Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

314 36. országos ülés 1906 Julius fyi-én, kedden. galomba hozatalát akarják megakadályozni. ' Nálunk azonban épen azon czikkek vannak fogyasztási adó által leginkább sújtva, a melyek különösen a köznépnek és minden ember napi szükségletének fedezésére szolgálnak. A mi a teherviselési képességnek kihasz­nálását illeti, azt hiszem, nem szükséges bőveb­ben foglalkoznom azon tétellel, hogy nálunk tényleg az u. n. adóprés oly mértékben alkal­maztatott az utóbbi időben, hogy azt tovább­hajtani és ezen utón továbbmenni akkor, mikor államháztartásunk pénzügyi szükségleteit akar­juk fedezni, teljesen képtelenség. De ezen teherviselési képességnek kihasz­nálásán kivül legnagyobb baj az adók arányta­lansága. Nem értem ezt kizárólag azon körül­ményre, hogy a kisebb exisztencziák súlyosabban vannak megterhelve, mint a nagyobbak, mert hiszen ez közismert tény. Tudjuk, milyen sérelmét képezi az ország földmives közönségé­nek, hogy mig az ő kicsiny parczellája 2—3 — 6 írttal van megadóztatva kat. holdanként, addig az ugyanazon községben levő nagybirtok, lati­fundium alig 20—30 krajczár adóval van meg­terhelve, és mentési tve van még azonkívül a községi adótól is. (Ellenmondás.) Engedelmet kérek, be tudom bizonyítani statisztikai adatok­kal, hogy a nagy puszták aránylag oly csekély mértékben vannak állami földadóval terhelve, hogy valóban a legnagyobb csodálkozásra kell, hogy késztessen bennünket azon körülmény, hogy mindeddig méltányossági okból legalább, az államháztartás iránti tekintetről nem is szólva, nem igyekeztek ezen az állapoton segi­teni. Nézzük meg az alföldi latifundiumokat. Ezek a kataszterben mint értéktelen területek vannak felvéve, daczára annak, hogy most már a legvirágzóbb mezőgazdaságnak képezik a tala­ját, és alig vannak megadóztatva néhány 10 krajczárral, mig a közvetlen közelében levő volt jobbágyoknak kiadott terület forintokkal van megterhelve. De nem akarok ezzel foglalkozni, valamint azzal sem, hogy most az ujabb kataszter el­készítésénél a kisbirtokosok a tagosítás után oly mértékben vannak megterhelve, hogy nem szükséges egyebet tenni, mint kimenni és beszélni a községi emberekkel, egy futó pillantást vetni a határra, hogy minden nehézség nélkül konsta­tálhassuk azt, hogy a nagybirtok elenyészően csekély adóval van megterhelve a kisbirtokkal szemben. Nem itt van a helye, de az ellenvetés . következtében felemlíteni kívánom, hogy ezen anomálián segíteni máskép nem lehet, mint ugy, ha azon kataszteri biztosok fölé, a kik ki van­nak küldve a kataszter és az adó megállapítá­sára, egy felülvizsgáló biztost küldenek ki, a ki minden reklamáczió nélkül — mert tudjuk, hogy a reklámáczióknak rendesen mi az eredménye — vizsgálja felül a kataszteri biztos munkálatát. Az aránytalanság vizsgálása közben arról akarok főleg beszélni, hogy az egyes adótárgyak, az egyes adóalanyok mennyire méltánytalanul van­nak egymással szemben adóval megterhelve. Hiszen ha ezt a költségvetést kézbe veszszük és megnézzük, hogy tulajdonképen kik az adó­alanyok ós melyek az adótárgyak, az egyenes adóknál ott fogjuk találni a földadót, a ház­adót, a házosztály- és házbéradót, azután a tőkéből származó megadóztatást és a vállalatok­ból származó megadóztatást. A földadót és a házadót egy kategóriába véve, ezek körülbelül 90 millió adót szolgáltatnak az államnak, mely összeghez hozzá kell számítani az általános jövedelmi pótadőt, a mely a földadónál nagyobb, mint a többinél. Tehát több, mint 100 milliót tesz ki az az összeg, melyet a földadó szolgál­tat be az állampénztárba. A vállalatokat terheli 50 millió, tehát már kevesebb, a tőkét pedig mindössze 19 millió terheli. A statisztikából láthatjuk, hogy csak az a pénz, az a tőke, amely mint jelzálog terheli az egyes birtokokat az országban, és az a pénz, amely kívülről bejött, több milliárdra rug; ha pedig ezenkívül figyelembe veszszük azt a tőkét, amely nincs jelzálogilag az egyes birtokokra be­kebelezve, hanem mint személyhitel van igénybe véve, akkor bizonyára még több milliárdot tesz az a tőke, a mely gyümölcsözőleg van elhelyezve. Már most vegyük tekintetbe ennek a nagy tő­kének a hozadékát egyfelől és másfelől azt, hogy mindössze 19 milliót fizet ez az óriási tőke, akkor azt hiszem, nem túlozok, ha azt mon­dom, hogy ez az adőmegosztás nem vezethet máshova, mint oda, hogy elkeseredést szüljön és teljesen tönkretegye azon jövedelmi forrásokat, a melyek aránytalanul és túlzottan vannak meg­terhelve, az államháztartás legfőbb érdekeit tá­madva meg. így állván a pénzügyi rendszer a múltra vonatkozólag, természetes, hogy mi ezt nem he­lyeselhettük és nem helyeselhetjük most sem. Nem teszszük azonban ezt kritika tárgyává azért, mert az igen t. kormány már bemutatko­zása alkalmával megigérte, hogy az adórend­szert reformálni fogja, tehát elmúlt dolgokról — és kívánom igaz szívből, hogy csak törté­neti dolog legyen ez a rendszer, — nem be­szélünk ós azokat nem akarjuk részletesen fej­tegetni. De előrebocsátom, hogy a jövőt illetőleg kötelességemnek tartom oly kijelentéseket tenni, melyek pártunk álláspontját lesznek hivatva fixirozni az adóreform kérdésében. Az igen t. miniszterelnök ur nemrégiben azt a kijelentést tette, a mire különben pénz­ügyi dolgokkal foglalkozó minden ember már tulajdonképen magától is rájöhetett, hogy az országnak kiadásai oly nagy mértekben emel­kedtek, hogy a mostam pénzügyi forrásokból azokat fedezni többé képesek nem vagyunk. Ennek következtében az igen t. miniszterelnök ur két dolgot helyezett kilátásba: az egyik uj

Next

/
Thumbnails
Contents