Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

M. országos ütés 1906 Julius 2í-én, kedden. 295 a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem szavazom meg. Elnök : Ki következik ? Várady Károly jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. képviselőház! Mikor a függetlenségi párt álláspontjának megjelölése czéljából rövid időre kérem a t. ház szives figyelmét, számolok azzal a hangulattal és azzal a helyzettel, a mely katonai kérdéseknek tüzetes fejtegetését, sőt egyáltalában pártpolitikai szempontból mélyreható megvitatását nem indokolja. Ebből az indokból, azt hiszem, megengedi nekem a t. ház, hogy a parlamenti szokásnak ellenére, az előttem szóló t. képviselőtársam fejtegetéseire ne reflektáljak, annál is inkább, mert hiszen a ház naplói tanúskodnak arról, hogy mindazokat a magukban véve sok tekintetben helyes szempontokat mi erről az oldalról évek hosszú során át, mondhatnám : a függetlenségi pártnak fennállása óta, mindig hangotattuk és sürgettük. (ügy van ! balfelől.) Hodzsa Milán: Most tessék megvalósítani; lassan-lassan, de biztosan ! Bakonyi Samu : Többen lehetnek olyanok, a kik elegendőnek tartanák annak egyszerű kijelentését, hogy a függetlenségi párt elveinek fentartásával a költségvetést megszavazza. En azonban azokkal a nagyon különböző forrásokból fakadó támadásokkal szemben, a melyek a függetlenségi párt elvhűségét a vezéreiben bizó magyar nemzet előtt, valóban sokszor méltatlan eszközökkel, igen gyakran mérgezett fegyverekkel megrohanják, kötelességemnek tartom, hogy álláspontunkat minden rosszakaratból, megengedem, néha jóhiszemű, de mindenesetre türelmetlen indulatból eredő elhomályositás czélzata ellenében, csak egynémely igazság elmondásával, a maga tisztaságában előadjam. (Halljuk ! Halljuk !) Az ujonezokat a honvédség részére is megszavaztuk, nem azért, mintha a véderő ama szervezetével szemben, a melybe a honvédség is beleilleszkedik, álláspontunk bármi részben megváltozott volna, hanem egyedül azért, mert az alkotmányválságból való kibontakozásnak általunk és az egész nemzet által elfogadott alapfeltétele gyanánt az ujonczok megszavazása volt megállapítva. Arra az időre, a inig a függetlenségi párt nagy elhatározásával ismét szabad lélegzethez jutott, a nemzet a maga jogainak érvényesítését újból követelheti, s az erre szükséges erőket összegyűjtheti, a küzdelmet elhalasztottuk. De mihelyt a halasztás ideje lejárt, a küzdelem meg fog újulni és ez csak a nemzet jogainak diadalmával érhet véget. (Igaz! ügy van! a haloldalon.) Ezeknek a jogoknak a teljessége pedig az önálló Magyarország külön magyar hadserege. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mi, a kik Magyarország és az osztrák állam között a fejedelem személyének azonosságán kivül semmi más szerves kapcsolatot fentarthatónak nem tekintünk, egyedül a szervezetében, nyelvében, vezérletében egyaránt magyar önálló hadsereggel kívánjuk az 1723-iki törvényeinkben megállapított kölcsönös védelemnek kötelezettségét teljesíteni. (Helyeslés.) @ Ez a függetlenségi párt felfog hadseregre nézve, a maga teljesen és tisztán megőrzött változatlanságában. Ennek a megvalósítása felé kívánunk haladni, azzal a jól megfontolt politikával, a melyet egy alaposan figyelő osztrák delegátus a minap ettape-politikának nevezett el. Igenis t. ház, lépésről-lépésre folyton előrehaladni, hadállásról-hadállásra előrenyomulni, ez a mi mostani eljárásunk, és én lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy egyedül ez az a helyes politika, a melynek segítségével a múltnak bűneit a természetes fejlődés utján, az adott viszonyok között talán egyedül orvosolhatjuk. (Helyeslés.) Es ez az a politika, a melyért, hitem szerint, késő nemzedékek hazafias hálája fog bennünket áldani. Ellenség tartotta megszállva utunkat, az ellenséget kivertük, ez volt az előrenyomulás politikájának a legelső természetes feladata, és elemi igazság, t. ház, hogy vigyáznunk kell arra, hogy ez az ut az egész u. n. átmeneti idő alatt szabadon maradjon előttünk. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha, a miképen mi becsülettel teljesítjük a halasztás idejére nehéz szívvel elvállalt súlyos feltételeket, azonképen katonai részről is gondosan őrködni fognak a felett, hogy irányunkban ezen idő alatt semmi ujabb követelést ne támaszszanak. Nem ok nélkül hangsúlyozom ezt, t. ház, mert némely jelenség, a mely részben a magyar delegáczió tengerészeti albizottságában, részben az osztrák delegáczió hadügyi albizottságában felmerült, könnyen arra az aggodalomra vezethet, hogy Bécsben talán nem egészen helyes szempontokból Ítélik meg a függetlenségi párt mostani békés magatartását. Nekünk tehát nyiltan és őszintén meg kell mondanunk, hogy áldozatkészségünk semmiképen sem haladhatja meg azokat a határokat, a melyek között a létező terhek viselését magunkra vállaltuk és hogy minden olyan uj igényt, a melyet ezen idő alatt támasztanának irányunkban, mint az általánosan ismert megállapodásokkal ellenkező követelést kénytelenek lennénk visszautasítani. (Helyeslés.) Meg kell ezt nyíltan mondanunk, nehogy mostani készségünket bárki olybá vegye, mint hogyha mi, a függetlenségi párt, arra vállalkoztunk volna, hogy a régi engedelmes többség szolgai szerepét töltsük be. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Meg kell világosan mondanunk, nehogy gyökeret verhessen az a feltevés, mint hogyha ezentúl bármely kívánságnak részünkről való teljesítésére könnyű szerrel bízvást számithatnának. Mi csak arra vállalkoztunk, hogy addig, a míg az egész nemzetre kiterjesztett választói jog alapján a küzdelmet újra fel nem veszszük, a vitássá tett, bár természetes és törvényes jogaink szerint egyáltalán nem vitás kérdéseket bolygatni nem fogjuk. De ez nem jelentheti sem azt, hogy ezen idő alatt a bírálat és az ellenőrzés jogát és kötelességét nem gyakoroljuk ; sem azt, hogy a kibontakozás