgár községek. A t. közoktatásügyi miniszter urnak tetszett hivatkozni arra, hogy Románia bezárt két bolgár iskolát. Elnök : Nagyon kérem a képviselő urat, hogy szorosan ehhez a tételhez méltóztassék szólni, (Helyeslés.), mely tárgyalás alatt van. Vajda Sándor : Mint példát szeretném felhozni, hogy milyenek ott a viszonyok és milyenek nálunk, a hogy az előttem szólott t. képviselőtársaim tették. Elnök : Ezt a ház engedélye nélkül nem teheti a képviselő ur. Vajda Sándor : Hát kérem a ház engedélyét. Zaj és ellenmondás. Felkiáltások : Nem adjuk meg !) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az engedélyt megadni, hogy a képviselő ur a tárgyalás alatt lévő tételen kivül más tárgyról is szólhasson, igen vagy nem ? (Igen ! Nem I) A kik megadják az engedélyt, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A többség nem adja meg az engedélyt, annálfogva felkérem a képviselő urat, hogy szigorúan a tételhez méltóztassék ragaszkodni, különben kénytelen lennék a házszabályok értelmében a szót tőle megvonni. Vajda Sándor : T. ház ! Ha tanulmányozzuk a t. közoktatásügyi miniszter ur költségvetését, akkor az egyházak segélyezésénél a következőket olvashatjuk. Azt mondják mindig, hogy az egyházi élet terén egyenjogúság uralkodik a mi hazánkban, hogy itt nem létezik preteraczió, hanem az állam mindegyikkel szemben aránylag egyformán gyakorolja a gondoskodást. Ha azonban megnézzük a költségvetést, egészen más tapasztalatra jutunk. Ha az 1891. évi statisztikai adatokat veszszük alapul, akkor látjuk, hogy a görög szertartású katholikus egyházakban 9.61% a hivők száma országos átlagban száz hivő közül, az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak pedig 6.94% hivője van, s igy a differenczia 2.67% a görög'katholikusok javára. Mégis ha nézzük, hogy mennyi az előirányzat a folyó évre, akkor nagyon is meg kell hogy lepjen, hogy a görög szertartású katholikus egyház részére 277.000 K van előirányozva, az ágostai hitvallású egyház részére pedig 314.800 K. A differenczia tehát 37.600 K az ágostai hitvallásuak javára. Ballagí Aladár :De ezeknek nincsenek alapjaik ! Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Ha tanulmányozzuk, hogy hogyan állunk az evangélikus hitvallású református egyházzal, látjuk, hogy annak 12.83% a hivője, a görög-keleti hitvallásuaknak pedig 15.17%. Marad 3.34% különbség a görög-keletiek javára, és ennek daczára a differenczia 261.900 K a református hitvallásuak javára. (Zaj.) Ha tovább megyünk és tanulmányozzuk a költségvetést, látjuk, hogy az unitárius egyház, a melynek köztudomásúlag csekély számú híve van, 0.36%-kal van képviselve, míg az izraelita vallású egyház 4.18% hívővel van képviselve az országban. Tehát az izraelitáknak 3.82%-kal van több hívőjük, mint az unitáriusoknak, s ennek daczára 9100 K-val több megy az unitáriusok javára. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy az nem áll, hogy ebben az országban a hivők az ő számuk arányai szerint részesülnek az állam