Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-37

3/. országos ülés l9i,ü Julius 25-én, szerdán. 345 pesti Hirlap« irja, — és örülök, hogy a naplóban ennek nyomát nem találtam — azt mondja egy másik valaki, a kinek nincs megállapitva a neve, hogy most szét van darabolva, de nem rongyos. »Ez a közbekiáltás« — irja az illető hirlap — »melyet észre nem vettek, elénk tárja a román nemzetiségi képviselők gondolkodását. A széttépett Románia védelmére sietnek és a széttépett Románia alatt természetesen nem értenek egyebet, mint az összes románoklakta földet, A ki egy felkiáltásban igy elárulja érzelmét, elvesztette a jogot, hogy az irredentizmus vádja ellen tiltakozzék.* (Igaz! Ugy van!) Ezek tények és igazságok : burkoltan mást akarnak, nyiltan pedig enyhébben nyilatkoznak. A mint én mondtam, felhasználnának minden alkalmat arra, hogy az állami érvényesülés lehetőségét meggátolják, felhasználják a felekezeti autonómiát is. Erre való tekintettel kívántam a miniszter urnak alkalmat adni arra, hogy interpellácziómra adandó feleletében megállapítsa, hogy a görögkeleti román egyház kebelében az autonómia örve és czime alatt nem egy, de számtalan esetben az állami érdek kijátszására törnek és sajnos, igen sok esetben eredménynyel. Ne tessék ezt az ügyet Manegutiu Miklóst érdeklő ügynek tekinteni ; tessék ezt az ügyet a magyar nemzeti állam ügyének tekinteni, abból a szempontból, hogy itt szükséges az ellenőrzést akként alkalmazni, hogy a magyar nemzeti állam elleni törekvések a felekezeti autonómia köpenye alatt ne érvényesülhessenek. Kérem a t. házat, interpellácziómat a vallásos közoktatásügyi miniszter urnak adni ki; interpellácziómat már beszédem kezdetén felolvastam. Elnök : Az interpelláczió közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral. Maniu Gyula : Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Fölkiáltások : Kicsoda támadta meg ?) Elnök: Meg sem lett említve a képviselő ur. Maniu Gyula: Meg fogom rögtön magyarázni, milyen értelemben érzem magamat személyemben megtámadva. Az előttem szóló t. képviselő ur, b. Bánffy, egy oly közbeszólásra tett megjegyzést, a melyet én tettem és ezen közbeszólásból oly következtetéseket vont le, melyek által én magamat személyemben megtámadva érzem ; tehát ugy gondolom, jogos, hogy ezen a czimen felszólalhassak. Az igaz és való, hogy az elmúlt napon az egyik képviselő ur beszédében azt a kifejezést használta, hogy ; »annak a kis rongyos Balkánállamnak, Romániának*, több kiadása van felvéve költségvetésében közoktatási czélokra, mint nekünk. Ezt a kifejezést a parlamentáris és a nemzetközi illemnek megfelelőnek egyáltalában nem tarthatom, sem én, sem más. (Ügy van!) Es én ugy gondolom, hogy ha az igen t. elnök ur hallotta volna ezt a kijelentést, bizonyára nem mulasztotta volna el az alkalmat, hogy a szónokot rendreutasítsa. Ezt azonban elmulasztván, köteKÉPYH. NAPLÓ. 1906—1911. II. KÖTET. lességemnek tartottam én is, a mint kötelességének kellett volna hogy tartsa a ház akármelyik tagja, hogy ezen kifejezés ellen, mely az osztrákmagyar monarchiával barátságos viszonyban élő szomszéd államra sértő, tiltakozzék. Farkasházy Zsigmond : Hiszen én megdicsértem Romániát! Maniu Gyula: Hogy azután micsoda más megjegyzés történt, azt nem tudom. De ha pártom tagjai közül valaki azt a megjegj^zést is tette, hogy »nem rongyos, de szét van tépve», ezt utóvégre helyesen mondhatta azért, mert (Halljuk ! Halljuk !) Romániához tartozott — a történelemből tudjuk — Beszarábia is, mely Romániától el lett szakítva, tehát Románia szét van tépve. Közbeszólásomnak, valamint az ezen alkalommal barátaim részéről megtett közbeszólásoknak más értelme nem volt és nem lehetett és minden más következtetést helytelennek kell deklarálnom. (Zaj.) B. Bánffy Dezső (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen czimen kíván a képviselő ur szólni ? B. Bánffy Dezsff: Helyreigazítani a t. képviselő ur félreértését. Nagyon rövid leszek. Igaz, t. ház, hogy Farkasházy képviselő ur rongyos kis Balkán-államnak mondotta Romániát. Igaz, hogy a képviselő ur a napló szerint — a naplóban csak erről van szó — azt mondotta : Románia nem Balkán-állam. En azt mondtam beszédemben, hogy nem teszek kifogást az ellen, hogy Románia ne legyen Balkán-állam ; valamint az ellen sem teszek kifogást, ha a másik képviselő ur mondotta, — nem a napló szerint — hogy nem rongyos. Ez vonatkozott reá, s azt gondolom, ebben őt nem érintettem. Hogy azután érintettem egy másik képviselő urat, a kiről nem is tudjuk, hogy ki volt, az nem tartozik reá, s ezen a czimen az én kijelentésemet nem utasíthatta vissza. Farkasházy Zsigmond : Én megdicsértem Romániát ! Elnök: Következik Horváth József képviselő interpelláczió ja. Horváth József (marosujvári): T. képviselőház ! Egy igen rövid interpellácziót akarok csak előterjeszteni az államosított vármegyei volt számvevőségi és pénztári tisztviselők sérelme tárgyában. Tulaj donképen a pénzügyi költségvetés alkalmával kellett volna felszólalnom, de mivel az igen t. miniszterelnök ur, illetőleg pénzügyminiszter ur kilátásba helyezte magánúton, hogy ezt a sérelmet orvosolni fogja, felszólalásomtól elállottam. A lefolyt napokban azonban az ország legkülönbözőbb részeiből fordultak hozzám volt vármegyei pénztári és számvevőségi tisztviselők, a kik előadták, hogy ők már három esztendő óta sürgetik sérelmeik orvoslását, melyek közül a legpregnánsabb az, hogy annak idején, mikor ők az 1902 : III. t.-cz. értelmében átvétettek állami szolgálatba, nemcsak hogy sokan fizetési fokozatokkal, hanem osztályokkal is lejebb lettek sorozva, pedig tulaj donképen régi vármegyei fizetési állásukhoz 44