Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

316 36. országos ülés 190ti Julius 24~én, kedden. Maniu Gyula: Azt mondom, hogy a két felszólaló ur a miniszter ur ellenkezése daczára is azt állitotta, s ezt az állításukat statisztikával bizonyították, hogy a vasútüzem deficzittel dolgozik. Ezen hiány . . . Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Állítólagos hiány! Maniu Gyula: ... de bebizonyithatólag több millióra rug. Deficzittel dolgozik más állami üzem is, a legtöbb pedig igen csekély haszonnal, mint pl. a vasgyáraknál. Hisz a pénzügyi tárcza költségvetéséből kitűnik, hogy a vasműveknek, a melyek talán a legnagyobb beruházást igényelik, évi forgó tőkéje 31 millió, tiszta jövedelme pedig 3 millió, a mi ily óriási vállalatnál haszonszámba se mehet! Felfogásom tehát az, hogy ezt a hiányt a legközelebbi jövőben, ha máskép nem, az állami üzemek jövedelmének emelésével, másfelől takarékossággal kell pótolni. E részben Romániát emiitette az előttem felszólaló képviselő ur, a kinek felszólalását sok részében én is elfogadom, mert igen sok megfontolandó és helyes dolgot tartalmazott; Románia bizony nem tett egyebet ily körülmények között, mint azt, hogy a nagy hivatalnokoknak nemcsak fizetését, hanem nyugdiját is tetemesen leszállitotta. Azt akarom ezzel jelezni, hogy az egyedüli mód, hogy a hínárból kikerüljünk, mig az ország teherviselési képessége nem növekszik, az üzemek jövedelmezésének növelése, másfelől a takarékosság. A helyes pénzügyi politika feladata az, hogy az ország gazdasági menetét egyfelől helyes irányba terelje, másfelől pedig, hogy az államháztartás súlya olyan egyéneket, a kik gyengébb erejüknél fogva magukat sem tudják tisztességesen fentartani, abszolute ne, vagy csak csekély részben terhelje, hanem terhelje azokat, a kik az állam modern berendezéséből, a mely a legtöbbe kerül, a legtöbbet élveznek. Ezt pedig lehetetlen másképen elérni, mint ugy, hogy behozzuk a létminimumot és a progresszív adót, a mit én a miniszterelnök ur kijelentése daczára sem tartok olyan borzasztó nagy dolognak, hogy azt ne lehessen azon átmeneti idő alatt megvalósítani, a mely időre a kormány az ország ügyeinek vezetését magára vállalta. Én ugy gondolom, hogy a létminimum és a progresszív adó létesítése egyfelől, másfelől, ha nem is az egész adóreform megvalósítása, de a mostani adórendszer egyes kinövéseinek lenyirbálása és olyan uj adónemek behozatala, a melyek a tényleges állapotokkal inkább arányban állanak és arányosabban ós igazságosabban terhelik a polgárok jövedelmét: ez nem oly nagy feladat, hogy jóakarattal azon átmeneti idő alatt is, a melyre a jelenlegi kormány a kormányzásra váüalkozott, ne volna képes teljesíteni, különösen azon előtanulmányok után ós azon elismert pénzügyi zsenialitás mellett, a melylyel az igen t. miniszterelnök ur rendelkezik. (Éljenzés.) T. ház! Hiszen engedelmet kérek, az egész pénzügyi rendszerünknek talán páratlan és egyik legrikitóbb foltja épen az általános jövedelmi pótadó, a mely annak idején szükségből hozatott be, és már akkor, a mikor meghozták, kijelentették, hogy csak átmenetileg fogják fentartani. Ez az átmenet azonban tart, ha nem csalódom, már 26 esztendeje. Ezt az általános jövedelmi pótadót, a mely a legigazságtalanabb módon terheli az egyes polgárokat és az egyes jövedelmi forrásokat, törölni kell és helyette be kell hozni az igazságos hozadék-adót, a mely mindenkinek reálisan kiszámított jövedelmét terheli. Én azt hiszem, hogy a pénzügyminisztérium rendelkezésére álló statisztikai adatok alapján, valamint azon előmunkálatok alapján, a melyeket a pénzügyminiszter ur egyénileg, valamint az előző miniszter ur végzett, egy kis jóakarattal nem lesz nehéz dolog. ISTem akarok a világért sem belebocsátkozni olyan részletekbe, a milyeneket az igen t. előttem szólott képviselőtársam felhozott, nem pedig azért, mert ha mindazokat a visszaéléseket és hiányokat felsorolni kivánnók, a melyek épen a pénzügyi kormányzat terén mutatkoznak, ugy gondolom, hogy igen rövid lenne az az idő, a mely rendelkezésünkre áll. De ennek daczára azt gondolom, nem lesz felesleges megemlítenem azt, hogy takarékosság mellett mindenesetre kötelességének kell hogy tartsa épen a jelenlegi kormányzat azt, hogy ne engedjen megtörténni olyan jogtalan haszonszerzést és olyan jogtalan meggazdagodást az állam részére, a mely gazdagodási források egyúttal mások szegényedésének is okai, s ne engedje azon visszaélések folytatódását, melyek egyes kiváltságolt és barátságolt egyének zsebébe refakcziák és más előnyök képében az állam kárára milliókat vándoroltatnak, T. ház! Folytonosan azt vetik szemünkre, hogy, a mikor mi felszólalunk, egyoldalulag fogjuk fel a dolgokat, sőt az egyik miniszter ur a múlt napokban épen velem szemben tette azt a kijelentést, hogy nagy animózitással tárgyalom a felmerült kérdéseket. Kötelességemben állónak tartom, hogy ez ellen határozottan tiltakozzam. Mi ennek az országnak minden tekintetben egyenlő mértékben való arányos fejlődését kívánjuk, ne méltóztassék azonban rossz néven venni, ha ezen általános érdek hangsúlyozása és annak istápolása közben olyan tényeket is felhozunk, melyek történetesen közvetlenül csak minket érdekelnek, mert csak minket sértenek és ne vegyék rossz néven, ha mindezeket a bennünket mélyen sértő dolgokat szó tárgyává teszszük. Mert hiszen nem volna ugyan helye, hogy partikuláris sérelmeket említsünk ezen tárcza budgetjének tárgyalásánál, de már hogyha az adóhivatalnál, tehát olyan, helyen is, a hol nincs semmi helye