Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

29. országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. 35 léphetnének át, a kik a IV. osztályt legalább általános jó eredménynyel végezték. Ez volna az a rosta, a mely a kevesebb képzettségeinket átszorítaná a gyakorlati pályákra, a kereskedelmi és ipari szakoktatás terére. A vizsgarendszerről beszélve, nem mulaszthatom el, hogy az egyetemeken folyó vizsgarendszert is szóvá ne tegyem. Nevezetesen azt, hogy a tanárnak egyedül végérvényesen ne lehessen valakit megbuktatnia. Ezt az elvet az egyetemekre is át kell vinni. Teoreticze megvan ez, ki van mondva, hogy az utóvizsgázók és a szigorlók vizsgáján ott kell lennie a dékánnak, azonban ez a gyakorlatban keresztül nem vihető, mert annyi a vizsgázó, hogy a dékán nem győz e kívánalomnak eleget tenni és kénytelen megengedni, hogy bizonyos esetekben a tanárok maguk vizsgáztassanak. Én is dékán vagyok, én is megengedem, hogy a tanárok egyedül vizsgáztassanak, de csak akkor, ha az a tanár azt gondolja, hogy átengedheti a vizsgázót. De ha azt látja, hogy meg kell buktatnia, akkor köteles ezt nekem bejelenteni és akkor az én jelenlétemben kell folytatnia a vizsgát, ugy hogy a vizsgázó aztán csak a dékán jelenlétében legyen elbuktatható. (Helyeslés.) így aztán nem fordulhat elő oly eset, mint a minőről tudomásom van, hogy az egyetemen hat vizsgázó sorban elbukott azért, mert nem tudta megmondani egyik sem, hogy mi az a tyúk. Az egyik azt mondja : »háziállat», a másik, látva, hogy a tanár csóválta a fejét, azt mondotta, hogy ; »madár». A harmadik vizsgázó, a ki nagyon okosat akart mondani, azt mondta ; »tojó alany«. (Elénk derültség.) Azonban a tanár még mindig rázta a fejét és mikor a végén az egyik vizsgázó bátorságot vett magának és megkérdezte, hogy hát voltaképen mi is az a tyúk, akkor kiderült, hogy a tyúk »egy gazdasági tőke». (Élénk derültség.) Hát én azt hiszem, hogy ilyen rébuszokat feladni az egyetemen, nem helyes rendszer. Ha a vizsgákon jelen volnának a dékánok, ilyen dolgok nem fordulhatnának elő. E tekintetben tehát ismétlem, óhajtandónak tartom, hogy buktatni az egyetemen is csak a dékán jelenlétében lehessen. (Helyeslés.) Engedje meg most a t. miniszter ur, hogy ez alkalommal felhivjam becses figyelmét arra, hogy ez év szeptember 30-án egyetlen műszaki főiskolánk, a műegyetem, 50 éves fennállását fogja jubilálni. Vagy ha nem is fogja jubilálni, de az a tény megmarad, hogy ez évben lesz 50 éve annak, hogy császári jjátenssel a műegyetem megnyittatott. Én azt hiszem, hogy miután műszaki egyetemünk teljesen egyenrangú az egyetemmel, ezen egyenrangúságnak külső jeleit is meg lehetne adni. A bécsi műegyetem rektorának és dékánjainak már megadatott a rektori és dékáni láncz, ez a külső jelvény, és én ugy vélem, hogy ez alkalomból helyes volna, ha a miniszter ur a mi egyetemünknek is megadná ezt. (Helyeslés.) Egy hang : Az udvari tanácsosságot! (Mozgás.) Lázár Pál : Udvari tanácsos ugy is van ! Másrészt pedig, ha konstatálni akarjuk az egyenrangúságot, méltányos talán az a követelés is, hogy kitűnő eredménynyel végző doktoraink ép ngy, mint az egyetemen, nálunk is, sub auspiciis regis lehessenek doktorokká. És végre — ez ugyan csak mellékes körülmény, de azt hiszem, ezt az alkalmat mégis fel lehetne használni arra, hogy azt a szerencsétlen nevet: »Műcgyetem«, megváltoztassuk. Mert hát tudjuk, hogy van műbőr, van művaj, (Derültség.) és ez mind azt jelenti, hogy azok nem természetesek. Már pedig én azt hiszem, hogy a mi műszaki egyetemünk talán mégis csak természetes alkotás. (Tetszés.) Meg kellene tehát ezt a szerencsétlen elnevezést változtatni, s vagy műszaki egyetemnek, vagy mérnöki egyetemnek kellene a mai műegyetemet elkeresztelni. Ez az alkalom, a melyről itt emlitést tettem, gondolom, igen jó és alkalmas volna ennek keresztülvitelére is. Miután a legnagyobb bizalommal viseltetem ő nagyméltósága tevékenysége iránt, részemről a budgetet elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan valaki szólni ? Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: En, kérem ! Elnök : A vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter uré a szó. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A kivételes körülmények, a melyek közt most a költségvetés felett tanácskozunk, talán indokolják, hogy nem teszem ez alkalommal azt, a mi különben kötelességem volna, hogy ugyanis tárczám kezelésére, a tárczámhoz tartozó ügyek irányítására nézve a háznak részleges felvilágosításokkal szolgáljak ; arra kérem tehát a t. házat, hogy egyelőre érje be azoknak az általános irányelveknek előadásával, a melyek a t. miniszterelnök ur által kifejtett általános programmnyilatkozatban az én tárczám ügykörét illetőleg foglaltatnak. Most csupán arra szorítkozom, hogy előttem szólott t. képviselőtársaim előadásai nyomán néhány oly észrevételt tegyek, a melyek talán világosságot fognak vetni sok tekintetben az én szándékaimra is. Polit Mihály t. képviselő ur nem viseltetik bizalommal e kormány iránt, és különösen irántam nem, még pedig abból az indokból, mert szerinte eltértem a helyes kultúrpolitikától, vagyis azt hiszi, hogy én is folytatni fogom azt az iránj't, mely eltér attól a kultúrpolitikától," a mely politikát b. Eötvös József inaugurált. Ezzel kapcsolatosan a t. képviselő ur beszélt a magyar államnak, mint a Nyugat és Kelet között közvetítésre hivatott államszervezetnek hivatásáról, beszélt az itt lakó nemzetiségek jogairól, hibáztatja az állami iskolák létesítésére irányuló törekvést és a maga álláspontjából fejti ki, hogy mi volna a magyar állam hivatása, mily szervezetben és e szervezetnek megfelelő mily kulturpoliti5*