Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

36 29. országos ülés 1906 Julius í6-án, hétfőn. kával felelhetne meg a magyar állam e hivatásnak. Helyteleníti — éa kétszer is visszatér rá — azt a bizonyos 1905-iki 70.000 és 70.001 számú két rendeletet is, a melyeket szerinte fentartani kivánok, és ez is bizalmatlanságának egyik indoka. A mi e rendeleteket illeti, engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal ezekről ne nyilatkozzam, mert e tárgyban ugy is interpellácziót intéztek hozzám, és én arra adandó válaszomban terjedelmesen, vagy ha talán nem terjedelmesen, de tőlem telhető világossággal fogom kifejteni álláspontomat és szándékaimat. (Helyeslés.) Csak az általános jellegű megjegyzésekre óhajtok ellenészrevételeket tenni. Abban a t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, és ez felel meg az ő filozófiai irányú elméjének, hogy egy állam kultúrpolitikájának összhangban kell lennie az állam hivatásával, az állam történelmi kialakulásával és jövendőbeli feladataival. De a következtetések, a melyekre én jutok, különböznek azoktól, a melyekre ő jutott. Azt tartom igenis, hogy ennek az államnak hivatása, hogy kapocs legyen a Nyugat és Kelet között, de akként, hogy a Nyugatnak fejlettebb czivilizáczióját közvetítse a Kelettel. E feladatnak azután nemcsak kulturális része van, de van államszervezeti, van katonai része is. És a magyar állam dicsőségesen megfelelt ennek a feladatának. Elvéreztek a magyar hazafiak milliói annak a feladatnak teljesítésében, hogy a Keletről olykor fenyegető veszélyek ellen megvédjék a nyugati kultúrát. Igenis osztoztak ezen feladatnak teljesítésében Magyarországgal sokszor igen dicsőségesen a szerbek. Ennek a feladatnak, hogy a Nyugatnak végvára legyen, kellett hogy Magyarország megfeleljen. Nos hát, t. képviselőház, egy végvár feladatának csak az erők szigorú konczentralizácziój a által lehet megfelelni. (Élénk helyeslés.) Épen ez a feladat, és ennek a feladatnak a tudata idézte elő azt a nevezetes történeti tényt, hogy Magyarország a legrégibb czentralizált állam egész Európában. Épen ez a geográfiai helyzete tette szükségessé, hogy akkor, mikor a középkori állam-alakulatok mindegyikében egy bizonyos szétfutó irányzat nyilvánult, apró rész-szuverénitásokra oszolt meg az európai nagy nemzetek által alkotott államok majdnem mindegyike, akkor Magyarországon az államalkotó faj bámulatos politikai ösztönénél fogva egy összes erőit összefoglaló czentralizált királyságot sikerült alkotni magában a középkorban. Ennek a czentralizált királyságnak alkotása pedig sikerült akkép. hogy ez nem történt a szabadsági jogok létesítésének, biztosításának és kiterjesztésének rovására, és ezen czentralizácziónak — hogy ugy mondjam — nyelvi követelményeit is sikerült akkép létesíteni, hogy azok által nem nyomattak el az itt lakó és nem magyarajku fajok hozzátartozóinak azon nyelvi igényei, a melyek összeférnek az állami egységgel. (Élénk helyeslés.) Legjobb bizonyítéka ennek az. hogy ma is itt vannak, s annak, hogy meg nem fogytak, az, hogy ma is erőt tudnak kifejteni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ma is távol áll tőlünk az a szándék, hogy nem magyarajku polgártársainkat az ő faji egyéniségükben megbénítsuk, az ő kulturális fejlődésüket hátráltassuk, csak azt kívánjuk tőlük, hogy mint magyar honpolgárok alkalmazkodjanak a magyar állam fennállásának ezen törvényéhez, a melyet a magyar állam meg nem tagadhatna a nélkül, hogy a szétmállásnak, a tönkrejutásnak ki ne tenné magát. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur hibáztatja azt, hogy a népiskolák államosítására való tendencziát lát az én költségvetésemben is. Eluntschlit idézi, hogy: »Schule ist Staatssckule». Hogjr ez a mondás mennyire nem alkalmazható a Magyarországon létező tényleges viszonyokra, méltóztassék csak ezt a költségvetést megnézni és azt fogja találni

5 hogy pl. a középiskoláknál mi fordítunk az állami gimnáziumokra és reáliskolákra 5 millió koronát, felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák segélyezésére pedig majdnem 2 millió koronát. A mit tehát az állam nem tart fenn, hanem csak segélyez, a mi nem állami jellegű, az a költségvetésben majdnem felét veszi igénybe annak, a mit az állami középiskolákra fordítunk. így van a népiskoláknál is. Az állami elemi népiskolákra előirányoztatik 8,860.000 korona, községi, felekezeti és magán-népiskolák segélyezésére 3,900.000 korona, tehát majdnem fele az előbbi összegnek. Ily viszonyok között az állami iskoláknak tultengéséről beszélni ebben az országban igazságtalanság nélkül valóban nem lehet. Nem is ez az én irányom. A miniszterelnök ur által velem egyetértőleg megállapított programúiban világosan benfoglaltatik, hogy minden tényezőnek kulturmunkáját, mely a nemzeti kultúrát elő akarja mozdítani, szívesen fogadjuk, támogatjuk ezentúl, csak azt kívánjuk tőle, hogy segítse elő a hazafias szellemű, a nemzeti egység szellemétől áthatott művelődést. (Élénk helyeslés.) Ezen az utón akarunk haladni, de hogy azután az állam közoktatási feladatai mindig kiterjedtebb mértékben érvényesülnek, az nem csupán az u. n. nemzetiségi viszonyokban leli magyarázatát. Hiszen a faj magyar Alföldön, a mi nagy virágzó alföldi községeink a közoktatás érdekében hozott áldozatok terén elmentek már az áldozatok véghatáxáig, s azok mindegyikében tudunk százakra menő iskolázatlan gyermekeket, kikről sem a felekezet, sem a község nem képes többé gondoskodni, s maguk kérnek, hogy ottan segítsünk és hogy érintetlenül hagyva azon iskolák jellegét, a melyek fennállanak, mellettük állami eszközökkel állítsunk iskolákat. Azt akarja t. képviselőtársam, ki a kultúra iránt oly nagy rajongással viseltetik, hogy az analfabéták ijesztő százalékát, a mely most van, tovább engedjük nőni inkább, mintsem hogy állami iskolákat állítsunk ? (Igaz ! Ugy van !) Mi az állami iskolák felállítása-.