Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

292 36. országos ülés 1906 Julius 2í-én, kedden. 32.949 K onnan származik, hogy a 28 jelenlegi gyalogsági ezrednél csak 26 ezredesi állás — mint ezredparancsnok — volt rendszeresítve, vagyis két ezredben csakis alezredesi állás volt. Azonfelül, eltérőleg a közös hadseregtől, a zászlóaljparancsnoki állások egyikében sem volt ezredesi állás rendszeresítve. Annak érdekéből, hogy az előléptetési viszonyok a közös hadseregéivel itt is egalizáltathassanak, nehogy a honvédtisztek előléptetés szempontjából hátrányban legyenek a közös hadseregbeli tisztekkel szemben, indíttatva érezte magát a honvédelmi miniszter, hogy 16 gyalogalezredesi állást ezredesi állássá változtasson át, azonfelül pedig 2 ezredesi és egy alezredesi állást létesítsen. Ezzel körülbelül az az arány éretnék el, a mely a közös hadseregben is uralkodik. Van továbbá három tétel, és pedig egy 99.800 koronás, egy 163.900 koronás és egy 143.600 koronás, a melyek kizárólag az élelmiszerek drágulása folytán voltak beállitandók. Az alapítványi helyek tekintetében a közös katonai intézetekben a költségtöbblet 168.918 korona. Ezen költségtöbblet az 1904 : XX. t.-cz.-kel rendszeresített 1071 uj alapítványi hely fokozatos betöltése folytán programmszerűleg állíttatott be. Meg kell jegyeznem, hogy, fájdalom, itt nem éri el a kiadás azt a fokot, a melyet a programm szerint el kellene érnie, mert terv szerint jóval nagyobb kiadás irányoztatott elő 1906-ra, ez pedig abban leli magyarázatát, hogy a két utolsó esztendőben aránylag kevesebben jelentkeztek a közös katonai tanintézetekbe való felvételre, mint a mennyinek a tervezet szerint jelentkeznie kellett volna. A nyugdijaknál is 138.000 koronányi többkiadás merült fel, a mely abban leli magyarázatát, hogy a nyugdijilletmények a katonatisztek fizetésének legutóbbi emelésekor szintén emeltettek, és a nyugdíjazások most már az uj kulcs szerint történnek. Ezzel szemben a következő megtakarítások érettek el : Az átmeneti kiadások között egy 59.414 koronás megtakarítással találkozunk, a mely abban leli magyarázatát, hogy a népfelkelésnek a honvédséggel azonos felfegyverzésére az 1901 : XVI. t.-czikkel engedélyezett 5 milló koronának ötödik részleteként 481.000 K van felvéve, a mi az 1904. évvel szemben 36.000 K megtakarítást jelent, azonkívül egyes oly beszerzések, a melyek az 1904. s évi költségvetésbe felvétettek, itt elmaradnak. A beruházások tételénél pedig az 1904. évi 650.000 K-val szemben az idén csak egy 70.000 koronás tétel vétetett fel; ezen 70.000 koronából 60.000 K egy Pápán létesítendő uj lőtér czéljára, 10.000 K pedig oly lőterek telepítésére és beszerzésére fordíttatnék, a melyek a közös hadsereggel közösen használtatnak. Itt 584.000 K megtakarítás mutatkozik az 1904. évi költségvetéssel szemben. T. ház ! mint az előadottakból látni méltóztatik, a honvédelmi miniszter ur a legszigorúbb takarékosság elvei által vezéreltetve, kizárólag olyan czélokra kéri ezen költségtöbbleteket, a melyek egyrészt a magyar kir. honvédségnek a kor színvonalán való fen tartásához, másrészt pedig az élelmiszerek folytonos drágulása folytán ezen intézmény létezéséhez okvetlenül szükségesek. Ajánlom a költségvetést ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadásra. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Raisz Aladár jegyző : Hodzsa Milán ! Hodzsa Milán: T. képviselőház! (Halljuk/ Halljuk !) Xézetem szerint mindig fonák helyzetben vagyunk, valahányszor katonai kérdésekkel kell foglalkoznunk. Eonák helyzetben azért, mert a fegyveres erő alkatrészeinek csak egyikéről, csak épen a honvédelemről intézkedhetünk, azért, mert a fegyveres erő többi alkatrészeiről csak a delegáczióban lehet szó, abban a delegáczióban, a melyben mi, mint ellenzék még csak részt sem vehettünk. Ebből az okból, de meg honorálva a helyzetet is, ma sem kívánok a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, csupán arra akarok rámutatni, a mit előhozni kötelességem. Azt az elvi álláspontot sem szabad tehát érvényesítenem, a melyet itt fejtegetnem kellene akkor, a midőn bírálat tárgyává kívánnám tenni a honvédelmi intézkedéseket. Most csak azzal próbálkozom meg, hogy azon elvi szempontokhoz, a melyek bennünket, azt a pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, vezérelnek, felszólalásom folytán némileg közeledjék az a politika is, a melyet a t. honvédelmi miniszter ur a magáénak vall. Nem akarom én a katonai intézményt oly világításba állítani, mintha annak a demokráczia alapjára kellene helyezkednie, mert belátom, hogy ezt annak belszervezete kizárja, azonban mégis azt hiszem, hegy a társadalmi felfog katonai felfogás között mindennek daczára is lehet létesíteni egy okos kompromisszumot, mely talán elejét vehetné a gyakori összeütközéseknek, a milyenek a közelmúlt időben is történtek és a mely összeütközések távolról sem alkalmasak arra, hogy a polgárság és katonaság közötti egyetértést helyreállítsák és biztosítsák. Tagadhatatlan, hogy a tisztikar ugy, a mint ma van, voltaképen ha nem is államot az államban, de mindenesetre kasztot képez a társadalomban. (Mozgás. Ellenmondások.) Kern tudom, minek az eredménye ez ; talán a polgárság magaviseletében rejlik ennek oka vagy talán a katonaság egyoldalú nevelésében, elég az hozzá, fájdalommal kell konstatálnunk, hogy a katonaság a társadalom vágyaival és törekvéseivel nem forr össze. Azt hiszem, nemcsak a t. honvédelmi miniszter ur, hanem általában az erre hivatott katonai körök megtehetik a kellő lépéseket az iránt, hogy ez a viszony a polgárság és a katonaság között megváltozzék. Ha a külföldet nézzük, azt látjuk, hogy a katonaság Francziaországban, mint másutt is . . . Endrey Gyula : Ott nemzeti hadsereg van ! Hodzsa Milán: A társadalommal, annak törekvéseivel teljesen összeforrott, annak nyilvá-