Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-36
314 36. országos ülés 1906 Julius fyi-én, kedden. galomba hozatalát akarják megakadályozni. ' Nálunk azonban épen azon czikkek vannak fogyasztási adó által leginkább sújtva, a melyek különösen a köznépnek és minden ember napi szükségletének fedezésére szolgálnak. A mi a teherviselési képességnek kihasználását illeti, azt hiszem, nem szükséges bővebben foglalkoznom azon tétellel, hogy nálunk tényleg az u. n. adóprés oly mértékben alkalmaztatott az utóbbi időben, hogy azt továbbhajtani és ezen utón továbbmenni akkor, mikor államháztartásunk pénzügyi szükségleteit akarjuk fedezni, teljesen képtelenség. De ezen teherviselési képességnek kihasználásán kivül legnagyobb baj az adók aránytalansága. Nem értem ezt kizárólag azon körülményre, hogy a kisebb exisztencziák súlyosabban vannak megterhelve, mint a nagyobbak, mert hiszen ez közismert tény. Tudjuk, milyen sérelmét képezi az ország földmives közönségének, hogy mig az ő kicsiny parczellája 2—3 — 6 írttal van megadóztatva kat. holdanként, addig az ugyanazon községben levő nagybirtok, latifundium alig 20—30 krajczár adóval van megterhelve, és mentési tve van még azonkívül a községi adótól is. (Ellenmondás.) Engedelmet kérek, be tudom bizonyítani statisztikai adatokkal, hogy a nagy puszták aránylag oly csekély mértékben vannak állami földadóval terhelve, hogy valóban a legnagyobb csodálkozásra kell, hogy késztessen bennünket azon körülmény, hogy mindeddig méltányossági okból legalább, az államháztartás iránti tekintetről nem is szólva, nem igyekeztek ezen az állapoton segiteni. Nézzük meg az alföldi latifundiumokat. Ezek a kataszterben mint értéktelen területek vannak felvéve, daczára annak, hogy most már a legvirágzóbb mezőgazdaságnak képezik a talaját, és alig vannak megadóztatva néhány 10 krajczárral, mig a közvetlen közelében levő volt jobbágyoknak kiadott terület forintokkal van megterhelve. De nem akarok ezzel foglalkozni, valamint azzal sem, hogy most az ujabb kataszter elkészítésénél a kisbirtokosok a tagosítás után oly mértékben vannak megterhelve, hogy nem szükséges egyebet tenni, mint kimenni és beszélni a községi emberekkel, egy futó pillantást vetni a határra, hogy minden nehézség nélkül konstatálhassuk azt, hogy a nagybirtok elenyészően csekély adóval van megterhelve a kisbirtokkal szemben. Nem itt van a helye, de az ellenvetés . következtében felemlíteni kívánom, hogy ezen anomálián segíteni máskép nem lehet, mint ugy, ha azon kataszteri biztosok fölé, a kik ki vannak küldve a kataszter és az adó megállapítására, egy felülvizsgáló biztost küldenek ki, a ki minden reklamáczió nélkül — mert tudjuk, hogy a reklámáczióknak rendesen mi az eredménye — vizsgálja felül a kataszteri biztos munkálatát. Az aránytalanság vizsgálása közben arról akarok főleg beszélni, hogy az egyes adótárgyak, az egyes adóalanyok mennyire méltánytalanul vannak egymással szemben adóval megterhelve. Hiszen ha ezt a költségvetést kézbe veszszük és megnézzük, hogy tulajdonképen kik az adóalanyok ós melyek az adótárgyak, az egyenes adóknál ott fogjuk találni a földadót, a házadót, a házosztály- és házbéradót, azután a tőkéből származó megadóztatást és a vállalatokból származó megadóztatást. A földadót és a házadót egy kategóriába véve, ezek körülbelül 90 millió adót szolgáltatnak az államnak, mely összeghez hozzá kell számítani az általános jövedelmi pótadőt, a mely a földadónál nagyobb, mint a többinél. Tehát több, mint 100 milliót tesz ki az az összeg, melyet a földadó szolgáltat be az állampénztárba. A vállalatokat terheli 50 millió, tehát már kevesebb, a tőkét pedig mindössze 19 millió terheli. A statisztikából láthatjuk, hogy csak az a pénz, az a tőke, amely mint jelzálog terheli az egyes birtokokat az országban, és az a pénz, amely kívülről bejött, több milliárdra rug; ha pedig ezenkívül figyelembe veszszük azt a tőkét, amely nincs jelzálogilag az egyes birtokokra bekebelezve, hanem mint személyhitel van igénybe véve, akkor bizonyára még több milliárdot tesz az a tőke, a mely gyümölcsözőleg van elhelyezve. Már most vegyük tekintetbe ennek a nagy tőkének a hozadékát egyfelől és másfelől azt, hogy mindössze 19 milliót fizet ez az óriási tőke, akkor azt hiszem, nem túlozok, ha azt mondom, hogy ez az adőmegosztás nem vezethet máshova, mint oda, hogy elkeseredést szüljön és teljesen tönkretegye azon jövedelmi forrásokat, a melyek aránytalanul és túlzottan vannak megterhelve, az államháztartás legfőbb érdekeit támadva meg. így állván a pénzügyi rendszer a múltra vonatkozólag, természetes, hogy mi ezt nem helyeselhettük és nem helyeselhetjük most sem. Nem teszszük azonban ezt kritika tárgyává azért, mert az igen t. kormány már bemutatkozása alkalmával megigérte, hogy az adórendszert reformálni fogja, tehát elmúlt dolgokról — és kívánom igaz szívből, hogy csak történeti dolog legyen ez a rendszer, — nem beszélünk ós azokat nem akarjuk részletesen fejtegetni. De előrebocsátom, hogy a jövőt illetőleg kötelességemnek tartom oly kijelentéseket tenni, melyek pártunk álláspontját lesznek hivatva fixirozni az adóreform kérdésében. Az igen t. miniszterelnök ur nemrégiben azt a kijelentést tette, a mire különben pénzügyi dolgokkal foglalkozó minden ember már tulajdonképen magától is rájöhetett, hogy az országnak kiadásai oly nagy mértekben emelkedtek, hogy a mostam pénzügyi forrásokból azokat fedezni többé képesek nem vagyunk. Ennek következtében az igen t. miniszterelnök ur két dolgot helyezett kilátásba: az egyik uj