Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-36
36". országos ülés 1906 Julius 24-én, kedden. 315 adóforrások és különösen uj kereseti források létesítése, a másik az adók emelése ós uj adónemek behozatala. A mikor most az állami szükségleteket vizsgáljuk és ezen megígért módozatok közül az elsőt és talán a legjobbat veszszük figyelembe, hogy t. i. növeljük azon kereseti forrásokat, a melyek megterhelve lesznek, akkor azt látjuk, hogy bizony ezekre jelenleg, vagy a közel jövőben, legalább a legközelebbi tíz esztendő adórendszerét és pénzügyi jövedelmeit nem igen lehet építeni, nem pedig azért, mert uj kereseti forrásokat, uj társadalmi konstellácziókat nem lehet parancsszóra, egyik évről a másikra létesíteni. Hogy uj kereseti forrásokat létesítsünk, még pedig olyanokat, a melyek biztos alapra helyezzék az állam jjénzügyi viszonyait, ez bizony évtizedekre menő konzekvens és logikus működést tételez fel. Azt hiszem tehát, hogy a közel jövőben nem remélhetjük azt, hogy az uj kereseti forrásokból fedezhessük a legközelebbi évek pénzügyi szükségleteit ; ugy gondolom, ezt az igen tisztelt kormány sem reméli és ezért a legközelebbi szükségleteket illetőleg bizonyosan más eszközökhöz kíván fordulni. Nem tudom, igaz-e, vagy nem, de ugy olvastam bizonyos közleményekben, és ezek megczáfolva nem lettek, hogy az igen tisztelt kormány ujabb fogyasztási adókkal és ujabb monojiólium okkal akar a kérdésen segíteni. Ilyen volna a szesz-monoj)ólium és a kőolajnak a fogyasztási adója. Ha t. ház ez igaz, ugy a mi pártállásunkat ezen pénzügyi prospektussal szemben már előzetesen jireozizirozni kell. Az uj monopóliumok és uj fogyasztási adók behozatala, különösen oly tárgyaknál, a melyeknél az a forgalomra, a termelésre és az iparra akadályozólag hatnak, nem helyes dolog. Épen azért ilyen monopóliumokhoz és fogyasztási adókhoz mi hozzá nem járulhatunk, és az ellen a leghatározottabban és már jó előre tiltakoznunk kell. Mert mit jelent a szesz-momrpólium behozatala ? Lehet, hogy nem így áll a dolog, de mondom, megczáfolva nem lett. Ezáltal elérnők azt, hogy még azon kisebb jövedelmi források is elmaradnának, a melyek nagyobb, kisebb kvantumban az egyes — gazdasági vagy ipari — szeszgyárak által most eléretnek a nélkül azonban, hogy az állami üzem által közgazdaságilag egyenértékű jövedelem folyna be az állampénztárba, de másrészről az eladási egyedáruság nagyszámú kisebb exisztencziát fosztana meg biztos jövedelmi forrásától, a mely számos polgár jólétéhez szükséges. Ettől eltekintve a fogyasztást is megnehezítené. (EUenmondásoh a jobboldalon.) Engedelmet kérek, a szeszmonopóliumnál ép ugy van termelési és értékesítési monopólium, mint a dohánynál, mert ha például nem engedi meg az állam, hogy a dohányt szabadon ós korlátlanul lehessen termelni, akkor értékesítési szempontból is előáll a monopólium és viszont. De akárhogy tekintjük a dolgot, végeredményében a monopólium, legyen az akár termelési, akár. értékesítési, az mindenképen korlátozást jelent, melyet sem elvileg, sem közgazdasági gyakorlati szempontból el nem fogadhatunk. A mi pedig a kőolajnak a fogyasztási adóját illeti, — miután már most is megvan az ásványolajokra nézve az adó és azt hiszem, hogy ez által ez ipartermék eléggé meg van terhelve ebben az országban — ha ezt a czikket ujolag megterhelnők, ugy csak az iparfejlesztés rovására dolgoznánk és épen iparfejlesztési szempontból nem volna ajánlatos és helyes, ha a jjéuzügyek rendezése czóljából épen azokat a czikkeket terhelnők meg, a melyek az ipar fejlesztésére és igy az ország teljesítési képességének emelésére alkalmasak. A másik eszköz, t, ház, a mely kínálkoznék arra, hogy az állam pénzügyi helyzete a legközelebbi jövőben javuljon, az adóreform volna. A t. miniszterelnök ur az imént szíveskedett ellenmondani, a midőn azt állítottam, hogy a kormány az adóreformot is jurospektusába fölvette. Igaz, hogy a miniszterelnök ur és a kormány bemutatkozása alkalmával nem igérte meg az adóreformot és épen ez képezte az okát annak, hogy mi nem viseltethetünk iránta azzal a bizalommal, a melylyel különben talán részben viseltethetnénk, de a miniszterelnök ur megígérte az erre vonatkozó előmunkálatok teljesítését, ój>en abból a szempontból, hogy az állam jövedelmi forrásai növekedjenek. Ez bizonyítja tehát azt a felfogásomat, t. képviselőház, hogy az adóreform sem fogja a legközelebbi jövőben az állam pénzügyi helyzetét megjavítani, mert ezt sem lehet egy-két esztendő alatt keresztülvinni, különösen tekintve, hogy maga a kormány sem sietteti ugy, a mint az kívánatos volna. Természetes dolog tehát, hogy akkor, mikor a miniszterelnök ur kijelenti, hogy a legközelebbi évben, a legközelebbi budgetben oly hiány fog mutatkozni, melynek fedezéséről gondoskodni kell, gondoskodnunk kell más eszközökről, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy a megbillent pénzügyi egyensúly helyreálljon. Az én véleményem szerint pedig ez egyelőre nem lehetséges máskép, mint az állami üzemek jövedelmezőségének emelésével egyfelől, másfelől pedig a lehető szűkre szorításával annak az óriási költségnek, a melyet a tulnagyra szaporodott hivatalnokseregre az államgépezet egész rendszerében költünk. Tegnap a kereskedelmi miniszter ur ellenkezése daczára is két felszólaló ur kimutatta azt a tényt, hogy a vasutak kezelése körében hiányok mutatkoznak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Állítólag! 40*