Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-37
344 37. országos ülés 1906 Julius 25-én, szerdán. fegyelmi eljárás elrendelése után a vádlottnak, értesittetvén a vádpontokról, arra vonatkozó nyilatkozata kérendő be. Az igy hozott határozat ellen az illető, mondjuk, előterjesztéssel élt, és kereste a jogorvaslást abban, hogy szabályszerű fegyelmi eljárás utján járjanak el vele szemben. Miután azonban nem azt irta reá, hogy: »felebbezés«, hanem hogy »előterjesztés«, panaszával elutasittatott és csak később, mikor újra panaszszal jött a miniszterhez, utólagosan rendeltetett el az aradi egyházmegyének, az aradi konzisztóriumnak delegáczió utján e kérdésben való biráskodása és ez megint mellőzésével annak, a hogy a kormány rendelkezett, mellőzésével annak, a mit a fegyelmi szabályok mondanak, egyszerűen az illetőt hivatalvesztésre Ítélte. Lehetséges, hogy Manegutiu Miklós fegyelmi vétséget követett el. Lehetséges, hogy a fegyelmi büntetés rendjén vele szemben megtorló eljárásnak van helye. Nem tudom, de ez nem is érdekel. Engem csak az érdekel, hogy hivatalosan állapittassék meg, hogy autonómia czimén, az autonómia köpenyege alatt, a mint már mondottam, a nemzetiségi egyházak az állami hatalom, az állam törvényes felügyeleti jogának érvényesülését gátolják meg. Különös, hogy az egyik Ítélkezésben még az is benne van, — a mit szintén az iüető kihallgatása, az illetőnek megidézése és értesítése nélkül hoztak meg, — hogy büntetendő az illető azért is, mert az egyházi hatóság mellőzésével világi hatalomnál keresett orvoslást. Tehát a panasz jogával élt. Ha az egyházi hatóság a maga autonóm jogkörét törvénytelenül ugy használja, hogy először sérelmet ejt az alája rendelt alkalmazottakon, és mellőzi az állami főfelügyelet érvényesülését, hogy az illetőnek ne lehessen az állami hatalomnál •— a főfelügyeleti jogra való tekintettel — orvoslást keresni, azt jogosnak nem fogadhatom el. Magam is oly felekezetnek vagyok tagja, a mely századok óta él autonómiájával és századokon keresztül ügyel arra, hogy autonómiáján csorba ne essék, de oly messze az autonómia jogczimén nem lehet menni, hogy az állam főfelügyeleti joga lehetetlenné tétessék, hogy alaptalan, hamis, vagy nem igaz jelentésekkel a főfelügyeleti jog érvényesítése kijátszassék és az államakarat érvényesülése lehetetlenné váljék. Mert hát, t. képviselőház, más panaszok is merülnek fel a görög-keleti román egyházzal szemben. Panaszok merülnek fel, a melyek szerint a kongrua-illetmények kiutalása bizonyos önző előnyök felhasználása mellett történik. Panaszok merülnek fel, hogy az 1898 : XIV. t.-cz, alapján eszközölt fizetés-összeirások egyáltalán a valóságnak meg nem felelnek és ezeknek következtében az állam nagy és a törvény rendelkezésein túlterjedő összegekben javadalmazza a román görög-keleti egyház papjait. Maniu Gyula: Manegutiu súgta ezt be ? B. Bánffy Dezső: Hogy ki súgta be, nem tudom ; de azt tudom, hogy erre vonatkozólag évek óta adatok és panaszok feküsznek a vallásés közoktatásügyi miniszter ur asztalán és majd ezeknek alapján, az én kérdésemre, alkalma és módja lesz a t. miniszter urnak, hogy a valódi tényállást megállapítsa. (Mozgás. Zaj.) És megállapítsa azt is a miniszter ur, hogy a brassói iskolának Komániából való fentartása ügyében előtte fekvő panasz rendjén tisztázható, hogy autonómia czime alatt a magyar állam érdekei hátrányt szenvednek és a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter ellenőrzése majdnem lehetetlenné van téve. Ezek azok, a miket elő akartam terjeszteni, nem Manegutiu érdekében, a kihez semmi közöm, hanem abból a czélból, hogy az állami eUenőrzés lehetősége biztosittassék a nemzetiségi egyházakkal szemben, a melyekkel szemben ugy, mint a többi felekezet autonómiájával szemben is az áUami ellenőrzés és főfelügyelőség jogosult, és a melyekkel szemben a megadott különös viszonyokra tekintettel feltétlenül szükséges is. Mert hát hangzatos jelszavakkal hazafiságot hirdetni lehet, de a jó hazafiságot tényekkel, tettekkel kell mutatni. Nem lehet hirdetni azt, hogy valaki jó hazafi, s ugyanakkor, ha az állam színeit viselő zászlót látják meg, az elől visszafordulni, annak kitűzését tervszerűleg lehetetlenné tenni és az állam czimerét mint idegent tekinteni. Természetesen nem hirdeti ezt senki sem szóval, de tettekben mutatják, hogy igy van. Egyszer egy miniszter — belügyminiszter volt az iUető — körútra ment az országba, hogy megismerje a nemzetiségi körökben a hangulatot. Kőrútjában módját kereste és találta annak, hogy számtalan nemzetiségi irányadó férfiúval összejöjjön. Beszélt velük, s mikor hazajött, azt mondja nekem : »Kérlek, kegyelmes uram, én végig beszéltem az illetőkkel, a kiket ti nemzetiségi szempontból ellenségeknek tekintetek és egyet sem találtam hazaárulónak ; egy sem mondta nekem, hogy a Tiszáig Mvánja kiterjeszteni a román állam határait, egy sem mondta azt, hogy a magyar állam feldarabolására törekszik, és egy sem mondta nekem, hogy a meglevő magyar államot nem ismeri el mint jogosultan létezőt,<< Hát hiszen természetes, hogy egy sem mondta. Mert először a törvénynyel szemben nem mond, hattá, másodszor nem is mondják az urak, nem is hirdetik a törvénytelent, hanem hallgatag, kéz alatt, burkoltan minden törekvésük oda irányul, hogy az egységes magyar nemzeti állam létre ne jöhessen, és egyelőre a poliglott jellegben és azután a magyar állam szétdarabolásában érvényesüljön az ő törekvésük. Tegnap Farkasházy képviselő ur beszédje ; közben, — igy olvastam a »Budapesti Hirlap«-ban, de nem igy van a naplóban — mikor ő azt mondta, hogy Románia kis rongyos Balkán-állam, egyik képviselő odakiáltotta, hogy nem Balkán-állam, a másik meg azt is odakiáltotta, hogy nem rongyos. Hát én elfogadom, hogy ne legyen Balkán-állam és ne is legyen rongyos ; azonban, mint a »Buda-