Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

306 36. országos ülés Í906 Julius 2k-én, kedden. Ebben a Magyar Folyam- ,és Tengerhajózási »készpénzkészlet« nincsen. Állítom határozottan, hogy ha ez a készpénzkészlet nem állott volna rendelkezésére először a megbukott Tiszakormánynak, azután a Fejérváry—Kristóffy-féle rendszernek, akkor nem történt volna meg az, a mi történt, mert adómegajánlás nélkül alkotmányunk értelmében a parlamentet megillető' budgetirozási jognál íogva nem másfél esztendeig, hanem másfél hónapig sem lehetett volna kormányozni ezt az országot. De meg nemcsak ebből a szempontból, hanem azért is káros és helytelen nálunk ez a politika, mert olyan tőkeszegény államnál, mint a milyen mi vagyunk, nem indokolt száz milliókat elvonni a közforgalomból és szükség nélkül az állam kasszájában helyezni el azokat. Sőt rátérek arra is, hogy nemcsak az állam kasszájában, mert mi történt eleddig ezekkel a százmilliókkal? Az, hogy protekcziós bankoknál elhelyezték azokat. E szerint a kezemben lévő kimutatás szerint a Hitelbanknál magánál 53 millió korona volt elhelyezve, a kereskedelmi banknál 6 millió, ennél a banknál 4, annál 3 millió stb. Ha már megvannak ezek a feleslegek, — a mikre nézve ismétlem: helytelenítem, hogy állandóan meglegyenek — akkor egy magyarázata van annak, hogy miért helyezik el ezeket a bankoknál. Azt mondják, hogy a mi közönségünknek hitelre van szüksége és az állam ezen pénzzel a közönség hiteligényeinek kielégítését segiti elő. Azon czélból adják oda az illető bankoknak — a minek különben egy másik pénzügyi oka is van — két-három, sőt néha csak egy százalékért is ezt pénzt, hogy a bankok ezt az olcsó hitelt tovább adják. De niegteszik-e ezt ezen bankok és ellenőrizték-e valaha a szabadelvű kormányok, hogy megteszik-e? Nálunk ezen nagy bankok a kereskedőkkel, iparosokkal, földbirtokosokkal szóba sem állanak, ha pénzt kérnek tőlük, nem kapnak, hanem a vidéki bankoknak hiteleznek ezen nagyobb bankok, még pedig öt-hat, néha hét százalékra, a mely bankoktól aztán 10 — 12%-os kamat ellenében kell az igazi hitelkeresőknek azt a pénzt megkapniuk. Ebből következik, hogy azért, mert Kornfeld urnak és Lánczy urnak vannak jó barátaik és mert nekik nyitott banküzletük van, az állam millióit odahordja és ezen a czimen, ha csak 2%-ra teszszük azt a kamatdifferencziát, a melyet ezen bankok az általuk fizetett s az általuk kapott kamat között elérnek, százezrekre rugó tiszta jövedelemre tesznek szert, a nélkül, hogy csak a kisujjukat is meg kellene mozditaniok. (Ugy van! a ssélsobaloldalon,) Nem irigylem sem Kornfeld, sem Lánczy úrtól ezen százezreket; nagyon tisztelem . őket és Örülök, hogyha nyerészkednek, de hogy ők az állam bőrén nyerészkedjenek és hogy azon a czimen, hogy ők nyerészkedhessenek, ezrével lehessen tönkretenni az adóalanyokat, mert utolsó párnájukat is elviszik, ez semmiféle államgazdasági és közgazdasági politikával össze nem egyeztethető. Ezen okon kivül azt mondották s ezt hallottam már a mostani kormányzathoz igen közelálló helyről is, hogy ezen feleslegeket szükségessé teszik a mi különleges hitelviszonyaink; hogy nálunk bizonyos fennakadások lehetségesek a hitelügy terén és hogy az államnak mindig kell bizonyos pénztömeggel rendelkeznie, a melylyel a bankokat veszedelem esetén támogathatja. Nem akarok bővebben belebocsátkozni ezen kérdés taglalásába, de konstatálom, hogy ha tényleg ez a czélja a nagy készleteknek, akkor is 10—20—30, esetleg 40 millióról lehetne szó, de hogy 270—280 millió volná ilyen czélra szükséges, ezt senki komolyan és őszintén nem állithatja. De van és volt a múltban ezen 2 és 300 millió felhalmozásának valami egészen más czélja, és ez a hadi kincstár létesitése. A szabadelvűpárti rezsim és az a t. miniszter ur, a ki ezen feleslegeket felhalmozta az elmúlt évtized alatt, pmzicziójának erősítésére elsősorban ezt a hadi kincstárt használta Bécscsel szemben, mert ott azzal biztatta az embereket, hogy »ne féljetek semmit, akármi történik; akár megszavazzák a magasabb hadügyi költségeket, akár nem; akár lesz adófizetés, akár nem, itt vagyok a százmilliókkal s minden bajból kisegítelek benneteket*. Azt hiszem, hogy elméleti szempontból is egy hadi kincstár létesitése ma már túlhaladott álláspont. Hiszen Németország is, a mely, mint tudjuk, Spandau várában halmozta fel azon százmilliókat, a melyeket a francziáktól elvett, ma már helyteleníti ezt a politikát. Hogy tehát egy kormány, a mely Bécs kegyét nem keresi többé, ilyen álutakon bármiféle ürügy alatt tovább folytassa ezt a jiolitikát: ezt nem helyeseljük, és nem helyeseljük különösen azt, hogy továbbra is megtörténhessék, hogy százmilliók álljanak a kormány rendelkezésére a nélkül, hogy azoknak létéről és elhelyezési módjáról a parlamentnek tudomása volna. Ez irányban egy határozati javaslatot is óhajtottam volna előterjeszteni. Közöltem is ezt a szándékomat a t. miniszterelnök úrral. Kérni akartam őt, illetőleg beleegyezését óhajtottam megnyerni ahhoz, hogy egy határozati javaslatban a kormány és különösen a pénzügyi miniszter utasíttassák, miként negyedévenként az állami joénzkészlet állagáról és elhelyezéséről jelentést tegyen a háznak. A t. pénzügyminiszter ur általam respektált indokokból kifolyólag óhajtotta, hogy ez a javaslat most ne tétessék meg. Iránta és a kormány iránt való bizalomból tehát ettől most eladottam, de kijelentem, hogy az őszszel ezt az indítványt he fogom terjeszteni, mert sem a parlamentarizmus elveivel, sem a mi specziális viszonyainkkal nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy száz milliók legyenek prédára hagyva a