Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-29
29. országos ülés 191)6 Julius 16-án, hétfőn. 37 ban a legteljesebb tekintettel vagyunk minden jogos aggodalom iránt. Vajda Sándor : A nemzetiségi törvény alapján? Barta Ödön : A nemzetiségi törvény nem áll az állam törvénye fölött! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Nem tudom mit ért a t. képviselőtársam a nemzetiségi törvény ide bevegyitése alatt. Vajda Sándor: Állami iskolákat állítsanak nekünk is ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter." Ezen kívánságnak tőlünk telhetőleg meg is fogunk feleim; én csak azt tudom, hogy az 1868-iki népoktatási törvény kifejezetten megadja a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az arra való jogot, hogy ott, hol akár a közoktatás, akár az állam érdeke szempontjából szükségesnek tartja, állami iskolákat állítson fel. (Egy hang a középen: Román nyelvűiket! Mozgás.) Erre a t. képviselő ur alig fogja megtalálni bármely törvényben az alapot. A t. képviselő ur felolvasta a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1863. évi XLIV. t.-czikknek 17., 18, és 19. szakaszait. Azokban bizonyos kötelezettségek vannak megállapítva az állam közoktatásügyi politikájára nézve, de ezen kötelezettségek feltételesek, hozzá van téve ez a szó : >>a lehetőségig* és a lehetőségnek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi korlátai is vannak. (Igaz ! Ugy van !) Bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni ugyanezen törvénynek első bekezdésére és első szakaszára. A törvény bevezető mondata igy hangzik : »Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztatlan egységes magyar nemzetet« . . . (Helyeslés ) Polit Mihály: Politikai tekintetben! Gr. Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter: Az első szakasz pedig azt mondja: »a nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén*. A t. képviselő ur pedig épen mai beszédében kétségbe vonta ennek lehetőségét és abszurditásnak mondta, hogy legyen az államnak nyelve. Polit Mihály: Hivatalos nyelve igen ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Addig, mig az idézett törvény ezen bevezető, alapvető intézkedéseivel hadi lábon állanak, addig nem létezik az erkölcsi lehetőség arra, hogy annak a feltételes kötelezettségnek, a melyet a törvény említ, eleget tegyünk. (Elénk helyeslés és taps.) Mindezekben a tekintetekben föléledhet az az enyhébb irány. Csak enyhébb irány, mert az alapelvekben semmi különbség köztünk meg Deák Ferencznek és Eötvös Józsefnek e tekintetben folytatott politikája közt nem lehet. — íme felolvastam az alapvető tételeket, melyekben az kifejezést nyer. —Hát föléledhet egy enyhébb irány e tekintetben annak alkalmazásában, ha megvalósulnak azok a remények, a melyeket Deák Ferencz, Eötvös József és annak a korszaknak nagyjai tápláltak a nemzetiségi, nem magyarajku polgártársainknak a magyar állameszmében való összeforrása tekintetében, (ügy van!) De addig, mig e tekintetben illúzióknak kell ezen remények legnagyobb részét sajnálatomra nyilvánítani, . . . Lengyel Zoltán : Bizony! A szerbiai szerbek egészen máskép beszélnek. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : . .. addig ragaszkodnom kell azokhoz a tradicziókhoz, melyeknek fentartását a magyar állami egységnek biztosítása teszi szükségessé. T. képviselőház! Az én igen rövid hivatali működésem alatt is vannak tapasztalásaim, a melyek engem legnagyobb sajnálatomra meggyőznek annak igazságáról, — nem frázist mondok, a midőn azt mondom — hogy nem magyarajku polgártársainknak irányadó köreiben a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvénynek előbb idézett alaptétele nem ment át vérükbe. Ezekben a napokban foglalkoztam tankönyv-birálattal, foglalkoztam oly tankönyvek bírálatával, a melyek a román tanitóképezdék, a román népiskolák számára kiadattak. Én azokat eredeti nyelvben elolvasni — sajnos — nem tudom, azonban teljesen megbizható fordítások állottak előttem ezen tankönyveknek legérdekesebb, legéletbevágóbb részeiről. Hogy csak példát idézzek, ezen tankönyvek egyikében pl., mely a magyar alkotmány tannak népies ismertetését tartalmazza, nagyjából és egészben véve a közjogi tételek helyesen voltak felállítva, de azután áttért a tankönyv igen hosszú ismertetésére a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvénynek. Ebben az ismertetésben az egyes tételek megint többnyire a törvénynek megfelelő alakban adattak elő. Mondom többnyire, mert igen lényeges hibák és hiányok voltak a tekintetben is. De elfelejtett a szerző megemlékezni azokról az alapvető tételekről, a melyeket az imént felolvastam. Mindent előad ennek a törvénynek tartalmából, csak azt nem, hogy a magyar nemzet egy osztatlan, egységes politikai nemzet; megmondja, hogy a törvényeknek, hogy a parlamentnek nyelve magyar, de a magyarnemzeti, a politikai nemzeti egységnek kidomborodása teljesen kimarad, u gy hogy én kénytelen voltam ennek a tankönyvnek használatát is eltiltani, (Elénk helyeslés és taps.) vagy legalább felhívni a szerzőt, hogy azt, mielőtt használata megengedhető lenne, módosítsa, mert bizonyos dolgoknak elhallgatása által ép ugy lehet valótlan képet az ifjúság elé állitani, mint téves tételek előadásával. (Ugy van ! Ugy van !) Ez csak egy példa, de van sok az én rövid hivatalos működésem alatt is, a mely engem arról győz meg, hogy hiányzik a kölcsönös megértésnek alapfeltétele, annak felismerése, hogy Magyarország nem a népfajoknak vegyüléke, kompozituma, hanem hogy itt egy egységes politikai nemzet megfelelő egységes állami szervezettel létezik, kell hogy létezzék, a mely egységes politikai nemzetnek keretén belül minden egyén a maga egyéni