Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-40
376 íO. országos ülés 1ÖÖ6 Julius %8-án, szombaton. kérem, Hogy ne méltóztassék itt folyton zavarni a tárgyalást szellemes közbeszólásaival. (Derültség.) Kimondom a határozatot, hogy a képviselőház Ártim Mihály országgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyre vonatkozólag felfüggeszti. Következik a Juriga Nándor képviselő ur mentelmi ügyében való jelentéstétel. (írom- 180) Lázár Zoárd előadó : T. ház ! Juriga Nándor országgyűlési képviselő ellen a Szakolczán kiadott »Katolicke Noviny« czimü lap 1905 november 24-én megjelent 48. számában »Gyürjük fel ujjasainkat« czimű sajtóközleményben foglalt nemzetiségi izgatás miatt bűnvádi eljárás tétetett folyamatba. Terhelt a czikk szerzőségét a nyomozat során elismerte. A pozsonyi kir. büntetőtörvényszék és a pozsonyi kir. főügyészség felterjesztésében nevezett országgyűlési képviselő mentelmi jogának, az ellene nemzetiségi izgatás sajtóvétsége miatt folyamatba tett büntető ügyben, felfüggesztését kéri. Tekintettel arra, hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelmet illetékes hatóság intézte és tekintettel arra, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése a csatolt nyomozati iratok szerint igazolva van, a mentelmi bizottság nevében tisztelettel javaslom, hogy Juriga Nándor országos képviselő mentelmi joga ez ügyben függesztessék fel. Elnök: Sümegi Vilmos képviselő ur kivan szólni. Sümegi Vilmos : T. ház ! Miután ilyen súlyos vád emeltetik egy képviselőtársunk ellen, kérem a t. házat, méltóztassék azt a czikket felolvastatni. (Halljuk! Halljuk!) Miután az 181. sz. jelentés is ilyen czikkről szól, kérem egyúttal annak felolvasását is. Elnök: Az más tárgy. Annak felolvasását méltóztassék majdan külön kérni akkor, a mikor azt az ügyet tárgyaljuk, hogy össze ne zavarjuk a dolgokat. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e kivánni, hogy a czikk felolvastassák ? (Igen !) Akkor kérem az előadó urat, sziveskedjék azt felolvasni. Lázár Zoárd előadó : Tisztelettel jelzem, hogy egy kissé hosszú a czikk. (Olvassa) : »Gyürjük fel ujjasainkat! Türőzködjünk ! írja Juriga Nándor. Miért ? Azért, mert Tátra felett villámlik, a mennydörgések vadul dörögnek. A sátánvilág mintha megveszett volna. Nem ismer igazságot. Nem ismeT jogot, csak vért szomjuzó szemekkel tekint a gyöngéd és becsületes tótságra. Gúnynevekkel köp szemeinkbe. Rosszakaróink fogaikat vaczogtatják, mint az éhes farkasok. Sok magyarizáló soviniszta sértegető vadsága átlépi már nemcsak a jog, hanem a tisztesség határát is, sőt mi több, egyenesen hóhér jeleket ad. Hazugsággal vernek minket fejünkbe. Rágalmazás fogóival tépdesik becsületünket. Gúnynevekkel ostorozzák szellemünket. Gunykaczajjal állítanak pellengérre. A nemzetiségi téren megújulnak az idők, a vallásüldözés módjai. Olvastátok a három kassai vértanú életrajzát ? Mit hánytak szemére Pongrácznak a hóhérok akkor, midőn róla a ruhát letépték, buzogányokkal verték, pallossal vagdosták, földre dobták, fáklyákkal égették ? Azt, hogy mint magyar, mért nem tart velünk hazafiakkal és a magyar hittel, t. i. a kálvinista hittel ? Miért izgat ellenünk és a magyar haza ellen ? Akkor a királyellenes rebellistáfc és soviniszták mindenkit át akartak hajtani, kényszeríteni a magyar hitre. Ma épen ugy cselekesznek a soviniszta politikusok. A különbség csak az, hogy a hit helyett a nyelvet használják fel a fojtogatás okául és a testi kinoknál rettenetesebbet tesznek velünk: szellemi kinokat. Nap-nap után mondogatják nekünk ezek az erőszakoskodó soviniszták: mint magyar, miért nem tartasz velünk, a hazafiakkal és a magyarok nyelvével 1 A ki akarja magát a magyar fajra, magyar vérre és nyelvre adni, a ki atyját becsüli, anyanyelvét forrón szereti, kedveseinek emlékét és sirjait nem tagadja meg és a tótok joga után kiált, az sokak előtt hazaáruló. Es a soviniszta politikusok leszedegetik róla a becsület ruháit! Ütik őt a gorombaság buzogányaival! Vagdossák őt a toll pallosával ! A gyalázat földjéhez dobálják és égetik a gyűlölet fáklyáival. Olvastátok atyámfiai az első számban, hogy az ilyen szellemű emberek mit tettek a munkában és becsületben megőszült Kollár Mártonnal, a nemzet atyjával ? Es ha olvasnátok azon gúnyolódásokat, átkozódásokat, fenyegetéseket, hamis feljelentéseket, a melyeket mint egy sárkánypofából szórnak minden önérzetes tót fejére a nekünk rosszakaró újságok, hát megrémülnétek és elszörnyüködnétek azon szellemi poshadtság fölött, a mely belőlük bűzlik. Hogyha az ilyen, mondom, szörnyszülöttek hatalomra jutnának, semmit sem csodálkoznám, hogy fáraói törvényt adnának ki a tótok kiirtására. Már csak az hiányzik, hogy ezek az uracsok kiadják a jeligét, miszerint minden újszülött tót fiu a Dunába dobassák, hogy a mi fajunk kiveszszen. Szellemi módon azt már úgyis teszi számos soviniszta tanító, tanár és pap. Az élő Isten a tanúm, büntessen' meg szigorú biró, ha hazudom. Tudom, hogy vannak tanítók, tanárok, a kik megverték, megbüntették a gyermeket azért, mert iskolában tótul beszélt. Magamnak is nemrégen kellett egyet megbüntetnem azért, hogy nyilvánosan az utczán a gyerekeket »büdös nyalóknak» gyalázta. Bűnük az volt, hogy szüleik háza előtt anyanyelvükben gyönyörködtek. Szemem előtt vannak névszerinti példák, hogy a gyerekek előtt ócsárolják és gáncsolják az anyanyelvet és ha kell, bottal verik beléjük, hogy nem tótok. Nevetve és gyalázva viszik azt annyira, hogy a gyermekek megtagadják apjuk vérét, édes anyanyelvüket, családi nevük megvetésével megrúgják atyáik sirját. Tudok eseteket, hogy a tót gyermekek bűnnek, hazaárulásnak tartják az Úristen előtt is tótul beszélni és ha gyónni jönnek, azt meggyónják. Szörnyűség! Oh apa, anya, mondd meg nekem, mi történnék, hogyha a gyermek egyszer azt mondaná
