Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

296 56. országos ülés 1906 Julius 1h~én, kedden. feltételeiül kikötött megállapodásokkal nem eüen­kező kérdéseket a megoldás utján tőlünk telhetőleg előbbre ne vigyük. Ezek közé tartozik egyebek között a katonai nevelésnek felytonos nemzeti irányban való fejlesztése, (Ugy van! balfelől.) a magyar állam nyelvének legalább az ezrednyelv határai között és formájában teljes érvényesülése, valamint a katonai igazságszolgáltatásnak állami szuverenitásunk követelményei szerint való modern és nemzeti reformja. (Helyeslés haljelöl.) Szemünk előtt azonban állandóan a teljes átalakulásnak, az önálló Magyarország nemzeti hadseregének az eszménye lebeg, (Helyeslés.) a melyet ez a nagy történelmi párt nem fog elejteni soha, a melyet meg akarunk és meg fogunk valósítani, csak a nemzet tartson ki mellettünk állhatatosan, csak a nemzet el ne csüggedjen, ha még nem látja emelkedni az épületnek falait; csak a nemzet ne engedje magát megtévesztetni a mohóságnak, a szertelenségnek gyakran, megengedem, jóhiszemű túlzásainak ártó hatásaitól, melyekkel némelyek azon a szintén egészen egyszerű igazságon akar­nának kifogni, hogy minden építésnek legnehezebb, legfáradságosabb és egyúttal leghosszabban tartó munkája a fundamentumoknak megásása, az alapok lerakása. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Mi most ezt a talán nem egészen dicsőséggel teljes, de becsületes, verejtékes munkát végez­zük és munkánkban lelkesít, felemel bennünket az a tudat, hogy odaadásunk nélkül a büszke, erős falak talán fel sem épülhetnének és a független magyar állam bevehetetlen várának épülete maj­dan nem volna betetőzhető. Ez a mi törhetetlen meggyőződésünk, a mely megoltalmazza lelkünket minden tévelygéstől. Sok keserűség és kimondha­tatlan szenvedés edzette meg a függetlenségi párt akaratát arra, hogy lankadatlan munkával igye­kezzék örökre lehetetlenné tenni a múltnak ször­nyűségeit. Mi láttuk itt, a népfelség képviselőinek e tanácskozó termében a »hazánk szentesitett törvényeire^' fölesküdött honvédek szuronyait; ez a rémes látomány élni fog a mi emlékünkben halálunk órájáig és a tényeknek brutális erejével égette meggyőződésünkbe azt az igazságot, hogy a magyar alkotmány valamennyi törvényes biz­tositéka közvetlen és valódi hatással csak ugy háríthatja el a szabadságunkra törő, bárhonnan jövő veszedelmeket, ha a megtámadott biztosíté­koknak védelme a nemzeti hadseregnek erős intézményében gyökerezik. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a mi változatlan, megmásit­hatlan meggyőződésünk, ezt a hitet hirdettük eddig, ezt fogjuk hirdetni ezentúl is lefelé és felfelé egyforma hűséggel és ennek a meggyőződésnek parancsai szerint fogunk cselekedni is, ha majdan a cselekvés órája elérkezik. (Helyeslés a baloldalon.) A költségvetést az ország mai helyzetében a megáüapodásokhoz hiven, azért, hogy a kormány és a törvényhozás az erőgyűjtés és az épités mun­káját akadálytalanul végezhesse és a honvédelmi miniszter ur személye és hazafiassága iránti biza­lomból is pártom nevében és a magam részéről is elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Várady Károly jegyző: Samassa János! Samassa János: T. ház ! Megvallom, némileg zavarban vagyok, ha az előttem szólott t. kép­viselőtársaimnak beszédére csak futólag is egy piüantást vetek. Mert bár vannak a t. házban szakavatott egyének, szakavatottabbak nálamnál, mégis tizévi tényleges katonai szolgálat után, azt hiszem, bizonyos jogczimet szereztem magamnak arra, (Halljuk ! Halljuk !) hogy most csak nagyon röviden reflektáljak a szőnyegen levő kérdésre, kijelentvén előre is, hogy a mennyiben tényleg a helyzet megengedi, az őszi költségvetés alkalmá­val, midőn a mostani nemzeti kormány fogja saját egyéni elaborátumát elénk terjeszthetni, mond­hatnám, programmszerűleg fogom előadni néze­teimet e tárczánál is abból a czélból, hogy teljes részletességben kifejtsem azokat az elveket, a melyeknek alapján nemcsak vélem, de bizton tu­dom, hogy a magyar nemzeti állam kiépíthető és fenn is tartható. Részletesen nem foglalkozom sem az előadó ur, sem előttem szólt t. képviselőtársaim beszé­deivel ; csak azt jegyzem meg az előadó ur szavaira, hogy remélem, hogy a nyugdíj tételben, illetőleg annak emelkedésében darabont-szolgálatok hono­rálva nincsenek. A mi Hodzsa Milán képviselőtársam megjegy­zéseit illeti, ugyan sokban egyetértek vele, sok azon­ban a gyakorlati életben az ő észrevételei közül meg nem valósitható. Hanem a katonai nevelés demokratizálását én is helyesebbnek tartanám, mert én is belátom, hogy milyen nagy mértékben erősítené a katonai fegyelmet az olyan irányú ne­velés, a mely nyilvánul abban, hogy a nagy német császár megjelenik hadserege előtt és egész szere­tettel odakiált katonáinak : »Jó reggelt katonák !« Az ilyen nevelés sokkal jobb, mint a mi merev hapták-rendszerünk, mert az bizalmat, lelki erőt ad a hadsereg minden tagjának. Legyen szabad most megragadnom Bakonyi Samu t. képviselőtársam szavát, hogy hadállásról hadállásra megyünk, és fogjuk érvényesíteni óhaj­tásainkat. Ugy van ! De nem elég a jó szándék, és e miatt szólalok föl. En a hadállásról hadállásra való előrehaladást már most alapozni akarom akként, hogy kifejezést adok annak a reményem­nek, hogy a honvédelmi miniszter ur, a kinek ma­gyar érzületében és legjobb szándékában hiszek, ezen alapozási munkát már a jövő költségvetésben elénk fogja tárni. Ez az alapozás pedig nem lehet más, mint a katonai nevelés. Az én tiszteletteljes kérésem odaterjed, miként a jövő évi költségvetés főtételei között szerepeljen egy Budapesten fel­állítandó honvédelmi hadi iskola. Ezt a »Kriegs­schule«-t nem osztrák mintára képzelem ; vannak nagyon tehetséges honvédtisztjeink, ezek tanácsai szerint kell annak az iskolának szervezetét, ma­gyar jellegét megteremteni. Előbb ez a hadi iskola, a többit azután meghozza maga az idő. A honvé­delmi miniszter ur ezzel a ténykedésével a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents